Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-31 / 16. szám

látott napvilágot, mely évi 32 ivre fog terjedni és negyedéves füzetekben jelenik meg. Előfizetési ára egész évre 4 frt. Célja 1.: oly nevezetes és fontos tárgyak felölelése »melyek a köz- és nemzeti, azután a társadalmi és magánélet köréből, a jövő kor előtt emlékezetbe idézést és emlékezetben tartást érdemelnek, de ismertetésök mégis kisebb terjedelmű, mintsem egészen önálló könyvkötetet vagy füzetet igényelne;« 2.: »az ezredéves nemzeti ünnepélyt előkészítő mozgalmak ismertetése, nyilvántartása, megvitatása* és 3.: hogy a tudományos akadémia által szerkesztendő »Emlékkönyvtár«-nak a kettős cél kultiválása által segédeszköze, kiegészítője legyen. Az első füzet tartalma: »Első rész. Emléklapok, Ferencz József Magyarország királya és Erzsébet királyné koronáztatásának ünnepélyességei. A nősülés és nőtlenség divatja és viszonyai a XlX-ik század folyama alatt és most. Egy magyar könyvnyomda felszerelése a XIX. század közepén és annak utóján. Az első magyarországi közraktár és elevátor Budapesten. Második rész. Az ezredéves nemzeti ünnepélyi előkészületek*. Az első füzet tartalmában, mint e jegyzékből is látható, nagyon kevés olyan van, mit a politikai, szépirodalmi, tudományos lapok, folyóiratok már ne közöltek volna; a következő füzetekben pedig valószínű, semmi vagy nagyon kevés valami olyan lesz, mit ne közölnének; tekintve a célt: annak eleget tesz a tudományos akadémia »Emlék-könyvtár«-a, tehát ezen folyóiratnak előreláthatólag egyéb haszna nem lesz, minthogy a ki járatja, negyedévenként, egy füzetből olvassa mindazt, de lehet mást is, bővebb vagy rövidebb szövegben, mit a politikai, szépirodalmi stb. lapok, folyóiratok már megírtak. KÜLÖNFÉLÉK. * Királyi adomány. Király ő felsége magán pénztárából a rupai ref. egyházközségnek, temploma javítására, 100 frtot adományozott. * Lelkész választás. Debreczenben néhai Révész Bálint helyére f. hó 27-én egyhangúlag Kiss Áron tiszántúli püspök választatott meg rendes lelkészszé. — Tolnamegyében a decsi egyházközség lelkészévé szintén március 27-én szavazattöbbséggel Bús Lajos pécsváradi lelkészt választották meg. * A reformátusok zsinatja f. hó 29-én ismét folytatta tárgyalásait és a lelkészválasztási törvényfejezet azon szakaszait intézte el, melyek a meghívás utján való választásról és a szabályellenes választásról rendelkeznek. A március 30-iki ülés napirendjére az iskolaügyi törvényrész van kitűzve. A zsinat második ülésszaka valószínűleg április 5—6-ig fog tartani. * Az ág. evangélikusok zsinati bizottságai közül az egyházalkotmányi f. hó 26-án befejezte az előkészítő tárgyalásokat s munkálatát ki fogja nyomatni. Március 28-án a pénzügyi bizottság tárgyalásai kezdődtek meg azon munkálat alapján, melyet Poszvék Sándor bizottsági előadó, készített s melyet Lapunk egyik előbbi számában röviden ismertettünk. * Comenius-ünnepélyek. Protestáns fő- és középiskoláink, néhol elemi iskolák és egyházközségek is dicséretes kegyelettel ünnepelték meg a nagy iskolareformátor születésének háromszázados évfordulóját. Budapesten ülésező zsinatunk tagjai f. hó 27-én a Kálvin-téri templomban tartott ünnepélyen rótták le a kegyelet adóját; az ünnepélyen dr. Szabó Aladár mondott magas szárnyalású alkalmi prédikációt. Ugyancsak Rudapesten a főiskola részéről a Lónyai-utcai főgimnázium dísztermében március 28-án tartatott meg az ünnepély Vámossy M. igazgató megnyitó beszédével, Szalay Károly emlékbeszédével, Kacziány Géza szavalatával (ki Szász Gerő alkalmi ódáját adta elő) és az ifjúság szép kezdő- és záróénekével. Vidéki intézeteink között a debreezeni, sárospataki, nagy engedi, pápai, nagykörösi, kecskeméti, csurgói, belényesi stb. iskolák körében voltak Comenius-ünnepélyek. * Zsinatunk küldöttsége a királynál. Március 28-án d. e. járult a ref. zsinat küldöttsége király ő felsége elé. A küldöttséget Kun Rertalan püspök és Tisza Kálmán főgondnok. mint elnökök vezették. Kun Bertalan püspök beszéde a királyhoz: »Császári és királyi Felség, legkegyelmesebb urunk! A magyarországi református egyetemes egyház közönsége mély hálával és hódolattal vette Felségednek ama legkegyelmesebb elhatározását, melylyel egyetemes zsinatunknak megnyitását még a mult évi december 5-kére legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Az egybegyűlt zsinat várva-várta a kedvező alkalmat, hogy Felségednek e kegyességéért hódolatteljes háláját nyilváníthassa s a legmagasb trón iránti hűségének egyetemes egyházunk nevében hálás köszönetét kifejezhesse. Alázattal kérjük azért Felségedet, hogy ezt legkegyelmesebben elfogadni s a trón iránti törlietlen hűségünk kifejezése mellett evangélium szerint reformált magyar anyaszentegyházunkat tovább is kegyelmébe és legmagasb védelmébe megtartani méltóztassék. Részünkről esedezvén az egek Urához, hogy Felségedet országai és népei boldogítására az emberi élet megengedett határáig erőben, egészségben tartsa meg és éltesse is«. A király következőkben válaszolt: »A reformátusok egyetemes zsinatának hódolatát köszönettel és megelégedéssel fogadom. Figyelemmel és érdeklődéssel kisérem a zsinat tárgyalásait s örömömre szolgál látni, hogy törvényhozási működésüket higgadtsággal, előrelátással, egyházukra nézve üdvösen folytatják. Biztosítom, hogy magyarországi református egyházukat kegyelmemben továbbra is megtartom és királyi védelmemben részesítendem*. A király a küldöttséget nagyon kedvezőleg fogadta és tagjait megszólítással tüntette ki. * Zsinatunknak az evangélikusokkal közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottsága folyó hó 26-án és 28-án Tisza Kálmán elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a következőkben állapodott meg: 1) a supplicatio intézményét a bizottság a maga részéről nem óhajtja továbbra fentartani; 2) a katonai lelkészek szaporítását, habár nem nagy számban is, de szükségesnek tartja, ugy azonban, hogy ne külön kerületbe osztassanak be, hanem az illető esperes hatósági körébe tartozzanak; 3) nem felekezeti iskolákba járó ref. növendékek vallásos oktatásáról az állam köteles gondoskodni; 4) állami fegyintézetekben lelkészi teendők végzésére nem tartja szükségesnek a bizoltság külön intézkedés tételét; fogházaknál