Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-13 / 11. szám

feladata ennélfogva megragadni minden eszközt, hogy a hivatott népnevelő ne maradjon ezentúl is kizárólag kis gyermekek oktatója, hanem hogy részt véve a művelt társadalom munkájában, az iskolából kikerült serdülők, ifjak s esetleg a felnőttek működésének vezetésében is részt vegyen s terjeszsze a közművelődés és a nemzeti szellem áldásait. A szakosztály felhívása különösen azt hangsúlyozza, hogy mennyire félmunka a népiskola hatása mindaddig, mig a társadalom műveltsége magasabb fokra nem emelkedett. Az iskolából kilépő 10—12 éves gyermeknél (s ilyen nálunk az óriási többség) a legtöbb esetben elvész minden jó, a mit az iskolában belecsepegtettek s jellemének kifejlődésére egészen más tényezők hatnak. Sőt elvész még a gyakorlati ügyesség is, a mint azt különösen sajnosan tapasztaljuk ott, hol az állami népiskolákban magyarul megtanult gyermekek a mindennapi életben a megtanultat oly hamar elfeledik. Meleg érdeklődéssel és vágyva tekintünk ezért, mondja a felhivás, a szebb jövő felé, midőn az egyes községek iskoláival szerves összeköttetésbe jövő közmővelődési intézetek, népkönyvtárak, labda-játszó helyek, előadások, magyar dalesték s más tényezők segítségével öntudatosan fogják nevelni a serdülő nemzedéket, hogy a társadalom nagyfontosságú működésében minél több művelt s az egy magyar hazát felekezeti és nemzetiség különbsége nélkül szerető munkatársaink legyenek. E cél elérése végett felvettük munkaprogrammunkba a népkönyvtárakba alkalmas művek, továbbá a célszerű népies előadások és mutatványok kritikai jegyzékének elkészítését, részletes utasítás kiadását az ifjúsági ünnepek, közös társasjátékok és magyar dalesték vezetésére s mindenekelőtt azt, hogy szóval és Írásban, valamint a hazai tanító egyletek segítségével minden egyes alkalmas tanítót igyekszünk tettre buzdítani, hogy elvégre napi rendre kerüljön az eddig csak jobbjaink által óhajként hangoztatott terv, hogy a népet a templomon s iskolán kivül is nevelni és vezetni kell. * Egyháztársadalmi tevékenység Budapesten. Azon sokotdalu akció között, melyet budapesti ref. egyházunk kifejt, nem kis fontosságú az, mely az ifjúságot, a művelt osztályok ifjúságát, igyekszik tömöríteni s vallásos érdekű egyesületté alakítani. Az ügy igen szépen halad előre. Még az év elején tartott Szabó Aladár theol. tanár egy előadást, akkor tett külföldi utja leírásának keretében szólva annak szükségéről, hogy a mi ifjaink is, a külföldiek példájára, ifjúsági egyesületet formáljanak. Majd egy angol vendég emelt szót buzdítólag ez érdemben. E hó 10-kén csütörtökön pedig Szőts Farkas theol. tanár tartott egy felette érdekes, gazdag eszme tartalommal bíró előadást a theologia nagytermébe összegyűlt ifjúságnak, a keresztyének mai hivatásáról, lelkesen, szivet-lelket emelőleg fejtegetve azon különböző fokokat, melyek a keresztyénség eszmei tartalmának különböző oldalait domborították ki az egyház történeti fejlődése folyamán. Az első tanítványok a keresztyénség üdvözítő erejét érezték és hangsúlyozták főként — ez volt az üdv vagy hit egyháza; majd az igazsági oldal nyomult előtérbe, mikor a tan megállapítása, rendszerbe szedése volt a főcél, létrejött a III—IV. századok tanegyháza. Majd a pápaságban a legális tartalom, a fékező törvény domborodik ki: a törvény egyház. A reformációban a szabadság eszméje