Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-27 / 15. szám

kérvényi bizottság egyik tagja, Szilágyi József képviselő a zsinatról eltávozott és igy egy tagsági hely megüresedett; tudomásul vétetik és uj tag választása valamelyik közelebbi ülésre halasztott. 4. Folytatólag tárgyalás alá vétetik a napirendnek megfelőleg a törvényjavaslat második része: »Az egyházi tisztviselőkről és egyes egyháztagokról « A 133. §. (az egyházközség anyagi ügyeiért a lelkész felelős), változatlanul marad. A 134. §. (a lelkész kötelességeinek szabályozása az egyházi és politikai hatóságokkal szemben) Tisza István következő módosításaival fogadtatik el: a második sorban »s e tekintetben» töröltetik, helyettesítvén azt igy: »velők szemben az őket megillető tiszteletet tanúsítani;« továbbá a 7. sorban »azon« és »megkeresések« szók közé beszuratik: >törvényes•«. A 135. §. (a lelkész kötelessége felügyeletet gyakorolni az egyházközség iskoláira) — mellőztetvén Somkereki Miklós azon indítványa, hogy e szók helyett, »iskolák vallásos oktatásáról is» tétessék ez: »továbbá az állami és községi iskolákban a vallás tanitásáról is», — változatlanul fogadtatik el. A 136. §. intézkedéseit Véghely Dezső nem tartja kielégítőnek, mert a betegeket nem különbözteti meg a magán- vagy közkórházak betegeitől. Az egész §-t, utolsó mondata kivételével igy módosítja: »A lelkészek kiváló kötelességei közé tartozik, hogy a hitsorsos betegeket magán lakásaikon felkérés esetében, a magán- és közkórházakban pedig hivatalból látogassák és vigasztalják, valamint a hitsorsos foglyokat és halálra Ítélteket, is hivatalos felhívás folytán meglátogassák és vigasztalják.« Nagy Pál nem helyeselheti egy esetben sem a meghívás nélküli látogatást, mert a szegény beteg, mihelyt papot lát, ki meghívás nélkül ment hozzá, mindjárt azt hiszi: eljött •— végórája. Világi elnök pártolja a módosítást, nem vallásos elfogultságból, de valóban a tapasztalat azt mutatja, hogy épen a kórházi betegek és foglyok vannak kitéve a térítgetéseknek. A zsinat a 137. §-ot Véghely Dezső idézett módosítása értelmében állapítja meg. A 136—140. §-ok változatlanul maradnak. 137. §.: mikor lehet házasulandókat hirdetni; 138. §.: áttérési eseteknél az országos törvények és egyházi utasítások szorosan megtartandók; 139. §.: az anyakönyvi rovatok pontos vezetéseért a lelkész felelős; 140. §:. a halottak eltemetésére vonatkozó utasítások. B) »A lelkészek magán élete.* A 141—147. §-ok változatlanul hagyatnak. 141. §.: »a lelkészek hivatásuknak teljesen megfelelő életet éljenek ; 142. §.: a hallgatók iránt tanúsítandó modor: 143. §.: «lelkésztársaikkal testvéri egyetértésben éljenek«; 1.44. § : a tanítókkal szemben tanúsítandó eljárás; 145. §.: a lelkész családi élete példányképül szolgáljon: 146. §.: politikai pártküzdelmekben részt venni nem szabad ; 147. : oly foglalkozások kizárása, melyek a hallgatókkal való jó viszonyt megzavarhatják. 148. §.: mennyi időre lehet elhagyni a gyülekezetet a lelkésznek. Nagy László ugy tapasztalja, hogy az a legjobb törvény, melyet nem lehet sokféleképen magyarázni E helyen a törvényjavaslatnak épen az a hibája, hogy sokféleképen magyarázható, megfelelőleg az egyházon kívül töltött időmennyiségnek. Némelyeknek két nap ily esetben sok, másoknak kevés, sőt sokszor két hét is kevés. A kimagyarázás elkerülése végett a §. szövegébe »kevés időre« helyett tétessék >>48 órára* ; »huzamosabb időre* helyett «hat napra*. Koncz Imre e szót »presbyteriumnak«, ezzel kéri felcserélni: »gondnoknak.