Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

kérdéseket papjaitokhoz, czudarnak neveznétek, hogy oly szent - emberek becsületességét merik ilyen kérdé­sekkel kétségbe vonni, De mit szóltok akkor, midőn értesültök, hogy ezeket saját egyházatok intézi azok­hoz- azaz maga az egyház bevallja azon kérdések által, hogy fegyegerő veszély van ott, a hol ti teljes bizton­ságban érzitek magatokat.)) " ((Olvassátok százszor is azt a kérdést, melyet az egyház intéz a paphoz nejeitek és leányaitok.meggyón­tatása után: «Nem tettél vagy nem mondtál e valamit a gyóntatószéken kivül, vagy a gyónás alatt azon ördögi szándékból^ hogy bűnbánóidat el,csábítsd ?!» ((Gondolkozzatok! nem balgaság volna-e azt hin­netek, hogy nincs veszély; holott maga az egyház jelezi azt világosan?! «És ha látjátok a mélységes örvényt, oda enge­ditek e még tovább is közelíteni szeretteiteket?! Ne veszítsetek .tovább egy pillanatot; a mi még nem tör­tént meg ma, holnap már megtörténhet a helyett, hogy megengednétek nekik, hogy egy ember lábaihoz térdel­jenek le bűnbocsánat nyerése végett: vezessétek őket az Idvezitő lábaihoz, a kinél egyedül nyerhetnek bocsá­natot és örök békét.» «Óh ti szegény elámított kath. nők ! ne hallgas­satok tovább a róm, kath. egyház ámitó szavaira, mely­nél nincs számotokra se bocsánat, se béke, hanem csak tőr; a mely bűneitek meggyónásáért csak rab­szolgasággal és szégyennel fizet! Hanem hallgassatok Idvezitünk hivogatásará, ki azért halt meg a keresztfán, hogy titeket megtartson, és a ki egyedül képes nyu­galmat adni a ti fáradt lelketeknek.)) Nem azt mondta Jézus: menjetek gyónni a pap­hoz; hanem azt, hogy : jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én meg­nyugosztlak titeket. O hozzá menjetek, mint Mária Magdolna, bűn­bánó könnyekkel, egyedül nála találhattak békességet, világosságot és örök életet ! O-Moravicza. Hetesy Viktor. KÖNYVISMERTETÉS. Előmunkálatok a magyarországi református egyház megújítandó Lnekes-kö?iyvéhez. II. füzet 41. zsoltár és 10 dicséret bírálat végett kibocsátva egy szerzőtől. Kiadta Fejes István az egy. énekügyi bizottság elnöke. II. Most már áttérek a részletes ismertetésre. Az I. V. VIII. és XV. zsoltár értékre nézve ha­sonló egymáshoz. Átolvasás után hidegen hagy mind a négy s igen kevéssel jobb, emelkedetebb a Szenczi-Mol­nár-féle fordításnál. Egyikben a jellemző hasonlat van helytelenül felfogva, másikban versszakok vannak érin­tetlenül hagyva, harmadikban az alapgondolat ellapo­sodva, homályos és értelmetlen kifejezések által tönkre téve, a negyedikben az eszme van elburkolva. Ugy lát­szik, hogy ezek csak javítási kísérletek, melyekben sem helyes felfogás, sem költői erő, sem kidolgozási ügyes­ség nem nyilatkozik. Az efféle kifejezésektől meg: Íté­letre támad; a földön végig kiterjed; kisebbé tőd, ova­kodni kell, mert amellett hogy a fület sértik, nem is magyarán vannak mondva. Már pedig az én hamisítatlan nyelvérzékem igen finyás; szivesen veszi .az ódon ki­fejezéseket, élvezi a bibliai zamatot; de ostorozza a kificzamitott mondatszerkezetet, rendetlen öszszevonást. írjunk magyarul s rím kedveért sose áldozzuk fel az értelmet! A XVI. zsoltár talán egyetlen a maga nemében,' mely a feltámadás