Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-20 / 13. szám

nak, hogy aztán a prot. jellegű közös iskolákkal szemben lassanként nyilvánosaknak ismertessék el, mely eljárást az új javaslat a párhuzamos iskolákra vonatkozó tilalmával még könnyíti. Szerinte a porosz kormányt »határtalan tudatlanság« jellemzi a római propaganda iskolaügyi dolgában, s alapos fejtegetéseit azzal végzi: »Ha a javaslat törvénynyé válik, ugy annak eredménye az lesz, hogy a kath. vidékeken s a kath. diasporában a nyilvános iskolát a szervezett kath. magániskola lassan ugyan, de annál rendszeresebben és biztosabban megszünteti, s az ifjúság az államot s a hazát csak a római és lengyel nézetek világánál fogja ismerni. Videant consules!* Pfleiderer berlini theol. tanár és hírneves vallásbölcsész egy közvetítő s békés természetű javaslattal lép fel a »Preuss. Jahrbücher* hasábjain. A bibliai történet tanítása legyen az iskola, a káté tanítása pedig kizárólag az egyház joga. Hasonlót ajánlott két évvel ezelőtt Beyschlag is »A népiskolára vonatkozó legújabb róm. kath. igények* c. röpiratában. A két egyház különböző eljárás alá veendő, mivel az államhoz való viszonya különböző. s kívánja, hogy a kath. népiskola vallástanítását csak a 10 parancsolatra s a bibliai történetek tanítására kellene kiterjeszteni, miáltal a közös vagy állami népiskola egységes jellegét meg lehetne óvni. A Rómából inspirált centrumpártnak és híveinek azonban nem kellenek az ilyen közvetítő jellegű békés javaslatok, mert az ő céljuk nem a szolgálat az iskolában, hanem az uralom az iskola fölött. A porosz képviselőház bizottsági üléseiből megjegyzendő az a mindenesetre érdekes tény, hogy a centrumpárt tagjai az államnak ama rendelkezésével szemben, mely szerint a felekezetnélküli szülék gyermekei azok akarata ellenére is vallásos tanításban r-észesítendők, a lelkiismereti szabadságra hivatkoztak. A Syllabus-encyklika (1864. dec. 8.) >deliramentum«-nak mondja, hogy »a lelkiismereti szabadság és vallásos egyenjogúság minden embernek veleszületett joga volna*, s a lelkiismereti szabadságot egyszerűen a »jus perditionis* kategóriájába sorozza. A porosz állammal és kultuszminiszterrel szemben azonban kivételesen ez egyszer meg lehet tagadni Pio nono csalhatatlan Syllabus-tételeit! íme ezek — jegyzi meg helyesen Beyschlag — a kultuszminiszter úr szövetségesei a porosz népiskola ügyében. Pedig az ultramontánizmus ugyancsak köszönettel veszi az állam s a prot. conservativ párt szövetségét a Zedlitzféle törvényjavaslat dolgában. íme Májunké Pál, Luther öngyilkosságának klasszikus történetirója, a »Historisch-politische Blátter* hasábjain igy ir e legújabb érdekszövetkezésről: »a katholikusok és protestánsok együttes haladása bizonyos egyházi vagy egyházpolitikai célok elérése céljából csak taktikai okokból lehetséges. Elvi coalitió lehetetlen mivel az egyedül üdvezítő római kath. egyház teljesen kizárja a többi u. n. mellékegyházakat Tekintse bár a prot. lelkész a kormányelnököt az iskola urának, a kath. pap benne mindenkor csak azt a kapust láthatja, ki neki az iskola ajtaját nyitja föl*. Csak tovább ezen az úton, s bizonyára nemsokára megérik a Zedlitz-féle népiskolai törvényjavaslatnak római gyümölcse! Mert menthetetlenül elvész az az állam, mely lényegét alkotó prot. alapjait tagadja meg! Mit mondana Luther a »romanisták« e legújabb sakkhúzásához?! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Zsinati ügyiratok. A protestáns tanároknak a két zsinathoz intézett folyamodványa az állami nyugdíjtervezet ügyében. Főtiszteletü és Méltóságos Zsinat! Már elmúlt két esztendeje, hogy a m. kir. kultuszminiszter űr, nem a protestáns felekezetek vagy tanári karok folyamodására, hanem önszántából, azon elhatározásra jutott, hogy a protestáns középiskolák tanárainak nyugdíjazási ügyét állami segedelemmel fogja előmozdítani és rendezni. E szándékának kijelentésével együtt a protestáns középiskolai tanügyre vonatkozó, a létező felekezeti nyugdíj- és gyámintézetekről, azoknak működéséről, segélyforrásairól, a tanárok számáról, segélyezéséről szóló szükséges statisztikai adatokat is bekérte és — a mint majdnem köztudomásu dolog — ezeknek alapján számításait egy, a protestáns tanárokra is kiterjedő gyám- és nyugdíjintézetre meg is kezdte. Sőt a bekért adatok természete, a kérdések, melyekre feleletet kért, — arra is engednek következtetni, hogy tervezetébe nemcsak a középiskolákat és praeparandiákat, hanem az azokkal több helyen szerves és alig elválasztható összeköttetésben levő felsőbb protestáns tanintézeteket is felvette. A magas minisztériumnak eddigi eljárása, bár szándékait bizonyosan nem tudhatjuk, arról tesz bizonyságot, hogy ezen állami nyugdíj-segedelemért cserében és viszonáldozatul semmi olyat nem kiván, ami szorosan az egyház testéhez forrott középiskoláink autonómiáját és egyházunknak jogait sértené. Ugy látszik, a magas kormány három tény előtt nem hányhatott szemet. Az egyik az, hogy a protestáns középiskolák a múltban századokon át fontos szolgálatokat teljesítettek a nemzeti kulturának; a másik az, hogy a jelenben is nemcsak az ország protestáns lakosaira, hanem sokkal szélesebb körre terjedő tanításügyi missziót — némely vidéken majdnem egyedül — teljesítve, az államot most már első sorban őt kötelező kulturális feladatok teljesítésében gyámolítják, kiadásait tetemesen kímélik. A harmadik bizonyára az;

hogy a magas kormány is ismeri, ismerni tartozik szegénységünket, mely nem bírhatja ki minden tekintetben azon versenyt, a melyre épen a magyar állami középiskolai tanításügy rohamos haladása és különösen az ujabb művelődési igényekkel együtt járó kiadások tenni, rendezni, pótolni valók szorítottak bennünket. Tudjuk, főtiszteletü és méltóságos zsinat, hogy valamint van olyan gazdagság, a mely erkölcsileg könnyen megronthat, ugy van olyan szegénység is, a mely fölemel. Luthernek és Kálvinnak, Őseinknek, az életöket igehirdetés és az ifjúság tanítása közt megoszló protestáns papságnak szegénységében egyenesen erkölcsi erő van, a mely sajnálat vagy szégyenkezés helyett dicsekedésünk. De van egy másik szegénység, a melyet az apostolok, a reformátorok és őseink nem ismertek, nem ismer-