Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-14 / 2. szám

Általános kulturszempontokból fölötte nagy szolgálatot tesznek a jogakadémiák azért, mert a közokt. kormányzat egészséges irányzata mellett az egyetemek tültömöttségét korlátozzák. sok oly ifjút, ki a nagy város és egyetemi tanulás költségeit ki nem birná. pályához s bennök a hazát nem ritkán derék, sőt kitűnő férfiakhoz segítik, az akadémiákon s különösen a protestáns akadémiákon megvan a tanár s a tanítványok közt a közvetlen érintkezés, behatás, az iskolán kívül való ellenőrzés lehetősége, a mi az egyetemen a dolog természeténél fogva hiányzik: az ily akadémiák volnának hivatva az egyetemi tanári kar legtermészetszerübb kiegészítésére; ez intézetek — a mi nem megvetendő előny — gazdaságilag s kulturailag emelő hatással vannak az illető városokra s a fentartó iskolák többi karaira s részeire, s nézetem szerint az akadémiák lesznek hivatva a jogi oktatás terén a helyes munkamegosztás megteremtésére is, midőn majd a tulajdonképeni szakoktatás feladatait átveszik, a magasabb tudományos képzést pedig az egyetemnek engedik át. Speciális protestáns szempontból pedig 100 esztendő, de különösen az ujabb három évtized tanúskodik a prot,. jogtanítás és jogakadémiák nagy jelentősége mellett. A jogbölcsészet. a magán- és államjog, a jog- és alkotmánytörténet, a politika, az egyházjog protestáns szempontból roppant nagv fontosságú, a protestáns élettel s érdekkel közvetlen összeköttetésben álló tanszakok. Sőt az eszmék mai fejlődése s áramlata mellett az egyházak a gazdasági élettel is mind közvetlenebb összeköttetésbe .jönnek, a közgazdasági problémák, melyek a politikai s kulturális élet legfontosabb problémái is, mind áthatóbban érintik a felekezeteket, melyek ellen nem állhatván, a vezérlő, az irányító szerepet törekesznek átvállalni magukra s így ez eszme-áramlatok positiv vallásellenes élét eltompítani. Említsem-e a ker. kath. socialismust, melyet ujabban maga a pápa hirdet, az evangélikus socialismust, melynek Németországban már oly sok képviselője van s Lavelev »Le socialisme eontemporain« című művében érdemesnek találja egy egész fejezetet szentelni neki. Hadd emeljem ki azt is, hogy a jogi fakultáson oly. a jogi oktatás szempontjából másodrangú, de kötelező tárgyak is szerepelnek, mint a bölcsészet illetve bölcsészettörténet, egyetemes- és művelődéstörténet. Vannak-e ezeknél a protestantismusnak érdekei? S kikre hat a protestáns szellem és világnézet, amelyet én a fölvilágosodás és haladás szellemének kivártok tudni, a protestáns jogakadémiákon ? Első sorban azokra, kik egyházaink világi elemét vannak hivatva szolgáltatni, a protestáns jogászifjakra, kik pályájuk természeténél fogva a minisztériumoktól lefelé a birói, az ügyvédi, a közigazgatási hivatalnoki karba, az egyetemek jogi szakára s annyi más fontos helyre bevihetik azt a felvilágosodást, azt az egyház-, ember- és hazaszeretet, melyet a protestáns jogakadémiákon hirdetnek. Ha nincs ezekre az elemekre s ezekre az eszmékre szüksége a református vagy az ágostai egyháznak; ha nem természetes kiegészítője az egyházi életnek a világi elem : akkor ejtse el, csukja be jogakadémiáit mindkettő. Ha érzi, amint éreznie kell e tényező nagy fontosságát: ne sajnálja azok nevelőtüzhelyeitől az áldozatot. A theologia buzgó s képzett papok, a jogakadémia a jogtudományok ápolása mellett képzett és buzgó világiak nevetésére van hivatva. A magyar ágostai evangélikus egyháznak van három theologiai intézete, a helyes arány egy, minden tekintetben a kor színvonalán álló jogi intézet fentartását megköveteli. Hogy mit jelent az egyházra a jogi studium: azt a katholicizmus régen felfogta s elég a kir. akadémiákra, a pécsi püspöki, az egri érseki intézetekre hivatkoznom. Vájjon hajlandó-e a pécsi püspök, vagy az egri érsek, mint a katholicizmusra céltalanokat, beszüntetni ez intézeteket ? Talán nem feledtük még el, hogy mit és miként válaszolt Samassa Trefortnak ilynemű kérésére s illetve ajánlatára. S ha ugy találomra fölhozom néhány tudományban s hitbuzgóságban kitűnő kath. jogász nevét, nem teszek fölösleges szolgálatot, pl. Barta Bélát, a most elhunyt táblai tanácselnököt, Apáthy Istvánt, a budapesti egyetem volt tanárát, ki különösen az alapok s alapítványok kérdésében védte körömszakadtig a kath. álláspontot, Wenzel Gusztávot, a kath. encyklopediába irt cikkeivel stb. stb. Egy ág. evang. kerületi gyűlésen hallottam oly felszólalást — s épen világi részről — hogy az eperjesi jogakadémia tulajdonkép nem is protestáns intézet, hisz annyi vagy több benne a kath. és gör. kath.. zsidó, — söt uram bocsá', még a kálvinista is (ezt már valaki gúnyból kiáltá közbe) — mint a lutheránus. Bizony egyoldalú felfogás. Annak csak örülni lehet, ha egy protestáns tanintézet ily vonzóerőt gyakorol a többi felekezetekre s ép abban áll jogakadémiáink egyik fontos missziója, hogy azokat az ifjú állampolgárokat, kikkel egy hazában kell élnünk, gyakran egy téren működnünk, de akiket némely középiskola az ellenünk való gyűlöletben nevelt, saját tűzhelyünknél győzhetjük meg testvéri szeretetünkről, jogainkról, törekvéseink nemes voltáról s anélkül, hogy megszűnt volna egyházának buzgó tagja lenni, hány protestáns akadémián tanult más vallású ifjú szivében gyúlt föl már irántunk a rokonszenv, az érdeklődés lángja, lett talán jogaink védőjévé. A mult században a legnagyobb sérelmek egyikének tartották hitbuzgó elődeink, hogy kathol. ifjak ki voltak zárva intézeteinkből, most meg akadnak szerepvivő hitsorsosaink közül, kik felpanaszolják, ha ezek önként jönnek hozzánk, hogy ami világunknál lássanak. Nincs egyházunknak nagyobb ellensége, mint a felekezeti szűkkeblűség, mely téved, ha vallásos buzgóságnak véli magát. Ami pedig a zsidóságot illeti, ép az a baj, hogy az előítélet ennek még műveltebb, felvilágosodottabb részétől is távol tartotta a protestantizmust, pedig a politikai, a közélet mezején sokkal több a közös érdekünk, mint gondolnók. És most leteszem tollamat, melyet — ezt nyugodtan