Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-27 / 15. szám

csoló, ha különben mint e föld határain kívül eső valami, reánk nézve nem létezőnek vagy közönyösnek tekintetik is a természettudományi világnézet által. Egy nagy szellemi birodalom megszerzéseért folytatott harc ez s a neveléstan mai álláspontján nem azokat tekintjük a világtörténet legnagyobb hódítóinak, kik győzelmes fegyvereikkel nemzetök nevét, dicsőségét a világ legszélső határáig kiterjesztették, hanem azokat, kik az emberiséget mozgató eszmék birodalmában, valamint az egyesek lelkében levő eszmei világban világító szövétneket gyújtanak s a földi és eszmei világ közt tátongó mélységes ürt kitölteni képességgel bírnak. E harcban a végtelen mindenség rejtett céljain töprengő bölcsész nem végez többet, mint az egyszerű iskolamester, mert reám, az egyénre, amannak mélységes gondolatai csakis annyiban birnak értékkel, a mennyit emez egyszerű iskolamester, általam megemészthető alakban öntudatom világába beoltani képes. A különböző tudományszakok munkásai napról napra szaporítják ismeretünk anyagát; létkörünk folyton bővül, mintha csak egy korlátlan átható erővel biró távcsőbe tekintenénk; itt a testi élet folyvást növekvő igényei, amott a szellemi kincsek megszerzésének s értékesítésének nehézségei kérnek és várnak mielőbbi gyors megoldást, kielégítést; aztán még ott marad az egyén a maga külön, kis, benső világával, a mely pedig ránézve ép olyan nagy s talán még fontosabb is, mint a külső, végtelen nagy, látható világ s higyjétek el, mikor az élet küzdelmeiben a létért való kemény tusában elfáradt lélek ezen saját kis körébe viszszavonul s itt nem találja fel ama külső világ ellentéteit kibékítő összhangot: árvábbnak érzi magát, mint a hóval borított pusztaságon mulandóságot jelző asszú koró; szegényebbnek, mint az utolsó reményében is keserűen megcsalódott, egyetlen gyermekét elvesztett édes anya. Az isteni bölcs gondviselésben megnyugovó jámbor hivő, a léleknek ez önnönmagával vívódó harcában könnyen megnyugvást talál s épen ebben áll a vallásnak soha, semmi más által felül nem múlható nagy értéke, pótolhatatlan v arazsa ; de a nagy talányt egy még nagyobb s legnagyobb talánynyal megoldottnak el nem fogadó elme itt pihenést nem találhat s talán ugyanazon isteni sugallat befolyása folytán más megoldást is keres s az igazság után szomjazó lélek megint csak ott áll, a hol pár ezer év előtt a Prédikátor könyvének irója állott, midőn ezt mondja: »Láttam minden dolgokat, melyek lésznek a nap alatt, hogy imé, mindezek csak hiábavalóság és a léleknek gyötrelme «. Korunk nagymérvű felvilágosodása, úgy látszik, ismét megfeneklett az imént jelzett zátonyon; a külső és benső világ összhangját kereső törekvések között a nevelés és oktatás ügye íofontosságu tényezővé lett s azt lehet mondani, hogy ennek mikénti berendezésétől függ az emberi művelődés sorsa is. Egy helyes irányban nevelt nemzedék uj képet adhat e világnak; egy a kedély és értelem összhangját létrehozni tudó tudomány, mint uj kijelentés, társadalmi életünk mindennemű bajaira gyógyító írként hathat s a kételyek örvényéből kiszabadított lélek előtt uj eget s uj földet tárhat föl. Hány bölcsésznek, hány tanítónak lebegett már lelki szemei előtt a földreszállott mennynek ezen boldog paradicsoma! Soknak még nevét is eltemette az idővel együtt növekvő feledés; poraik ki tudja hányadszor vegyüllek már el a természeti élet örök körforgásába: de eszméik, folyton uj meg uj sarjakat hajtva, itt élnek közöttünk s a századokkal ezelőtt kiröppent szó ma is és örökké közreműködik lelki s testi világunk átalakításában. Egy ilyen nagy szellem Komenius is. Viszontagságteljes éleiét az emberi művelődés ügyének szentelve, oly korban gyújtotta meg igazságismeretre vezérlő szövétnekét, amikor az egyház békói alól csak imént felszabadult szabad vizsgálódás szelleme még csak tapogatódzott az érzékeink által felfogható anyagi s a csupán észleléssel mérlegelhető szellem-erkölcsi világrend alaptörvényei után. Uj, kora fejlettségét túlszárnyaló eszmékkel nem gazdagítá kora világnézetét, de rendszerező működése által mégis eszméket képviselt s a mennyiben a testi és lelki erők kiképzésére, az emberi élet céljára vonatkozólag egy egységes, minden izében összefüggő, egymásból folyó tanrendszert állított fel: lehet mondani, hogy kora elméleti alapelveinek gyakorlati alkalmazása által uj világot is teremtett. Az ismereteknek már akkor is tágas birodalmához ugyszólva utakat vágott s a tudomány mezején mindenkit egyenlő jogokkal biró munkásnak tekintve s nyilatkoztatva ki, az emberi egyenlőség elvének vált első szószólójává. Mint a szeretet vallásának szenvedések tüzében megedződött apostola, az isteni gondviselésben való erős bizalom élő képmása és példányképe lett s mig koronás fők és országok fényt, jólétet ígértek neki: ő megmaradt szerény és szegény iskolamesternek s az ismeretek megszervezésének útjait egyengetve lankadatlan munkában tölté hontalansága hosszú éveit. Ha benne az embert vizsgáljuk, bámulva állunk meg végtelen egyszerűsége, törhetlen buzgalma s kitartó munkaereje felett; mint tudóst tekintve, szinte szédülünk korának összes ismeret anyagát fölkaroló s rendszerező tehetsége felett; mint a máglyahalált szenvedett Husz János szellemének örökösét, mint a csehmorva testvérek utolsó püspökét tekintve, mind-