boldogító gondolatát érinti. Gazdag' tartalmú ének, szerencsésen felfogva, helyesen átdolgozva saját dallamára. Véleménj^em szerint tökéletesebb .alak­ban jöhetne uj énekeskönyvünkbe. A XVII. ztoltár szövege is erőteljes, költői. A hi­tetlenek ellen kér oltalmat. Gondolatmenete hű az ere­detihez s kiválik szépségre nézve különösen a végső versszak, melyben az igazak és istenfélők halhatatlasága van ügyesen rajzolva. Dallama — a sorok méreteit te­kintve — a régi. Ezt azonban a bizottság jónak látta elhagyni s nem is érdemli meg az érette való vitat­kozást. Jóval gyengébb ezeknél a XXIII. XXIV. XXV. zsol­tár átirata. Itt már szerző figyelmen kivül hagyta azon elveket, melyeket nem egyszer sok szerencsével alkal­maz is gyakorlatilag. Pedig igen ismerős mindhárom ének s nem is nehéz átdolgozású, Az elsőben mint hű pásztor van feltüntetve az Ur, ki velünk van mindenütt s holtunk után is magához emel örök szerelme szárnyain. Felfogása ennek sem rósz, de a kidolgozás esik kifogás alá. Megrovandó különösen a második versszak kezdő «De» szócskája «Ha» helyett, mely ellenkezőjét fejezi ki a kellő gondolatnak. A másodikban ingadozást lehet észre venni s biztos feleletet nem ad a fölvetett kérdésre csak legvégül, a többi versekben csak kerülgeti. A «bezárt föld» kifejezés is határozottan rosz, mert az eredetiben «örök kapu,» vagy átvitt értelembe «igaz kebeí» foglaltatik. Azt azonban lelki örömmel jegyzem fel előnyére, hogy a végső sorok merész költői felfogásról tanúskodnak, s igen emelik a megszokott zsoltár szépségeit. Hoszsza­dalmas a XXV., így nincs meg benne az a kellemes öszhang, mely nélkül még a legtartalmasabb ének is eltörpül. Szerencsésen öszszevonva talán lehetne még e bajon segiteni! A XXVI. zsoltár Ítéletet kér Istentől egy híven futott földi élet megjutalmazására. Rendületlen hit és mély vallásosság, szerencsés átalakítás jellemzik, pedig e dallam méretei ugyanám próbára teszik az átdolgozó erejét. Tisztaság és világosság előnyére Írandók s han­gulata is kellemesen hat szívre és fülre egyiránt. Jöhet javítás nélkül! Nem mondható ugyanez a XXXII, zsoltárra, mely helyesen átdolgozva a legszebb bűnbánati énekek között foglalhatna helyet. Eszmeileg gazdag zsoltár; de igy nem gyakorol reánk kellemes benyomást. Pedig a hosszú kényelmes sorokba könnyen beilleszthető a fenséges tar­talom, a bűnös lélek őszinte vallomása. Itt-ott meg­csillanak ugyan a gyönyörű képes kifejezések, hason­latok ; de a vége felé lankad az erő, ellaposodik a gon­dolat s a szárnyaló lélek megfáradva hull alá a magasból s nyugalmat nem tud varázsolni az epekedő szívre. Kitűnőnek kell tartanom a XXXVII. zsoltár át­dolgozását megfelelő dallamra. Azon alapeszme, hogy maradandó boldogságot az nyer, ki bármely sorsban hü és igaz ember, minden sorából kiviláglik. A búslakodó lélek megnyugvást talál abban, hogy a ki nem él híven, még az is boldogúL Pedig az igaz embernek e gondolat nyújt legtöbb tépelődést. Igazi költői erő és meggyő­ződés, rendületlen hit és Istenben vetett erős bizalom versenyeznek e zsoltárban. S átolvasása után a hánykódó lélek megnyugvást talál, a szív szokatlan erővel ragasz­kodik Istenhez, és az úgy tetsző ellenmondások elsi-

Next

/
Thumbnails
Contents