Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-19 / 24. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztőség:: IX. kerillct, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára: Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szánt, ára 20 kr. Az ev. ref. bölcsészeti és theologiai fakultás. III. Ezek után végül a kérdés legfogasabb részéhez kellene szólanom, t. i. ahhoz, honnan teremtsük elő azt az ösmeretes szegénységünkhöz képest tenger összeget — mert pénz kell hozzá sok! és a kétkedők szemében is ez a kérdés sarka — a melylyel létesítsük azt a bölcsészeti fakultást és tanárképzőt? Mivel a kérdés pénzügyi oldalát illetőleg is a már érintett 15 tagu bizottság van hivatva beható véleményt adni: legtermészetesebbnek látszik azt bevárnunk. De a mennyiben a zsinati tagok tetemes részének ide vonatkozó hangulatát valamennyire ismerem: szabad legyen azt, és itt-ott egyéni nézetemet is, érintenem. Ha tekintetbe veszszük, hogy egyetemes ev. ref. egyházunk a korral folyton emelkedő szükségeit népesebb egyházaiban is csak nagy erőfeszítéssel fedezheti, a szegényebbek pedig önerejükből csak roskadozva, vagy épen nem is birják magukat fentartani; ha nem feledjük, hogy egyházainknak nem csekély része a közalap adóját is csak nagy nehezen, nem egy helyütt vonakodva teljesíti, épen ezért, amint hallom, annak bevétele évről-évre nem csekély csökkenést mutat; ha számba veszszük elutasíthatatlan szükségeinket: világos, hogy a közalapot eddigi rendeltetésétől elvonnunk, Isten tudja, valaha is lehet-e; ha meggondoljuk, hogy egyházkerületeink központi főiskolákat tartván fenn, a nagy közönség ezeket tekinti édes sajátjaiul és ezekre erejéhez mérten, mint apái örökére, szivesen is áldoz, ellenben már a létesítendő bölcsészeti fakultás csak műveltjeink szemében közös kincsünk, a nagy közönség pedig nem is érti, nem is érzi annak magas rendeltetését és szükséges voltát: eléggé tisztán áll előttünk, hacsak egyházaink békéjét felzavarni nem akarjuk, amint hogy e részben a zsinaton aggodalmukat is hangoztatták, hogy a közalap mellett ujabb, akár állandó, akár egyszermindenkorra kirovandó adóra gondolnunk távolról sem lehet és valóban az ellen határozott nyilatkozatok is történtek. De a helyzet talán mégsem egészen olyan vigasztalan. Ugyanis tudva van, hogy a debreczeni collegiumnak már eddig is több bölcsészeti tanszék áll rendelkezésére, a melyek, mint magvai a fejlődő intézménynek, egyenesen e célra fordíthatók; az sem ösmeretlen, hogy ugyanott már is épen nem jelentéktelen alapok kamatoznak határozottan bölcsészeti tanszékekre; arra is jogosan számíthatunk, hogy az összes magyar reformátusság szeme fényének és első rendű szükségének tekintvén a bölcsészeti fakultást és tanárképző intézetet, nemcsak tiszántúli egyházkerületünk vagyonos egyházai, sőt a kevésbbé vagyonosak is, hanem a többi egyházkerületek is hitrokoni szeretettel meghozzák e célra, kitől mint telik, kisebb-nagyobb önkéntes adományaikat. De ne számítsunk-e, hisz a fényes példák hosszú sora felbátorít, vagyonos hittestvéreink, lelkes uraink áldozatkész lelkesedésére a nagy gondolatért? Én azt hiszem, bátran lehet. Nagy ősi erő van a magyar protestantizmus egyháziasságában. És ez szerencséje, ez ereje a múltban és jövőben. Hajdan nagy és hatalmas fejedelmek és fejedelmi asszonyok, dúsgazdag főurak és uri nők áldott kezei ápolták virágzásra tanintézeteinket: ma a kicsinyek százezrei töltik be a dicsőséges Bethlen Gáborok, Rákóczi Györgyök, a kegyes Lorántffy Zzuzsánnák és Lónyay Annák megürült helyeit. Jobban is van ez így. Ki ne tudná, hogy Lorcmtffy Zsuzsannára Báthory Zsófia következett?! De hát lélekemelő példák hiányoznak-e ma is ? A P. Horváth Máriák, a gr. Degenfeld Imrék, Soós Gáborok és annyiak dicsőséges emlékezete méltán sorakozik ama fényes ragyogású nevekhez. Azonban a hivő reménykedés szemével tekinthetünk e részben Debreczen reformátusságának gazdag egyházára, mindenek fölött pedig még gazdagabb városára és közönségére, hogy — a közhit szerint a millenniummal kapcsolatban — hozzá méltó lelkesedéssel karolja fel és veti meg amaz uj tanintézetnek alapját, amely ha világító sugarait egy messze vidékre, sőt az egész refor-