Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-04-07 / 18. szám
szükség volna egy központi presbyteriumra. Hogy a zsinat most oly messzi távolban levő célokat mondjon ki, törvénybe igtasson, nem lehet, mert a törvényt végre kellene hajtani, már pedig nagyon kevés népes egyház van azon helyzetben, hogy külön-külön lelkészi állomásokat tartson fenn. Ajánlja a bizottság javaslatának elfogadását. Szász Károly elismeréssel adózik az indítványozó által kimondott elveknek, de tekintve a nehézségeket, törvénybe nem lehet kimondani. Hivatkozik a budapesti egyházra, mely jelenleg 30.000 lelket számlál és egységében tiszteletreméltó erőt tud felmutatni, de ha részekre szakíttatnék, azon erőt elveszítené, mert bizonyára a nagy egyházi teher alatt nem tudhatná erejét szervező célokra fordítani, mig így évről-évre minden téren örvendetes haladást képes felmutatni. Méltányolja a törekvést, de kötelezőleg mondani ki törvényben, nem lehet. Lukács Ödön az indítvány első részét pártolja és törvénybe vétetni kéri. Kiss Albert az indítványt szintén nem fogadja el, de a parochialis körökre osztást kimondaná. Hivatkozik a debreczeni javaslatra, mely szintén csak parochialis körök alakítására szorítkozik, de nagy egyházak egységes erejét nem forgácsolja szét. Gróf Degenfeld József csak annyit kiván megjejegyezni, hogy a parochialis körökre osztást sem volna jó, mint egészen idegen intézményt kimondani. A zsinat a bizottság javaslatát az indítvány mellőzésével elfogadja. A 74. §. (a zsinat alakuló üléséről) a bizottság javaslatára változatlanul fentartatik. A 87—88. §. (a zsinat tagjai költségeinek fedezéséről) ugyancsak a bizottság javaslatára változatlanul hagyatnak. A 89. §. c) pontjának szövegét a bizottság következőleg állapítja meg: »Az egyházkerületek felosztása, helyrajzi meghatározása az illető egyházkerületek meghallgatásával* — t. i. a zsinat jogkörébe tartozik. Ezen c) pontnak megfelelőleg módosul a 46. §. is; az i) pont szövegébe (a közoktatás ügyének rendezése a zsinat jogkörébe tartozik) ezen szó után »legfelsőbbig* betétetni javasolja: >valamint tanár és tanítóképzés*. A javaslat mindkét pontra nézve elfogadtatik. 9. Világi elnök a következő ülés napirendjét következőkben terjeszti elő: a konvent javaslata a theologus vizsgák rendjéről s ezzel kapcsolatban a dunamelléki egyházkerület javaslata a lelkészképességi vizsgálatokról; továbbá a tanári nyugdíjintézet kérdése; szombaton délelőtt és délután is tartassék ülés s vétessék fel Kiss Áron indítványa a tanárképzőintézet tárgyában, továbbá a néptanítók kérvénye; hétfőn a törvénykezési bizottság munkálata a bíróságokról. A zsinat a napirend megállapítását elfogadja. Ülés vége d. u. 2 órakor. Tizennyolcadik ülés április 1-én. 1. Kun Bertalan egyházi elnök az ülést délelőtt v4 11 órakor az elnökség nevében megnyitja; a mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére felkéri Mitrovics Gyula, szólók jegyzésére Hajnal István zsinati jegyzőket. 2. Hajnal István zsinati jegyző olvassa a mult ülés jegyzőkönyvét; kevés észrevétel után hitelesíttetik. 