Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-14 / 2. szám

a) a közigazgatási bizottság megállapítja az illető népiskolai hatóságok által bejelentett tanítói fizetés meny­nyiségét és az e törvényben megállapított legkisebb fize­téssel szemben való hiányát; b) szintúgy a közigazgatási bizottság megvizsgálja, hogy a segélyezendő tanító minősítvénye megfelel-e a törvényben megállapított kivánálmaknak; c) oly tanítói állomások betöltésekor, hol a fizetési minimum kiegészítéséhez az állam 50 forintnyi összeget meghaladó pótsegélylyel járul hozzá, a tanító alkalmazása a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásától függ; községi iskoláknál, melyek a jelen törvény hatályba lépte előtt államsegélyben részesültek, illetőleg ezentúl részesülni fognak, az 1876. évi XXVIIf. t.-c. 13. §-ának 1-ső pont­jában körülirt tanítóválasztási eljárás a jelen rendelke­zésnek megfelelően módosíttatik; d) ha a c) alatt említett tanítói állomásokra oly egyén választatnék, illetőleg oly egyének megválasztása terjesztetnék fel jóváhagyás végett, aki ellen a vallás-és közoktatásügyi miniszter törvényen alapuló, továbbá erkölcsi vagy állami szempontból kifogást emelhet, a miniszter 30 napra terjedhető záros határidő kitűzése mellett más egyén választására és újabb felterjesztés téte­lére szólítja fel a tanító alkalmazására jogosított köze­geket: ha pedig a felszólítás eredménytelen maradna vagy ha az új felterjesztés fentebbi szempontokból másod ízben is kifogásra szolgáltatna okot: azon esetben a tanítót az iskolafentartó további meghallgatása nélkül a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki, a hitfelekezetek által föntartott népiskolákat illetőleg azonban oly korlátozással, hogy a kinevezendő tanító azon vallásfelekezethez tartoz­zék, melynek jellegét az illető iskola viseli és hogy annak személyére nézve az illetékes egyházi főhatóság záros határidő alatti nyilatkozat tételére hívandó fel. 12. §, Az előző §. értelmében 50 frtot meghaladó állami segély mellett alkalmazott hitfelekezeti népiskolai tanító állásából csak az illető hitfelekezeti hatóságok által saját szabványaik szerint hozott fegyelmi Ítélettel mozdít­ható el, mely ítélet végrehajtás előtt a vallás- és közok­tatásügyi miniszterhez mindenkor felterjesztendő és jog­érvényessé csak akkor válik, ha a miniszter annak vételé­től számított egy hó alatt a járási főszolgabíró (esetleg szolgabíró) közreműködésével foganatosítandó új vizsgá­latott s ítélethozatalt nem kiván. A hitfelekezeti hatóság államilag segélyezett hitfele­kezeti tanító ellen a vallás- és közoktatásügyi miniszter kívánságára a fegyelmi eljárást megindítani köteles. Ily esetekben a miniszter a fegyelmi eljárás megindítása iránt a hitfelekezeti hatósághoz intézett felhívással egyidejűleg vagy az eljárás folyamán bármikor az államsegélyt meg­vonhatja. A hitfelekezeti hatóságok által ily esetekben hozott ítéletek, ha elmozdítást nem szabnak is ki, a miniszterhez mindenesetre felterjesztendők, mely esetben a megelőző pontban körűiirt eljárás foglal helyet. 11a a fegyelmi vizsgálat nyomán az derül ki, hogy a tanító államellenes irányt követett: jogában áll a minisz­ternek a hitfelekezeti hatóság által hozott ítélet megvál­toztatásával a vétség fokozatához képest szigorúbb fegyelmi büntetést kiszabni, esetleg a tanító elmozdítását kimondani. Ha pedig a hitfelekezet főhatósága akár a fegyelmi eljárást a rendelet vételétől számított 14 nap alatt meg nem indítaná, akár azt kellő igazolás nélkül 3 hó alatt be nem fejezné, akár az Ítélet meghozatalától számított 14 nap alatt a miniszterhez fel nem terjesztené, az eset­ben a fegyelmi ügy az 1876. évi XXVIII. t.-c. szabványai szerint a közigazgatási bizottság útján fog elláttatni. Ha a miniszter kívánságára megindított fegyelmi ügyben a miniszter által kiszabott, vagy a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya által hozott és jogérvé­nyessé vált ítéleteket az illető hitfelekezeti hatóságok az it.élet vételétől számított 14 nap alatt saját hatáskörükben végre nem hajtanák: a végrehajtás a közigazgatási ható­ság útján foganatosítandó. 13. §. Ha a jelen törvény 2. §-ában megállapított ötödéves korpótlékokat az iskolafentartók saját erejük­ből szolgáltatni nem képesek, illetőleg az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 35. §-a alapján kivethető iskolai pótadó ki van merítve, a legkisebb tanítói fizetés kiegészítését szabályozó eljárás alkalmazásával az iskolafentartók a korpótlékok fedezése céljából is állami segélyben fognak részesülni, mely esetben azonban az előző (12.) §. rendel­kezései az államilag korpótlékban részesített hitfelekezeti tanítók fegyelmi ügyeire vonatkozólag is mérvadók lesznek. 14. §. A tanítói fizetések kiegészítésére vagy a kor­pótlékok fedezésére adott állami segélyt más célra fordí­tani nem szabad és ily segélyben csakis a törvényben megállapított kellékekkel bíró tanító részesülhet. 15. §. A tanítók fizetési minimumának állami segély útján való kiegészítése fokozatosan három ev alatt esz­közlendő. A harmadik évben az e címen az országos költségvetésben előirányzandó összeg azonban 600.000 frtot meg nem haladhat. 16. §. A jelen törvényben foglalt rendelkezések az elemi népiskolai tanítónőkre szintúgy alkalmazandók, mint a tanítókra. 17. §. Jelen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamint a bel- és pénzügy­miniszterek bízatnak meg. Budapesten, 1891. évi december hó 5-én. Bemutatja: Gr. Gsdky Albin s. k., vallás- és közoktatásügyi miniszter. TÁRCZA. Egy házfen tartás. Zelenka P. »Igénytelen javaslati c. zsinati tervezetéből. (Vége.) Az egyházfentartás rendezése az egyházak lekere­kítését, a belerőnek arányos megosztását s a maximumig kihasználását, tehát az egyes egyházak háztartásának újból rendezését megkívánja; figyelemmel azon évi szükségletre, mely a mai kor szegényes bár, de elengedhetlen köve­telményeinek kielégítéséből származik. A hol a belerő a megállapított évi szükséglet fedezetére elégtelen, ott az évi hiány közpénztárból fogna pótoltatni. Ilyen közpénztárra a nagyobb célok munkáihatása céljából különben is szükség van. S ezen közpénztárnak szerintem csak két forrása van : az egyház egyeteme által létesítendő egyetemes alap és az államsegély. Egyetemes alap! 1858-tól folyton emlegetett szük­séglet. 1878-tól áldott emlékű Badvánszky Antal egyete­mes felügyelő székfoglalásakor kimondott nagy szava s e célra 2000 írttal kezdeményező nagy áldozata után tö­rekvés és remény. Törekvés, mert a kerületek ezt már 4

Next

/
Thumbnails
Contents