érvényesült minden vonatkozásában — a szabadság egyháza; mig a mai korban a keresztyénség mind inkább a szeretet elve felé hajlik: a szeretet egyháza. S e mély felfogású történelmi bevezetés után a keresztyének mai hivatásául azt jelölte ki, hogy ugy egyénileg, mint társadalmilag összhangzásba hozzák a keresztyén eszme különböző alkatrészeit, melyeknek egyoldalú kidomborítása mindig tévedésekre vezetett; az üdvegyházból átvenni a hiterőt, tanegyházból az eszmei igazság utáni vágyat, törvény egyházból az isteni vagy erkölcsi törvény iránti tiszteletet, szabadság-egyházból a valódi liberalizmust, a tulszabadság veszélyei kikerülésével, szeretet-egyházból egymásnak szeretettel való segítését. Ezeknek Összhangja az igazi evangéliom. A jelen volt szépszámú fiatalság, egyetemi hallgatók, theologusok, tanárok, kereskedők Szabó Aladár felhívására azonnal bizottságot küldöttek ki egy ifjúsági egylet alapszabályainak kidolgozására. Igen jó hatással volt, hogy Papp Károly pesti lelkész és Hegedűs István egyet, tanár, e lelkes pártolói minden nemes mozgalomnak, szintén intéztek néhány buzdító szót az ifjúsághoz. Hasonló lelkesítő, eszméitető előadások ezentúl gyakrabban is fognak tartatni. (F—i.) * Gyászrovat. Id. Gáspár János kir. tanácsos, nyugalmazott kir. tanfelügyelő, a nagyenyedi Bethlen-kollégium volt tanára, a nagyenyedi ev. ref. egyház főgondnoka, Alsófehér vármegye törvényhatósági és Nagyenyed város képviselőtestületi tagja, stb. folyó hó 6-án délelőtt 10 és negyed órakor élete 76-ik évében rohamos tüdőlob következtében elhunyt. Halálával egy hosszú élet ért véget, melynek ő minden percét övéinek és a köznek boldogitására szentelé. Félszázadnál tovább terjedő időn keresztül buzgólkodott és munkált szakadatlanul a magyar nemzeti népnevelés érdekében, mint a legelső úttörők egyike és a megfutott hosszú pályán a jóknak és igazaknak tisztelete kisérte mindvégig; maga pedig szeplőtlenül tiszta jellemnek, szeretetet sugárzó, jóságos léleknek nyomait hagyta maga után mindenütt. Kötelességeit családja és nemzete iránt mintaszerű hűséggel leróva hajtotta fejét a halál álmára. Béke poraira! Áldás emlékére ! * Zsinatunk harmadik ülésén, pénteken befejeztetett a konventi tagok választása feletti vita és 68 szavazattal 34-el szemben kimondatott, hogy a konvent tagjait az egyházkerületi gyűlések válaszszák. — Hétfőn kezdve a zsinati ülések ismét d. e. 10 órakor tartatnak. ADAKOZÁS. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság pénztárába a Károli-alapra február 22-ike óta befolyt összegek : Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő 6 frt; Máté József mohácsi ref. lelkész 1 frt; a tornai ref. egyházmegye 1891-iki filléres gyűjtése 4 frt 58 kr.; a tornai ref. egyházmegyéből a jubiláris istenitiszteletek perselypénze 5 frt 80 kr.; a tolnai ref. egyházmegyéből Csekey J. esperes ur útján 3 drb Károli-Emlékkönyvért 3 forint 75 kr.; a tolnai ref. egyházmegyéből a jub. perselypénzből újabban 1 frt 9 kr.; a felső-baranyai ref. egyházmegyéből Kovács Antal esperes úr által a »Prot. E. és Isk. Lap« hoz küldve 42 frt 68 kr. és a dunántúli ev. ref. egyházkerületből Pap Gábor püspök úr útján 229 forint 19 kr. Összesen: 284 frt 9 krajcár. Az eddig kimutatott 554 frt 51 krral együtt 848 frt 60 kr. Budapest, 1892. márc. 9. Kenessey Béla, a M. Prot. írod. Társ. titkára. HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.