Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-17 / 12. szám

Harmincötödik évfolyam. 12-dik szám. Budapest, 1892. március 17. PROTESTÁNS Szerkesztőség1

: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Ki adó-hivatni : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Klöfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadd könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 20 kr. A középiskolai értekezlet. — Első közlemény. — Az egységes középiskola létesítésére vonatkozó eszmék tisztázása volt feladata annak az értekezletnek, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter f. évi február 15-ére összehítt. Az egybehívott 25 szakember oly módon volt összeválogatva, hogy tőlük független, önálló nézetet és őszinte nyíltságot egyrészről, kellő tapasztalatot a középiskolák körül másrészről — várni nem lehetett. Egyrészüket a minisztérium belső hivatalnokai képezték, kik, miután a miniszter és az államtitkár beszélt, bölcsen hallgattak és szerepük a pagodli-szerű bókoláson túl nem terjedt, másrészüket az újonnan szervezett közoktatási tanács tagjai képezték, kiknek csak hivatalos véleményük van, végül a harmadik rész oly távol áll a középiskoláktól már évek hosszú sora óta, hogy arra nézve jórészt laikusoknak mondhatnók. Tehát az összeállítás nemcsak önkényes, de szerencsétlen is volt. Ha egy vezető egyént ügyszeretet vezérel, annak első sorban a legfüggetlenebb és legkevésbbé elfogult nézeteket kell kikérnie, hogy teljesen tájékozva legyen. De hol voltak ez értekezleten a felekezeti tanárok, akár a protestáns, akár katholikus részről, kiknek már a kormányhatalom discretiója alá nem tartozó független állásuk kezesség arra nézve, hogy tapasztalataikat őszintén feltárják a helyzetre vonatkozólag? Elég az, ha 5—6 budapesti egyetemi tanár, egy kolozsvári egyetemi tanár, 5—6 gimnáziumi és reáliskolai igazgató és tanár a budapesti állami intézetekből meghivatik, egy csomó miniszteri hivatalnok közéjük ül s ezzel meg van egy u. n. enquéte!Vagy talán a protestáns tanárok, azon vidéki iskolák tanárai, kik a legmagyarabb vidék elemeit kezelik, teljességgel nem képesek egy-egy gondolatot adni az azokban szűkölködő minisztériumnak? Az ország legrégibb s legjelesebb iskolái a vidéki protestáns iskolák, tanárai nemcsak nem gyarlóbbak, helylyel-közzel jelesebbek, mint a meghívott állami tanárok bármelyike, mért mellőztettek azok? S talán a budapesti protestáns iskolákban is akadna egy-két tanférfiu, kinek volna mondani valója és kinek nézetét meg lehetne szivlelni, s kik független nézeteiket bátran megmondanák mindenkivel szemben. De nem perelünk, — inkább az eredményt lássuk. Dr. Felméri Lajos egyetemi tanár úr e lap mult számában megjelent »Egységes középiskola és nemzeti műveltség«' című cikkében igen meg van elégedve az értekezlettel és eredményeivel. Meghatónak találja, hogy a reáliskolák tanárai a humán tudományokért lelkesülnek; még meghatóbbnak, hogy az egyetem egyik fizika tanára s a műegyetem mértani tanára feleslegesnek tartják, hogy az ifjak a középiskolából oly sok ismeretet vigyenek magukkal a szaktanulmányokra. Mindez megható lehetett, de csekély értékű. Mert ha tényleg úgy volna, mi szükség akkor a polytechnikum első évfolyama alatt heti 50 órára, hogy mértant, rajzot és fizikát ily óriási terjedelemben tanuljanak az oly sok reáltudománynyal belépő ifjak? A dolog tehát nincs egészen úgy, amint azt dr. báró Eötvös Lóránt és Kőnig Gyula urak állítják, s az alapvizsgák bukási százaléka se lenne oly ijesztő a polytechnikumon, ha úgy volna, amint mondják. Hogy a reáliskolával a magyar nemzet közérzülete nem rokonszenvezett, ez tény, de ennek oka egyrészt a reáliskolák rideg exclusivitásában is keresendő. Elszomorító az a tudatlanság (a szigorúan vett exact tudományokat leszámítva), amit egy reáliskolát végzett, külömben jeles osztályzatú növendék tanúsít minden közönséges ismeretet és társadalmi tudást tekintve. Még az idegen irodalmakban való képzettségük sem áll azon a fokon, melyre ujabban a gimnázium tanárai eljuttatják növendékeiket, pedig a német nyelv amott fokozottabb terjedelemben, a francia pedig kötelezőleg taníttatik. Minden hiányzik belőlük, mi a társaságban kellemessé tehet egy fiatal embert, s ezért vékony kárpótlás az, hogy 23