Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-07 / 18. szám

Végre súlyosnak tartja azt is, hogy a javaslat 5°/0-os iskolai adót tervez egyházunk tagjaira. Kéri a zsinatot, hogy miután e törvényjavaslat most fog tárgyaltatni és miután egyes pontjaiban zavarokat szülhet, nynjtson be akár az államkormányhoz, akár a parlamenthez feliratot, melynek vagy lesz sikere és akkor jó, vagy nem lesz: de legalább a zsinat megnyugszik, hogy kellő időben megtette mindazt, amit megtenni lehetett. Világi elnök nagyon fontosnak tartja az indítványt és nem kivánja eltéríteni a zsinatot azon szándékától, hogy aggályait az államkormányhoz felterjesssze. A javaslat ugvis most van a képviselőház asztalán. De figyelmébe ajánlja a zsinatnak a következőket: a javaslatot elvben nem helyeselni nem lehet; az államkormány jogánál fogva mindenkire nézve törvényeket hoz. Egyetért felszólalóval abban, hogy van a javaslatnak két sérelmes pontja, egyik az 50 frt mérték csekély volta a jog odaadásáért, a másik a korpótlék, mely ha 50—60 írtnál nagyobb lesz, az egyházak nem bírják meg. De van más baj is, mit felszólaló nem említett, t. i. hogy a pótlék még a tanítóra sem valami nagyon kívánatos, mert annak növekedtével az illető egyház tanítóját egyszerűen elbocsátja. Nem tudja azonban megérteni felszólaló kifogását az ellen, hogy a kormány állami szempontból fegyelmi ügyekben bíráskodást kiván gyakorolni. Hiszen ez helyes, nagyon óhajtandó : nem rólunk van ott szó, amennyiben nem reánk céloz, hanem más felekezetekre, melyeknél sok esetben nagyon is szükséges a kormány őrködése. Véleménye sze rint a felirati javaslat szerkesztésével jó lenne talán a tanügyi bizottságot bizni meg. Kiss Albert még két dologra kivánja a bizottság figyelmét felhívni. Egyik az, hogy a javaslat szerint erkölcsi és állami szempontból ad fegyelmi jogot a kormánynak. Ez lealacsonyítólag sérelmes az egyházra nézve, mert az egyháznak van elég ereje, hogy tanítóira erkölcsileg felügyeletet tudjon gyakorolni; a másik pedig az, hogy a javaslatban ez is benne van: ha a népiskolai hatóság nem tud eleget tenni a törvénynek, három hó alatt jelentést tegyen, ellenkező esetben kilenc hó múlva a megállapított fizetés biztosítottnak nyilváníttatik. Itt óhajtaná a halasztási idő megnyújtását. A zsinat Fejes István indítványát egyhangúlag elfogadja és utasítja a tanügyi bizottságot, hogy a világi elnök által felsorolt szempontok figyelembe tartásával a felirat javaslatát mielőbb nyújtsa be a zsinathoz. 7. Felvétetnek az egyetemes konventi jegyzőkönyv 167. és 176. pontjai külön tárgyalásra a határozat értelmében. 167. pont: A tiszáninneni egyházkerület indítványa, hogy vallássérelmi ügyeink orvoslása az 1868. LIII t.-c. alapján országos törvény által rendeztessék. A zsinat kiadja a konventnek (ez volt a bizottság véleménye is), hogy midőn alkalmasnak találja az időt és helyzeti körülményeket, e tekintetben tegye meg a kellő lépéseket. 176. pont: A konventi misszióügyi bizottságban azon kérdés merült fel, nem lenne-e célszerű az összes horvát -szlavonországi missziókat, melyek két egyházkerületre terjednek, a már teljesen szervezett dunamelléki misszió hatósága alá helyezni? A zsinat — mint annak idején a bizottság is véleményezte — fölhatalmazza a konventet, hogv a 46. §. értelmében hivja fel majd mindkét egyházkerületet a nyilatkozatra s ennek alapján intézze el a kérdéses ügyet a misszió céljának s feladatának valójában megfelelő módon. 