Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-03 / 9. szám

hogy anyagi jólétünket előmozdítsuk, sőt én bátran megteszem az utolsó lépést is. Hazánkban a múltban a két protestáns egyház hívei jogaik védelmére együtt szálltak a síkra, egymás mellett harcoltak, mig lételüket nem biztosították. Ma is egymás mellett küzdenek. Hajdan mindkét egyházat a létérti küzdelem forrasztotta egy testté, de ma ez a kapocs meglazult, a mennyiben az 1790/91.. 1848. és 1868. törvénycikkek biztosítanak bennünket ama fekete sereg külső támadásaival szemben; ma tehát, midőn elmúlt az olyan közvetlen veszély, melyet az utolsó földmives is átérthet, nincs a két egyház közt olyan kapocs, melyet mindenki szemeivel láthat, ujjaival tapinthat; a két egyház közt meglevő egyetértés, egy célra törekvés külső látható jeleül mily szép volna az önbiztosítás, ha mindkét egyházi zsinati atyáink kimondanák: »szövetkezzünk a tűzelleni önbiztosításra*. Ha az 1891/92. évi zsinatok ez eszmét elfogadnák, bizonyára oly maradandó emléket állítanának maguknak, a melyre az anyagiakban megerősödött utódok mindenkor hálás elismeréssel tekintenének. Ennek a tűzelleni önbiztosító szövetkezetnek nem lenne ellensége máshol sehol, csak a biztosító társaságoknál, annak hivatalnokai, ügynökei és részvényesei körében, mert az bizonyos, hogy 2000 — 2600 egyház kilépése megcsökkenti jövedelmüket. A presbyteriumok, lelkészek, egyháztagok látnák rövid évek alatt a szép eredményt, örömmel fizetnék a biztosítási díjat a szövetkezetnek, tudván, hogy saját maguknak fizetik. Vegyük számítás alá az egyetemes ev. ref. egyházat, ugy mint eddig szövetkezés nélkül fizettek. Vegyük fel például ismét A. egyházat 755 lélekkel; tudjuk, hogy ezen számításunk a középátlagnál 30% kisebb. A. anvaegyház fizetett évi biztosítási díjat 15 frt 42\5 krt, szorozzuk meg a ref. anyaegyházak számával, 1980-nal, lesz az eredmény 29,153 frt 25 kr., bátran kiegészíthetjük kerek 30 ezer frtra. Nem hiszem, hogy 1.0 évi cyklus lefolyása alatt lett volna egynél több olyan év, amidőn hazánkban a ref. egyházi épületekben esett tűzkárért a társaságok 30,000 frtot, mint tényleg kifizetett összeget adtak volna ki, ellenben volt 10 év leforgása alatt 3—4 olyan év. midőn a tűz 2—3000 írtnál több kárt nem tett. Ez csak egyéni véleményem, a hírlapok utján hozzám eljutott tűzesetek hozzávetőleges számítása. A tiszántúli egyház kerület ennél biztosabb adatokkal rendelkezhetik. Miként gondolom én az önbiztosítás megvalósítását ? Röviden elmondom. Ha az ev. ref. vagy mindkét protestáns egyház zsinata elfogadná az önbiztosítást, közösen .megállapítanák: 1. Mit kell fizetni cserép-, fa- és nádtetőktől, szilárd és nem szilárd falazatú épületeknél. 2. Kimondaná, hogy a biztosításból befolyó pénzt az egyházmegyék kezelik, még pedig eleinte csakis takarékpénztárban gyümölcsöztethetik. Az egyházmegyék kezében elhelyezett pénz biztosabb helyen van, mint a központban. Ma az egyházmegyék kezelnek 30—60,000 frtot. sőt ennél sokkal többet is, nem hallottam, hogy sikkasztás valamikor fordult volna elő. 3. Kimondaná, hogy minden egyházmegye akkor, ha az évi biztosítási díjból befolyt összeg egy meghatározott tőkévé nőtte ki magát, p. o. megtizszeresedett vagy meghuszszorosodott, akkor az ezen felüli összeget az egyházmegye kioszthatja a kebelében lévő egyházaknak építkezési célra. Meg vagyok győződve, hogyha ez igy keresztül menne, a jövő század alkonyán nem lenne hazánkban düledező iskola, paplak vagy templom. Ha az egyházmegye maga kezeli a biztosítási díjat, akkor a kezelési-költség minimum lesz. Egy hivatalnokot kell tartani, akihez az egész országból a tüzesetek bejelentetnek, s ő a nála levő skálából rögtön kiirná, hogy X. egyházmegye Y. egyházban történt tűzkárhoz járul enynyivel, az esperes azonnal intézkedik, s 2—3 hét alatt Y. egyház megkapja a pénzt. Hogy a tűzkár-felvételnél, kik legyenek a becsüsök miként becsüljenek, ez mellékes dolog, a fő az, hogy egyöntetűen. igazságosan és részrehajlatlanul vétessék fel a tűzkár. A siker biztos reményével egyes egyházmegyék is bátran léphetnek az önbiztosítás útjára, a siker reménye fokozódik, ha egy egyházkerület, még inkább, ha az egyetemes egyház, de legnagyobb a siker reménye akkor, ha mindkét prot. egyház szövetkezik a tűzelleni ön biztosításra. A biztosító társaságok egyedül azok, akiknek az önbiztosításból veszteségük származik, mert a nyereménytől elüttetve, ők természetesen ezt a veszteség rovatában tüntetik fel. Ez nekik fájni fog; tudom, hogy mindent elkövetnek az önbiztosítás megbuktatására. Jól emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt, midőn az első magyar általános biztosító társaság felvetette a jég elleni biztosító szövetség eszméjét, mily ádáz küzdelem támadt a biztosító társaságok között, mennyi sugalmazott és fizetett cikk látott napvilágot a fővárosi és vidéki lapokban, mindkét részről. Nem csoda, hiszen a részvényeken alapuló társaságoknak legelső és legfőbb gondjuk, hogy minél magasabb osztalékot adhassanak, a hivatalnokok is csak igy remélhetik fizetésük emelését. Én a zsinati atyákat, kik a közegyház felvirágzását tartják szemük előtt, nem féltem, sőt van tudomásom arról, hogy egy képviselő, a zsinat első napjaiban indítványt terjesztett be a zsinat elé, melyben a többek közt. a kölcsönös tűzbiztosítás is jelezve van, mint oly forrás, melyből biztos évi jövedelem állana elő, hogy az önérdek miatt vészt kiáltók lármájától megijedjenek; de azt tudom, hogy többeket, a közegyház Őszinte szeretete tesz félénkké. Azt mondhatják: megeshetik, hogy az első évben háromszor, ötször felülmúlja a tűzkár a befolyt biztosítási díjat, mi történik akkor ? Ez az egyetlen alapos ellenvetés, melyre feleletem ez: az első öt évben felülbiztosítunk s később, ha látjuk, hogy öt év alatt szép tőkénk gyűlt össze, a felülbiztosítás elmarad. Tudom, hogy a számok összerakásából mily külön-