Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-14 / 2. szám

gyermekek természetét, gondolkozását és lelkületét, s ezek­nek megfelelőleg dolgozik. Adja a különböző vallások ismeretét, hogy növendékei azokat szemlélve, annálinkább becsüljék és megszeressék a ker. vallást, mely az ész világánál is legtisztább alakban, s legfelségesebb tanokkal jelenik meg az összes vallások között. Mint a jót ugy igyekezünk megkedveltetni és sze­rettetni a gyermekekkel, liogv előbb a rossz, a káros iránt ellenszenvet, megvetést próbálunk ébreszteni, mivel tudjuk, hogy mig a jót nem ismeri, nem is szeretheti azt önmagáért: ugy tesz szerző a vallások ismertetésével. Megismerteti a fejletlen, alacsony vallásokat, hogy meg­szerettesse a keresztyén vallást. De mindezt nagyon rövi­den tárgyalja. A legjellemzőbb vonásokat tünteti föl. mint az ügyes festő, ki ha pár vonást tesz. azonnal tisztában vagyunk a kép lényegét, sőt kivitelét illetőleg is. A vallás fogalma: az Istenben való élet. Mint Krisz­tus az Atyában és az Atya ő benne lakozott: ugy kell a ker. embernek Istenben élnie, mert csak az tehet vallást ő róla, a ki igazán szereti is őt. Ezért a vallás az ember egész lényét elfoglalja. Mint ismeret, az észt a legmaga­sabb. a legfelségesebb világba vezeti; mint érzelem, az ember kedélyvilágát foglalja el, hogy akaratereje nemes irányt vegyen, s Istennek tetsző cselekedeteket műveljen. A tulajdonképeni hittan i részben szól Isten lété­ről, — ki lélek és szeretet; tulajdonságairól; Isten te­remtő, fentartó, világkormányzói munkáiról; az emberről, a bűnről és büntetésről, az ebből való szabadulásról; a Krisztusról szóló tanban : Jézus életéről: istenemberségé­ről; megaláztatása és felmagasztaltatásáról; megváltói mű­véről és hármas tisztjéről; a szentlélekről szóló tanban: a szentlélek személye és művéről; az üdv rendje: meg­hivás, megvilágosítás és bűnbánatról; megigazulás és meg­szentelés, anyaszentegyház, kegyelmi eszközök, istenigéje; keresztség-, úrvacsora-, halál- és feltámadásról: Ítélet és örök-életről. Minden egyes kérdést röviden, de könnyen érthetően tárgyal. A mi legtöbb ilyen könyvnek nagy hátrányát ké­pezi, hogy tömörsége mellett az érthetetlenségig homályos, ennek egyik legnagyobb előnye, hogy a hittani kérdéseket, minden nehézségük dacára, tömören, kevés szóval tudja megvilágosítani és megértetni. A kérdések tárgyalásánál szereti használni — nagyon helyesen — a biblia szavait, kifejezéseit, melyek igazán evangeliumi szinnel vonják be, s minden kérdés után 2—3, sőt néhol több bibliai idézet is áll, mint bizonyíték, hogy kitűnjék, mennyire hű akart és tudott maradni szerző az előszóban kifejezett azon céljához, hogy könyvét evange­liumi és egyházias szellemben kívánta megirni. S ez utóbbinak is eleget tett. Mindenütt, a hol arra szükség és alkalom van. idézi az apostoli hitforma ágazatait, az ágostai hitvallás tételeit, a Luther-féle kátét, s mindezek mellé még szómagyarázatokat és a keresztyénségre vonat­kozó statisztikai adatokat is csatol, melyek nemcsak ér­dekesek, hanem hasznosak is, mert bővítik a növendék ismeretkörét, s az egyházhoz való tartozás megerősítésére is szolgálnak. Feltünteti a két prot. egyház közötti hasonlóságot és különbséget, s teszi azt nyiltan, elfogulatlanul. Mindenütt az evangelium éltető melege sugárzik szét, s az a növendék, a ki e hittant alaposan tanulmá­nyozza, hitet nyer Istenben és az ő szent fiában; szere­tetre buzdul a legfőbb szeretet iránt, ki előbb szeretett