Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-14 / 2. szám

több izben tárgyalták s a tiszai kerület azt a tervezetet, hogy minden család után átlagosan 2 frt fizettessék be egyszer s mindenkorra e célra, el is fogadta. Törekvés, mert van egy ily alap tervezetének készítésére 1880-tól egy egyetemes bizottság, mely azonban nem csoda, hogy azóta némán folyton gondolkodik. Pedig az idő múlik s egyházunk szükségletei rohamosan emelkednek, mig az erő pusztul. Azóta jött divatba a kivándorlás, azóta jött és menthetlenül pusztít nagy értéket szőlőkben és e miatt elvándorló népben a filloxeravész, azóta fogy rohamosan a hitsorsosok földbirtoka s megy különféle okból reánk nézve veszteségül idegen kézbe. Mind megannyi vész, mely az élő tőkéket és a tettleges vagyont fogyasztja, s ezzel különben is szegény egyházat még szegényebbé teszi. Hozzájárul rendezetlen voltunk folyománya a szórványokban élő 113 ezer léleknek, tehát kerek 30 ezer családnak az egyház anyagi érdeke szempontjából is parlagon hagyása. S ezzel szemben: nép- és középiskoláink nemcsak belszükségből, hanem a törvény, sőt a verseny hatása alatt évről-évre többet követelnek. Az iskolák vagyona 1880-tól 1890-ig 10 év alatt 1.110,018 frt többlettel 3.858,448 írtra, az évi jövedelem pedig ugyanazon idő alatt 209.240 frt többlettel 1 millió 1.46.240 frtra emelkedett. Utóbbi jövedelemben az állam adománya (3.2

%) 42.061 írtban, a községek adománya (3.6

°/o) 41.443 frt, az egyház járuléka pedig 1,062.736 frttal (92.3

7o-lékkal) szerepel, vagyis ad az állam iskolai célokra egyházunknak a 976 ezer lélek arányában évenként 4.t

krt, a községek 4.3

krt, az egyház pedig minden egyes lélek után átlagosan ad 1 frt 8 krt évente. Hálát adunk Istennek, hogy minket a lefolyt évtizedben ennyire képesített, hogy az alaptőkét kerek 1 millió többlettel, közel 4 millió frtra emelhettük, az évi jövedelmet pedig ugyancsak a lefolyt 10 év alatt kerek 200 ezer frt többlettel évi 1.146.240 frtra szaporíthattuk. Tartozunk azonban nyomban annak kijelentésével, hogy iskoláival inkább állami célokat előmozdító egyházunk ezen fokozott mérvű áldozatára az egyháznak lelkenként 1 frt 8 krja mellett állami adományban nyert 4 kr. perselypénzül igen. állami segélyül azonban távolról sem minősíthető, hogy az egyháznak ezen erő feszített áldozata iskoláinak birása és megtartásáért azon iskolák rovására történt, melyek mint lelkész és tanítóképző intézetek méltó ellátásban volnának részesítendők, — azon egyházi összes célok elhanyagolásával, melyek közül a lelkek százezerének a szórványokban lelki gondozása, lelkek ezereinek idegen iskolákban lelki ápolása, az ínséges lelkészek és tanítók százainál megélhetésül módnak nyújtása mégis csak kiváló figyelemmel méltó elbánást igényelt volna első sorban. És ha továbbá figyelembe veszszük, hogy a munka végén kimutatott összeredmény szerint az egyetemes egyháznak az összes pénztáraknál 2,943.783 frt, tehát közel 3 millió évi bevétele van. vagyis ennyit fordít évente összszükségleteire, s ezen bevételében az államsegély címén kapott összeg évente csak (41.000 iskolai és 20.000 frt egyházi) 61 ezer forintban szerepel s azonkívül még 197.156 frt évi felül bevételre volna szükség, hogy a lelkészeknek általam javasolt 800—1200 és a tanítóknak javasolt 4—800 frt minimum csakugyan meg is legyen adható: s ezen kívül még közel 50 ezer frt a lelkész és tanítóképző intézetek berendezésére és a vallástannak minden iskolában rendszeres tanítására szükségeltetnék, hogy tehát oly nagy áldozat dacára is, az egyetemes egyháznak a kor szegényes, de jogos igényeihez mért módon berendezésére kerek 250 ezer forintra volna szüksége, valójában nem feszítenők túl az igények húrját azon kérelmünkkel, hogy ezt nekünk az állam helyett fentartott iskolák ellátása és berendezésére adná meg az állam évente biztosított segélyül. Megmondhatnék mindezeket az állam nagyjainak, egy- ( házi törvényhozásból az allam törvényhozásának őszintén s nem hiszem, hogy akadjon miniszter avagy képviselő a parlamentben, ki az állam népességének 18 %-lékát. képező egyházunk ezen erejét emésztő áldozatát nem méltányolva, tőlünk a segélynek nevezhető államsegélyt egyszerűen megtagadhatná. A többire nézve utalok a javaslatokon elmondottakra. S ezzel igénytelen javaslataimat s egyházunk anyagi helyzetének teljes és hű képét közrebocsátom. Becses anyag az utóbbi. Sokféle combinációra ad bő anyagot. Vegyék hasznát a zsinati képviselők. Lássa hasznát maga az egyház. Az alaptörvénynek százados emléke templomokban, gyűléseken megünnepelt állami nagy tény, most 100 év után, lássa társul az egyházi alaptörvényt, biztos alapvetőt egyházunk féltett jövőjére. Az Úr áldása azokon, kik ily munkára az ő Szent Lelke által képesítvék s ily módon is tudják terjeszteni Istennek országát, megszentelni az apák emlékét! Legyen a mi segedelmünk zsinatunkon is az Úrtól! KÖNYVISMERTETÉS. Keresztény hittan és erkölcstan. Algymnasiumok, alreál és polgári iskolák számára. Irta Bereczky Sándor, ág. h. evang. vallástanár. Ara 50 kr. Mint a cím is mutatja, a könyv két különálló részre oszlik. A hittani rész 3 szakaszt foglal magában: az atya. fiú és szentlélekről szóló tanokat. Ezeket megelőzőleg adja a vallás alapjának magyarázatát, a vallás fogalmának meghatározását; szól röviden a pogányok, az izraeliták, mohamedánok vallásáról, s ezekről megy át a ker. vallásra, mint legfejlettebb, legtökéletesebb vallásra; megmagyarázza, hogy mi a kijelentés és hol található az fel; majd az ág. h. evang. egyház hitvallási iratai ismerteti, s csak ezek után osztja fel a ker. vallástud ományt két részre: hit- és erkölcstanra. Már a beosztásban előttünk áll a gyakorlati ember, a ki nemcsak alaposan tudja tárgyát, hanem ismeri a