« Szász Károly e mondatot: »huzamosb időre terjedő eltávozásukat pedig tartoznak a presbyteriumnak és az esperesnek bejelenteni«, következőleg módosítja: »huzamosabb eltávozás esetén tartoznak a gondnok utján a presbvteriumot értesíteni és azt az esperesnek bejelenteni«. Az idő szoros megállapítását nem tartja szükségesnek, legföljebb »huzamosabb időre terjedő» szók helyett lehetne tenni »6 napnál több időre terjedő« szókat. A zsinat a 148. §-ot Szász Károly módosításával állapítja meg. 149. §.: a lelkész öltözete hivatalon kivül legyen egyszerű, de tisztességes; ünnepélyes alkalommal egyházi ruhát viseljenek, nevezetesen: »magyar süveget, egészen fehér vayy fekete nyakkendőt, hosszú fekete atillát begombolva, palástot, általában minden öltözetet feketét«. Az egyet, konventi jegyzőkönyv 112. száma alatt ez áll: »Olvastatott a 149. §., melyhez a dunántuli egyházkerület azt a módosítást ajánlja, hogy a lelkészek reverendát viseljenek, mig a nagy bizottság e §. szövegezésére egy szűkebb bizottság kiküldését javasolja, mit az egyetemes konvent magáévá tevén, ugyancsak a bizottság ajánlatára Szász Károly püspök elnöklete alatt b. Bánffy Dezső, Beöthy Zsigmond, György Endre, Szilády Áron és Tejes István konventi tagokat kéri föl javaslattételre « Szász Károly jelenben még nem nyilváníthatja ki a szűkebb bizottság véleményét, mivel a kérdést kellő módon megvitatni nem volt ideje. Egyelőre kéri a 149. függőben hagyását, mit a zsinat egyhangúlag elfogad. Az egyházi adóról. 5. Világi elnök a megállapított napirend értelmében az adózási főbb alapelveket terjeszti a zsinat elé vitatás és megállapítás végett, hogy azok alapján a részletes tárgyalás eszközölhető legyen. A beterjesztett alapelvek öt kérdésbe foglalva ezek: 1. »Helyes-e azon megkülönböztetés, melyet a javaslat tesz, t. i.: az egyházi adó kétféle természetű: a) a helybeli egyház és hozzá kapcsolt felekezeti iskola fentartására szolgáló; b) az egyházmegyei és kerületi központi kormányzat. továbbá a konvent és a zsinat költségei fedezésére szolgáló (240. §.). 2. Helyes-e, hogy ezen adók kivetése és fizetése az egyes egyházközségekben fennálló törvényes gyakorlat szerint és az illető díjlevelek tekintetbe vételével, a jelen törvényben megszabott korlátok között továbbra is terményekben, szolgálmányokban, készpénzben, vagy esetleg kizárólag csak készpénzben is történhetik (241. §.). 3. Helyes e az évi személyes járandóság vagy rendes egyházi adó fizetését illetőleg az eddigi gvakorlat érintetlenül hagyása? (247—248. §-ok.) 4. Helyes-e adózás szempontjából a megkülönböztetés? (249. §.) 5. Helyes-e a javaslat azon intézkedése, mely szerint az istentisztelet diszét emelő szerek beszerzése végett az egyházközséget felhatalmazza a híveket önkéntes adakozásra szólítani fel, esetleg rendkívüli adó kivetésére is? (250—251. §-ok.)» 6. Gróf Tisza Lajos az 1 ső pontra vonatkozólag röviden igazolja, mi vezette a bizottságot a kétféle egyházi adó megkülönböztetésére. Az ok az, hogy mostani törvényünk