minket, mint mi őt, s ki nem akarja, hogy a bűnös el­veszszen, hanem hogy megtérjen és éljen. Az erkölcstanban Isten, magunk és felebaráti köte­lességeinket adja elő. Isten iránti kötelességeink: Istennek félelme, szere­tete, benne való bizodalom; Isten nevének megszentelése és tisztelete. Magunk iránti kötelességeink: testi életünkről, földi javainkról, lelkűnkről való gondoskodás; lelki tehetségeink kiművelése, méltóságunk és becsületünk megőrzése. Felebaráti kötelességeink: mások testi élete, földi és lelki java, becsületének munkálása; házastársak, szülők, gyermekek és testvérek kötelességei; urak, szolgák, taní­tók. tanítványok, öregek és ifjak egymás iránti köteles­ségei ; polgári és egyházi kötelességek. A §-ok címeit azért soroltam fel, hogy kitűnjék, mennyi minden foglaltatik e csak 100 lapra terjedő kis könyvben, s mégis megvan benne minden, a mi szükséges. Rövid, világos magyarázat itt is, mint a hittani részben, de oly szépen és következetesen vive keresztül az elv, a célnak megfelelőleg, mint amott. Itt sem elég­szik meg azzal, hogy csak ismereteket adjon, hogy a kötelességeket szárazon elsorolja, hanem folytonosan utalva a hittan kérdéseire, szoros kapcsolatba hozza ezeket amazokkal, hogy a hittan által célzó vallásos: szép, jó és nemesért hevülő érzelmet felébresztve, ezek legyenek rugók a kötelességek teljesítésében is. Példái: Jézus és az evangéliumban szereplő sze­mélyek, s ezek mellett idézi a szentírás azon helyeit, melyek a kötelesség gyakorlását parancsolják. Mint a hittani részben az apostoli hitforma, itt a tiz parancsolat a vezető, de amelyet Jézus ezen kettős parancsába olvaszt be: szeresd Istent, teljes szivedből, teljes lelkedből és minden erődből és szeresd felebaráto­dat, mint önmagadat. Példák és a biblia szavai által igyekszik megsze­rettetni az erényt, az erkölcsös életet, melynek értéke és jutalma önmagában van. Nem akarja növendékeivel a világot és annak javait megutáltatni, de mindezeknek fölébe helyezi a leg­főbb jót: az Isten országát, mert ha valaki ennek birto­kában van. a többiek ugy is megadatnak neki. Van még egy rész, melyet figyelmen kívül nem hagyhatok és pedig annyival inkább nem, mert azt nagyon fontosnak tartom, különösen felekezeti szempontból. Nagyon hasznos munkát végzett szerző akkor, mi­dőn a 4 nevezetesebb keresztyén felekezet megkülönböz­tető (symbolikus) tanait fölvette könyvébe, mert egy fele­kezet számára irt vallástannak mindenekfölött az illető felekezet érdekeit kell szolgálnia. i Elszámlálja a nyugoti és keleti egyháznak, valamint a két prot. egyház közötti különbséget, tényeket, igazsá­gokat tárva növendékei elé, hogy ezek győzzék meg: mely felekezetek azok, melyeknek kebelében az Isten igéje és a sacramentumok helyesen. Krisztus parancsa szerint szolgáltatnak ki, s melyek állanak igaz evangeliumi alapon. Jól esett lelkemnek, midőn e kis könyvet olvasgat­tam. s midőn végére értem, azt gondoltam: vajha refor­mátus egyházunknak is volnának ilyen tankönyvei! Mert, bár tudom, hogy a rossz könyv hiányait a lelkiismeretes tanító, legalabb részben kipótolhatja, de azt is tudom, hogy a jó könyv még a kevésbé alkalmas és jó tanítót is helyes irányba terelheti. E könyvecske ujabb bizonyíték előttem arra nézve, hogy jó hittani kézikönyvet csak az irhát, aki maga is a gyermekek között él, aki nemcsak a gyermekeket is­meri, hanem azt is tudja, mily uton és rnilv eszközökkel lehet a célt megvalósítani. Keresztesi Samu.

Next

/
Thumbnails
Contents