Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-03-27 / 15. szám
nem határozza meg, kik hordozzák a konventi és zsinati költségek terheit. A zsinat az első kérdésre egyhangúlag igennel felel. A 2. pontra vonatkozólag gróf Tisza Lajos következő felvilágosítást ad: a bizottság annak idején minden egyházközség adózási módját átnézte és azon meggyőződésre jutott, hogy nincs két egyházközség sem, mely a fizetés módjában megegyeznék. De van bizonyos alapelv, mely csaknem minden egyházban feltalálható, t. i. a lerovás nem mindig készpénzben, hanem igen sokszor terményekben, munkában stb. történik. Ez van érvényre juttatva a szövegben, Décsey Lajos helyesli a szövegezést. A termények árai általán nagyon változók és pénzértékök bajosan lenne megállapítható; ugyanez áll a szolgálmányokra is. Molnár Béla kérdésbe teszi: mi lesz akkor, ha a szolgálmányok nem adatnak be ? Az államhatalom igénybe vehető ugyan ily esetekben, de ha p. o. a termény értéke nincs meghatározva pénzben, nem hajtja be. Ezen nehézség kikerülése végett óhajtja a szolgálmányok pénzértékének megállapítását. Czike Lajos visszamegy az 1. pontra, hol a konventi és zsinati költségek megállapítását az egyházmegyék belkörü intézkedésére bizná. Bartha Lajos és Bapp Gábor elfogadják a szövegezést. A zsinat a második kérdésre is igennel felel. A 3. pontra gróf Tisza Lajos megjegyzi, hogy alapelvben az al- és nagy bizottság munkálatában alig van eltérés. Óhajtaná azonban az albizottság szövegezése elfogadását, mivel az adózás módozatai szabatosabban vannak benne kifejezve. Eltérés az albizottsági munkálat b) pontjában van főleg, mivel ott a személyi ádózás 16 év betöltéséhez van kötve, tekintettel népes és szegény családokra. A másik eltérés csak annyi, hogy az albizottság e munkálatában határozottan ki van mondva: az egyházi adó személyes adó. Véleménye szerint e két pont nagyon helyesen volt szem előtt tartva. A zsinat elfogadja a harmadik kérdésnél is a javaslati szövegezést. A 4. pontban, tekintettel a személyre, három adózási nem van megkülönböztetve; az egyházi adót fizeti: mindazon adóképes egyháztag, ki azon községben illetékes, melyben az egyházközség van ; mindaz, ki ott nem illetékes, sőt ingatlannal sem bir, de abban a községben rendes lakása vagy üzlete van, mely esetekben a lakbér értéke számításba jön az adómagasság meghatározásánál. Ha az egyházi tag illetőségi helyén már adó alá van vetve, akkor más egyházban a reá eső adónak csak felét fizeti; az, aki csak ingatlannal bir az illető egyházközségben, csak iskolai adóval róható meg s csak akkor, ha az egyház felekezeti népiskolát tart fenn, még pedig a reá eső adó 25°/0 -ával. Gróf Tisza Lajos e kérdésnél szintén feltünteti az al- és nagy bizottság javaslata közti különbséget. Az albizottság javaslata szerint oly egyháztag, ki más egyházban sem nem illetékes, sem lakással nem bir, de van ingatlana: adót csak rendkívüli kiadás esetében fizet; a nagy bizottság javaslata értelmében pedig a rendes költséghez is járul. Fejes István a javaslatban lefektetett elveket célszerűeknek tartja. Eddig is az volt a baj, hogy valamely egyháztag akár volt illetékes, akár nem, megrovatott. Az utóbbi esetben is a nagybizottság javaslata javított kiadása az albizottságinak. A 247—249. §-kat részletes tárgyalás alapjául általában elfogadja. Czike Lajos hasonló értelmében nyilatkozik. Molnár Béla indítványozza kimondását annak, hogy mindenki ott gyakorol jogot, hol adót fizet. Gróf Tisza Lajos még egyszer védi az albizottsági munkálatot, mert gondoskodva van benne arról, hogy a rendes költség mindenkor fedezve legyen és nem tétetik ki esélynek a nem rendes tagok adóztatása által. Az utóbbi esetben is a nagy bizottság szerint 25 % -ra szállíttatik le az adó, mig az albizottság szerint egészen érvényben marad. Décsey Lajos és Lengyel Imre pártolják a javaslatot. Kiss Albert szerette volna nyomtatásban olvasni az albizottság munkálatát, melynek sok pontja lehet helyes, de igy első hallásra természetesen csak az elvi kérdéshez szólhat, melyet a 249. §-ban általában pártol, mivel a terheket egyenletesen osztja fel. Óhajtaná ugyan, hogy mind a személyes, mind a birtokadózásnál megállapíttassék azon minimum, melynél lennebb és azon maximum, melynél fennebb menni nem lehet. Begedi István pártolja Fejes István és Kiss Albert nézetét, t. i. hogy azon egyháztag, kinek más egyházban ingatlana van, minden esetben adóval megróható legyen: akinek több adatott, attól több is kívántatik. A zsinat a negyedik kérdésre is igennel felel, általában elfogadja a 249. §-ba lefektetett elvet. Az 5. pontnál (adakozás, rendkívüli adó kivetése) 6iyöry Lajos szólal fel. Nem tartja szükségesnek e két §. törvénybe igtatását, mert méltánytalan azokkal szemben, kik szivök igaz buzgóságából adtak akkor, midőn a kivánt összeg be nem folyása esetén rendkívüli adóval is terheli. Ő az önkéntes adakozást fenntartaná a szegényeknek és nyomorultaknak, árváknak részére. Világi elnök megjegyzi hogy a 247—249. §-ok rendes évi szükségletről, a 250—251. §-ok pedig egészen más kiadásról gondoskodnak. A vagyonosok az istentisztelet díszének emelésére szolgáló szerek beszerzéséhez konynyen hozzájárulhatnak. A zsinat az ötödik kérdésre is igennel felel, elfogadván a javaslat elvét. Az egyházi közalap. 7. Világi elnök indítványozza, hogy jelen ülésen az az egyházi közalap alapelvei is vitassanak meg. A zsinat egyhangúlag elfogadja világi elnök indítványát, ki e tekintetben két kérdést terjeszt a zsinat elé: 1. helyes-e a közalap tiszta jövedelmének oly módon való felosztása, mint a törvényjavaslat mondja, t. i. az évi tiszta folyó jövedelem 25°/0 -a a tőkéhez csatoltatik, 25°/0 missziói célokra fordíttatik, 60°l0 -bó\ pedig segélyeztetnek szegény egyházközségek, alkalom és és mód nyujtatik uj egyházközség alakulására: segélyeztetnek szegény lelkészek, valamint nyugalomba vonult lelkészek, esetleg azoknak özvegyei és árvái a nyugdíjintézet felállítása és szervezése után. (261—262. §-ok); 2. helyes-e az eddigi gyakorlat meghagyása a közalap gyarapítására, vagy megengedhető, hogy a kivetés más módon is eszközölhető legyen ahol valamely egyház viszonyai megengedik ? (268. §.) 8. Kiss Albert a százalék arányára tesz megjegyzést az első kérdésnél. 25 % -nak missziói célokra fordítását soknak találja, mivel egyéb szükségletek nem fedezhetők kellő módon. A lelkészi gyám- és nyugdíjintézet felállítását és szervezését tartja mulhatlanul szükségesnek és sürgeti, hogy e czélra a közalapból több adassék, olyformán, hogy a 25°/0 szállíttassák le 20%-ra és a megmaradt 5°/0 csatoltassék a gyámintézeti alaphoz.
