Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-14 / 2. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 2. szám. rendezését magukra, ez az ő belügyük. Erőszakolni a dolgot nem is szabad, nem is tanácsos. A melyek élni akarnak és kiszabadulni óhajtanak a nyomor karjaiból, azok majd gondoskodni is fognak az önfentartás módja és eszközeiről, és az életerő fokozásáról is. A melyek pedig mit sem tesznek tengődő, és nyomorban sínlődő egyházuk javára és érdekében, erkölcsi kényszer alkalmazása által szorítandók a jövedelem aránylagos adózás elfogadására, bogv magukat, illetve egyházukat fentarthassák; ha pedig ellenszegülést tanúsítanak, vissza kell venni tőlük a lelkésztarthatás jogát, mint megcsontosult makacsokat, oda kell kapcsolni vagy egy másikhoz társegyháznak. vagy leány- vagy fiókegyházzá kell őket alányomni — degradálni. Igv majd kisebbedni fog mind a koldus egyházak száma, mind a nyomorban küzdő lelkészeké. Vagy, vagy. Utoljára hagytam azon legfőbb oknak megnevezését, mely nagyban kihatott arra. hogy sok helyen az egyházak pénztárai üresen maradjanak s azok a felszaporodott hátralékok vagy felszedett adósságok tengerébe belefulladjanak s ez ok az egyházi adó beszedése, illetve behajtása körül tanúsított gondnoki és presbyteri erélytelenség, jobban mondva kötelességmulasztási bűn. Vétket követnék el lelkiismeretem s az igazság ellen, ha e támadó váddal, a gondnoki és presbyteri tagokat kivétel nélkül és általánosságban sújtó Ítélet alá vetni volna szándékom. Az egyházak anyagi helyzete szoros összefüggésben áll a presbyterek maguktartásával. Ha van bennük ügybuzgalom, lelkesedés, kötelességérzet: emelkednek, ha nincs, pusztulnak, sülyednek. Engem 40 év alatt szerzett tapasztalataim arról győznek meg. hogy nagy bűneik vannak az egyházak elpusztulása miatt itt is, ott is. De hisz ezen ne is csodálkozzunk, hisz nagy Magyarországon ők egyedül azon köztisztviselők, kikre még eddig mulasztási bűneikért nem talált meg a törvény büntető keze. Részemről eddig nem ismerek sem törvényt, sem biróságot, sem oly büntetésnemet, melylyel őket kötelességeik pontos teljesítésére szorítani, vétkes mulasztásaikért büntetés alá vetni lehetne. A javaslat 242. §-a ezt mondja: »az adók kivetése, beszedése, illetve behajtása és beszolgáltatása a presbvterium kötelessége*. Hát ha e kötelességét elhanyagolja, ki a büntető biró félette és minő büntetéssel sújtható ? Kérem a választ. Tudjuk, mikép az adóbehajtás kellemetlenségek és súrlódások nélkül ritka esetben szokott megesni. Sok helyen a mai úgynevezett: »muszáj« gondnokok különben is nem valami meleg buzgalommal járnak el kötelességeikben. Ennek káros következménye az, hogy a kirótt adónak sokszor fele, kedvező időkben 1

j3

-da. hátralékban marad az egyház kárára, hanem azért sem a gondnoknak, sem a presbvter tagoknak hajuk szála sem görbíttetik meg. No hát a javaslat készítői állítanak és fognak bűnbakot az okozott kár megtérítésére a lelkészben. Ez állítás szinte comicumnak vehető, ha a törvényjavaslat nem bizonyítaná. Nézzük, mit mond a 138. §. ? »Az egyházközség anyagi ügyeire felügyelni s azokat ellenőrizni a lelkésznek hivatásából folyó kötelessége levén, ha a felügyeletet s ellenőrzést elmulasztja: minden e téren felmerülő károk tekintetében felelősség hárul reá.