3. Á napirend első tárgya a dunamelléki egyházkerületnek a lelkészi képesítés egyöntetűsége érdekében annak idején az egyetemes konventhez is fejterjesztett azon indítványa, hogy a második u. n. gyakorlati vizsga az összes egyházkerületek 2—2 küldötteiből alakult vizsgáló bizottság előtt tétessék le évenként más-más egyházkerületben és a minősítésnél ez legyen irányadó. Az egyetemes konvent ez indítványnak a zsinat elé terjesztését mondta ki. Mitrovics Gyula: Már azon állásnál fogva is, melyet egyházi téren elfoglal, óhajtja, hogy leendő papjaink képzettségi színvonala lehetőleg emeltessék. Minden oly törekvést örömmel üdvözöl, hogy a református papság megtartsa ama két drága kincset: a tudományos készültséget és erkölcsi tisztaságot. De csakis azon intézkedést helyesli, mely e kettőnek szolgálatában célszerű és kivihető. A dunamelléki egyházkerület indítványát el nem fogadhatja maga részéről, mert meggyőződése szerint nem célszerű, nem könnyen kivihető és nem szükséges. Hogy a második u. n. gyakorlati vizsga országos lelkészképesítő bizottság előtt tétessék le: oly reform, mely a tudományos képzettséget az által, hogy épen a második vizsgánál akar szigort alkalmazni, előbbre egy fokkal sem viszi. A theol. akadémiák jó és célszerű berendezése és az egységes tanterv keresztülvitele azon kellékek, melyek emelni képesek a képzettség nívóját. Ilyen tantervet az egyetemes konvent már készített; az a tanterv részleteiben mindenre kiterjed: megszabja a mértékek jegyét, meg azt, hogy minő tantárgyból hány órát. kell tartani hetenként és eként azon zavarnak, mely eddig theologiai akadémiánkon ugy szólván félreértést szült, útját vágta. Meg aztán az egyházkerületektől elvétetnék a közvetlen felügyelet jogköre és csak az áldozattal maradnának, mert sok áldozattal tartják fenn theologiai akadémiáikat. Nem fogadhatja el az iskolai életre való tekintettel sem: ime a vidéki jogakadémiákról a vizsga központosítása óta a legszegényebb ifjú is eltávozik, nem azért, mintha talán ama meggyőződést hordaná keblében, hogy másutt többet tanul, de azért, hogy ismerkedjék meg azon professzorral, kitől esetleg vizsgája szerencsés kimenetelét várja. Nem tulajdonít magának valami nagy fontosságot, de azt mégis csak megkövetelheti, hogy azon ifjút, kit négy éven át tanított, maga kérdezze ki, hogy minden szép képzettsége mellett is ne állhasson boszút rajta a veletlen, midőn oly kérdést kaphat ama tiz tagu — ugy vélé, felerészben világi — vizsgáló bizottságtól, hogy könnyen megsemmisítheti öszszes fáradságainak gyümölcsét. És a lelkészjelöltek általános szegénységét véve tekintetbe? hát kivánható-e egy szegény ifjútól,hogy most itt, majd amott jelenjék meg vizsgára ? Tapp Gábor: Az egyházkerületek önálló fejlődésének megsértését látja kimondva az indítványban. Nem félti ugyan az autonomikus jogot, de fél a centralizációtól. Nem értheti, hogy miért vonatkozik az indítvány épen a második vizsgára, mikor az első elméleti is csak olyan fontos, sőt fontosabb? Mindenki tudhatja, hogy mióta a doctoratus az állam által törvényerőre emeltetett, mennyire megcsappant a vidéki jogakadémiák hallgatóinak létszáma, mert seregestől tódulnak oda, hol e vizsgát letehetik. Ezen állapot következnék be theologus intézeteinkre nézve is ez indítvány életbeléptetése után, mert a hallgatók oda tódulnának, hol a vizsga legközelebbről tartatnék. Aztán az is tudható, hogy a theologiai akadémiákon nem egy szellem uralkodik: és ez helyes magában véve, mert az ellentétek igy egyenlítődnek ki, a nézetek igy tisztulnak, de a vizsgázóra nem kívánatos. Nem is lehet mindjárt második vizsga alkalmával a lelkészjelöltektől szélesebb látkörü ismeretet követelni, hiszen azt csak később az élet tapasztalatai adják meg. Igenis szükséges a jó berendezés, a tanterv egysége, mert valóban e kettő emelheti csupán a tudományos képzettség színvonalát és nem a második vizsga szigora. Nem volna jó megbontani ama