8. A napirend további tárgya az alkotmányosé bizottság jelentésének első része. A 22. §. a) pontja a bizottság javaslati szövegezésében következőkép állapíttatik meg: »A presbyterium tagjai hivatalból, rendes vagy helyettes lelkész, illetőleg lelkészek, a gondnok vagy gondnokok, az iskola rendes tanítója; ahol több tanító van, ott az egyházközség által fentartott alsó és esetleg felső népiskolák rendes tanítói az énekvezérrel, illetőleg énekvezérekkel együtt külön és függetlenül választanak a magok köréből annyi presbytert, ahány rendes lelkésze van az egyháznak Hol az egyház által fentartott gimnázium is van, ennek tanárai külön választanak kebelökből egy presbytert«. Annak idején Szeremley Sámuel az első rész első fejezetének letárgyalása után egy indítványt terjesztett volt a zsinat elé, hogy az mint uj §. vétessék törvénybe. Ez indítványnak — mely az alkotmányozó bizottsághoz tétetett át — két lényeges része van: 1. mindazon egyházközségek, melyekben a hivők száma 5000-en felül van, rendes segédlelkészt kötelesek tartani: 2. azon egyházközségek pedig, melyek 8000 lélekszámnál többet foglalnak magukban: 3—4000 lélekszámú egybáztagokra osztassanak fel külön lelkészszel, presbyteriummal, esetleg templommal. A bizottság javaslata az elsőre: mondja ki a zsinat, hogy ily segédlelkészi áltomások szervezését ott, hol szükség van reá és a viszonyok megengedik, határozatilag az egyházkerületek figyelmébe ajánlja; a másodikra: mivel az egyházak felosztása időszerűtlen, most a zsinat csak jegyzőkönyvileg hivja fel a nagy egyházak figyelmét a felosztás eszméjére. Szeremley Samu: A nagy egyházak lelkészei anynyira el vannak foglalva, hogy csak a kultuszt és irodai teendőket tudják végezni, mig a kiváló fontosságú cura pastoralisra nem fordíthatnak kellő gondot. Ott, hol a hívők száma nagy és ahol több lelkész van, a hívek nem tudják, hogy voltaképen melyik lelkész hatáskörébe tartoznak és a lelkészek sem ismerik hallgatóikat. Ily viszonyok közt egyházias életről csak nagyon korlátolt érteiemsen lehet szó, holott kis egyházakban ennek misem állja útját. A lelkészek munkakörét el kell különíteni, mert régi igazság: két dudás nem fér meg egy csárdában; útját kell vágni a féltékenységnek, mely itt-ott felüti fejét, jelöltessék ki minden lelkész munkaköre, hogy minden lelkész munkálkodhassék. Igaz, a felosztást a nagy egyházak nem kívánják most, de valószínű, nem is kívánják soha, ha a zsinat meg nem adja rá a mozgató erőt. Előszeretettel hivatkoznak a nagy számra, pedig ha nincs erő, melvazt a nagy kolosszust megmozdítsa: tehetetlenül, bénán áll. A nagy egyház, egy nagy udvar, melyet kívánatos majorságokra osztani fel és mindeniket más-más tiszttartó gondjaira bizni, kívánatos a lelkészek szaporítása, mert azokra még nagyobb szükség van, mint tanárokra és tanítókra. Nem mondja, hogy a zsinat javaslatát azonnal törvénybe igtassa és kötelező voltát föltétlenül kimondja, de legalább adja meg a kezdeményezést, azt a lökerőt, melynek segélyével a felosztási terv kivihető lesz. A túlnagy szám nem ereje az egyháznak, hanem gyengesége. — Ajánlja indítványa elfogadását. Szász Domokos. A bizottság nem foglal állást a javaslattal szemben és hiszi, hogy a zsinat egy tagja sem akar elzárkózni a javaslatban felsorolt momentumok elől. Tény, hogy nagy egyházakban kevés a cura pastoralis, mert a lelkészek közt csak az isteni tisztelet sorrendje van felosztva, de munkaköre egyiknek sincs kijelölve, tehát a lelki gondozás hiányos. Külföldön sok helyen, mint Berlinben is, keresztül van vive a felosztás, t. i. minden lelkésznek körülirt munkaköre van, de ez a parochiális felosztás különbözik attól, melyet indítványozó javasol. Ez a felosztás nem helyes, ki nem vihető és mindig