« Kire hárul az egyház megkárosításáért a felelősség? Azt mondja a javaslat: a lelkészre. Hát kérem, miért nem a gondnok és presbyteriumra, kik a kártételeknek közvetlen okai és okozói ? Arra én nem tudok példát, hogy Péter bűnéért. Pált ütöttek volna, vagy hogy a pénztáros kártételeiért első sorban az ellenőrt marasztalták volna el. De ime, most van munkába véve egy oly törvény készítése, mely erre példái mutat. Hej. nagyon drágán fizettem én meg azon vakmerő fellépésemet, hogy egyházam megkárosításáért a gondnok és presbyteriummal szembe szálltam ! Hétszer álltam bíróság előtt és kétszer kellett fölebbezni peremet a királyi táblára, s alig hogy ki tudtam mászni becsülettel és büntetlenül a perből és még rá, egyházam javára egy krajcár kárpótlást se tudtam kieszközölni. Hány eset van rá. hogy a lelkész tudta és belenyugvása nélkül, annak háta mögött gazdálkodnak az uraimék a maguk hasznára az egyház vagyonából — például: hol az egyházaknak tőkepénzük, vagy magtári gabonájuk levén, azt egymás részére kölcsönkép kiutalványozzák, s azt éveken át használják. Ugyancsak jupiteri tekintélyű lelkésznek kell annak lenni, ki csak a tőkekamatot be tudja hajtani, hát a tőkével mi történik, vagy némely egyház körében az alapítványokkal, erről is van tudomásunk innen is, onnan is. Az ily egyházpusztító vakmerőségeken ne is csudálkozzunk, hisz se törvény, se biró nincs, ki az ily visszaéléseket szigorúan megtorolná. Törvényt uraim, törvényt az egyházak érdekében a bűnök megállítása és leverésére. A kihágási törvények 25 forint birságdíjjal sújtják a hanyag és kötelességmulasztó községi bírákat. Hát az egyházi gondnokok és presbyterek ellen a kötelességmulasztás és az általok okozott kártételekért hol a hatalom fegyelmezésükre ? Ott a magas égben. E földön hiába keressük azt. Tapasztalati adatok és tényekből tanultam megismerni azt az igazságot, hogy a gyülekezeteknek az anyagi téren éltető szelleme, lelke, a hivatalukban buzgó, kötelességeik teljesítésében fáradhatlan igyekezetü, vallását szerető presbyterium és midőn ezt hirdetem, bátran mondom és állítom azt is. hogy azon egyházak sülyedtek alá és dőltek nyomorba leginkább, hol a presbyterium nemcsak az erőket összegyűjteni elhanyagolta. de részint szétszórta és használatlanul engedte, sőt itt-ott segítette is elkallódni, kárba veszni. A zsinat vegye szivére a nagyszámú pusztuló egyházak sorsát: mondja ki a birtok- és jövedelemaránylagos adózás elvét és gondoskodjék róla, hogy törvényei, kellő sanctióval ellátva, ne legyenek csak papirostörvénvek. MezŐföldi. ISKOLAÜGY. Szünet közben. (Egy református szózata az eperjesi ág. ev. jogakadémia érdekében.) (Vége.) Könnyen felvethetik azonban némelyek s fájdalom, nagyon gyakran fel is vetik azt a kérdést, hogy micsoda létjogosultságok van a jogakadémiáknak egyáltalán s különösen mi köze a protestantismusnak a jogakadémiákhoz. Mindkét kérdésre nagyon könnyű a felelet s tulajdonkép azok felületességét karakterizálja, kik csak a magától szembeötlőt látják meg. Azért nem is lehet feladatom e rövid cikk keretében az itt felhozott ellenvetésekkel behatóbban foglalkozni s csak egész röviden emelem ki a következőket, de egyúttal bárki felszólítására, kit a dolog általában s különösen a protestantismus szempontjából érdekelne, kész vagyok e kérdést e becses lapok hasábjain bővebben is kifejteni.