Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-03 / 9. szám

féle eredmények jönnek ki. de ez csak azt zavarja, aki nem szeret gondolkozni. Elég legyen itt csak felemlíteni, hogy midőn a jégszövetség eszméje forgott napirenden, az egyik biztosító társaság kimutatta az első magyar biztosító társaság mérlegeiből, hogy 15—20 év alatt a jégszámla csaknem mindég veszteséggel zárult, ekkor előáll az első magyar általános biztosító társaság, s ugyan azon mérlegekből kimutatja, hogy a 12 éves cyclusokra osztott jégszámla csaknem mindig nyereséget mutat. Valamint a családapa kötelessége családja anyagi, szellemi és erkölcsi jólétét munkálni: épen igy a zsinati atyák vannak hivatva egyházunk anyagi fejlődését is minden törvényes uton-módon előmozdítani. A zsinati atyákhoz, különösen annak kimagasló vezérférfiaihoz intézem kérésemet, s velem együtt az egyház tagjainak nagy tömege. Az ellentábor százmilliókkal rendelkezik, ott fényre sokkal többet fordítanak a száz meg száz milliókból, mint mi a nélkülözhetetlen szükségletre. Ők a gazdagok, mi pedig a Lázárok vagyunk; nem állunk ugyan sebeinket felmutatva, küszöbjük előtt, hogy irgalomból adják nekünk a lehulló morzsalékot. de az isteni, emberi és hazai törvényeinken, mint megingathatatlan kősziklán állva, követeljük részünket törvényes uton, melyet tőlünk jelenben megtagadhatnak, de a jövőben meg fognak adni. Évtizedek, néha sötét évszázadok vannak, amidőn az igazság az emberi önkény és hatalom által elnyomva, börtönbe zárva tartatik, de az isteni és emberi jogon alapuló igazság előbb-utóbb győzedelmeskedik. Ezt tudva, biztos reménynyel tekinthetünk a jövőbe. De valamint a családapa, a reményből gyermekeinek kenyeret nem adhat, hanem munkálkodnia kell. igy kell nekünk is megragadni minden kínálkozó alkalmat, anyagi jólétünk előmozdítására. A debreczeni zsinatnak egyik legfőbb, legáldásosabb teremtménye a közalap. Igaz, hogy a közalap, a fizető családfőknél ugy a nagy-, mint kis egyházakban igen nagy ellenszenvvel fogadtatott, de a konvent erélye és bölcs intézkedése legyőzte az akadályokat, ugy hogy ma már belenyugodva a változhatatlanba, fizeti a közalapot, ugy a nagy-, mint kis egyház, de nem önként, szívesen, hanem mert muszáj. Hiába mutogatjuk mi lelkipásztorok a mi népünk előtt a közalap messze kiható áldásos előnyeit, hiába tüntetjük fel, hogy íme misszióra, szegény egyházak s lelkészek felsegélésére évenként ennyi meg ennyi ezreket fordítunk, a nép ezt nem tudja, vagv nem akarja megérteni; még ott is, ahol az egyház a közalapból segélyt kapott, a nép azt számítja: hogy fizettünk ennyit, kaptunk ennyit, a tiszta nyereség vagy veszteség menynyi. Igy van ez mindenütt Erdélyben és a Duna és Tisza között. Ugy vélem, semmivel sem lehetne indokolni, különösen a nép alsó rétegeiben unott, sőt gyűlölt közalap eltörlését, ez a kis mustármag szépen fejlődik, sudár törzse napról-napra emelkedik, még sincs senki, ki ne óhajtaná az egyetemes egyház oly helyzetbe jutását, hogy a közalap mennél hamarább megszüntethető legyen. — (me, méltóságos zsinati atyák ! itt van az önbiztosítás, ennek jövedelméből rövid idő alatt fedezhetjük többféle szükségleteinket, évtizedek múlva pedig ez fogja helyettesíteni a közalapot. Én az apró krajcáros megtakarításoknak barátja vagyok, feltéve, hogy a forintokat könnyelműen nem dobjuk ki. Az államnak mily sok milliói folynak be abból, amit mi elfüstölünk, miért ? egyedül azért, mert mi a dohányt és szivart 3—4 krajcárért kapjuk. Eszembe jut a régi adoma a szivarról. »Lám. mondja az egyik ember szivarozó barátjának, ha 35—40 év óta nem füstöltél volna el naponként 5—6 szivart, most ilyen kétemletes házad lehetne«. Ez pedig azt kérdé nem szivarozó barátjától: »hát a te kétemeletes házad hol van*? Igen uraim' Az évi 4—5 frtos megtakarításokból idővel, ha azokat felügyelet alatt kezeljük, ezrek lesznek. Ezért ne kicsinyeljük a lehulló morzsákat, a pénztőzsérek milliói is csak krajcárokból állanak. A pénzkirály azt mondja, az első millió megszerzése nehéz, a többi magától jön; a szegény embert az első száz frt megtakarítása teszi próbára. Az egyetemes egyház életében 100 esztendő annyi, mint az ember életében egy-két év. Magunk és utódaink anyagi jólétének előmozdítására is kötelességünk minden kínálkozó alkalmat megragadni, s azt a törvény és tisztesség határain belől, amennyire tőlünk függ, kihasználni. Mészöly Győző. ISKOLAÜGY. Értekezlet az egységes középiskola ügyében. Hazánkban kétféle középiskola van: a gimnázium és a reáltanoda. Az 1868-iki törvényhozás megpróbált egy harmadik fajtát is létesíteni s ez a polgári iskola, mely azonban tovább nem fejlesztetvén és polgári tisztre való képesítésül nem tekintetvén, nem ösmertetett el középiskolául, bár népiskolának se lehet tartani, mert a latin nyelvet leszámítva, tananyaga nagyjából megegyezik a gimnáziuméval. A két párhuzamosan futó középiskola azonban idő folytán nagyon is eltávolodott egymástól s a reáliskola különösen vesztett népességéből, látogatottságából mindenütt, mert a technikai pályán kivül másnak nem szolgál előtanulmánya gyanánt. A gimnáziumok abszolút tulsulvt nyertek a reáliskolák felett s némely reáliskolának (különösen vidéken) alig van számbavehető népessége. A közoktatásügyi minisztérium végre gondolkozóba esvén e tárgv felett, jónak látta február közepére egy értekezletet hívni egybe, mely a kérdést tisztázza s a nálunk is fölvetett egyesítését a két iskolának előkészítse. Az értekezleten (melynek elvi megállapodásait, vitáját s az aközben felmerült eszméket bővebben fogja 17*