Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-17 / 51/a. szám

4. Olvastatik a 9. § harmadik szakaszának b) pontja Beöthy Zsigmond módosításával, mi elfogadtatik. Tóth Sámuel egyházi jegyző olvassa a 10. §-t; változatián szövegében elfogadtatik. Tisza Kálmán világi elnök konstatálja, hogy az idő eltelt, tehát az ülést mára bezárja. Kérdi a zsinattól tartsanak-e másnap (vasárnap) ülést, mivel többek óhaja kivánja. A zsinat szótöbbséggel elhatározza, hogy legközelebbi ülését dec. 14-én délelőtt 10 órakor hétfőn fogja tartani. Ülés vége délután 2 órakor. Molnár Lőrincz. Az ág. hitv. evangélikusok zsinatja. 10. Zsinati értekezlet decz. 9-ikén. Péchy elnök megnyitja azt, s átadja a szót Zelenka püspöknek. Utóbbi felel Prónaynak tegnapi nagy beszédére érdemlegesen. Zelenka körülbelől ezeket adta válaszul : A tegnapi conferencián az egyetemes felügyelő nagy beszéde édes-keserű benyomást tett mindannyiunkra. Tűnődve távoztunk e helyről, megfejtetlen két kérdéssel: mi oka volt a keserűség mélyéből kiemelt, bár magasan szárnyaló szellemből s egyházunk iránt mély érzésből fakadt e nyilatkozatnak?... és mi következménye lehet annak zsinatunk munkájában ? E két kérdésre keresek én azóta megnyugtató választ; és kényszerítve a nagy beszéd által, melyre tegnap idő és figyelem kimerültsége miatt nem nyilatkozhattunk, de meg a lapokban olvasott irányzatos ismertetés által is: megadom azt most őszintén és tiszteletteljesen. Kimondom mindenekelőtt, hogy a tegnap hallottakat nem a fővezér egyetemes felügyelő, hanem b. Prónay a zsinati képviselő mondta el; mert különben most a zsinat kezdetén is már végzetes lejtőn vagyunk, a mely nagy munkánknak nem Ígérhet sikert. Es ez végzetes rósz hatást gyakorolna mindannyiunkra. A nemes báró nagy beszédében több nagy jelentőségű nyilatkozatot tett. Azok közül most csak négygyei foglalkozom. Csak annyit vegyünk fel a törvénybe, a mennyit kell, a főbb elveket, két okból; ne fosszuk meg éltető lelkétől, a szabadságtól egybázunkar, ne kössünk le tehát törvényben olyakat, miknek megváltoztatása a nehezen alkotható uj törvény nélkül nem történhetik meg. Azt hiszem, hogy e tekintetben nincs különbség köztünk. Mi az éltető lelket, a szabadon mozoghatást százszámra menő paragraphusokba befojtani nem akarjuk, annyira nem, hogy mi a százados gyakorlatot, mely a kormányzás alsóbb fokozatain ujabban pedig a kerületek rendtartásaiban nyert kifejezést, tiszteletben kívánjuk tartani. De nem zárkózhatunk el azon követelménytől sem, mely a szabadságot a renddel ; a rendet az ellenőrzéssel; az ellenőrzést pedig a kormányzás összes fokozatain a helyes egységgel akarja összeegyeztetni. Aiulról felfelé fenntartott és kormányzott egyházunk jövőre ezt az egységet a főbbekben nem nélkülözheti. Mert ha nem ez lett volna közegyházunk közérzete, nem sürgette volna 47 év óta a zsinatot, nem készült volna 31 év óta zsinattartásra, nem volnánk most itt, vagy pedig most mindjárt szétoszlanánk. Alkotmányon és törvénykezésen kivül ne legyen e zsinatnak más tárgya, mert különben... keserű csalódás fog következni. E bajlóslatnak okát megvallom, soká kerestem, de megtalálni nem tudtam ! Ismerem a zsinat dolgait tárgyaló gyűlések határozatait, ismerem az anyagot lapokban és külön kiadványokban, mindezekben azonban a nemes báró aggodalmának forrásait nem fedezhettem fel. Mit akarunk mi? Azt, hogy kerületekre szétdarabolt egyházunk, a helyes kormányzás és ellenőrzés szempontjából egyetemes gyűlésében központot nyerjen, s ez az egyházegyetem aztán a maga presbyteriumával együtt hirdesse a zsinat-presbyteri rendszeren nyugvó egyháznak kifelé és befelé egységes voltát. Köztársasági rendszeren nyugvó egyházunk egyetemes gyűlése azonban a maga tanácsával együtt nem lehet más, mint a közegyházi hatalmának hirdetője, akaratának végrehajtója, vagyis a 4 kerület összeségében az egyház bizalmasai ne akarjanak mást mint a mit az alulról felfelé alkotmányosan nyilatkozó közegyház akar és ne tehessenek mást, mint a mit időnként ugyanazon faktorok és módon rendelnek. Ily tetőzet nélkül a kozegyház, ha középület, alapjában és falazataiban minden berendezésével együtt ki van téve az elemek romboló hatalmának, s ez a romboló befolyás aztán erősebb lesz a gondos munkánál. De mi tovább megyünk ! Az épület mellett annak tulajdonosára is nézünk, a kormányzás keretében magára az egyházi életre is gondolunk arra, hogy az egyházcsalád e mai kor igényei szerint rendezze be minden fokozaton anyagi életét és igy tisztességes berendezés mellett folytassa majd jövőben életét. A nemes báró most csak az épületre s annak tetőzetére gondol, mi pedig a bennlakókra is, még pedig nem csekély aggodalommal. Ez a különbség közöttünk. S nekünk lelkészek, tanárok, tankoknak, kik az egyház szolgálatára szenteltük életünket, s ebben családjainkkal együtt mindent, azon kivül aztán vajmi keveset keresünk, ezt senki sem veheti rosz néven. Mi egyházunk háztartásának berendezése nélkül nagy aggodalommal nézünk annak jövőjébe. Mi tehát egyházunk életsorsát a kor követelményeivel kibékíteni kívánjuk; vagy is: az egyes helyeken mind sűrűbben jelentkező egyház pusztulásnak gátat vetni akarunk. Erre pedig egy hosszú század óta e zsinaton kivül más alkalom nem kínálkozik. Kortól elmaradottságunk s rendezetlen voltunk hozta e pusztulásnak sötét nyomai azok a «fekete pontok)), a melyek a nemes báró nagy beszédében látott fekete pontoknál jóval nagyobb mérvben elrémítenek. A zsinati bizottság rendeletére kiadott munkám a tanúság, hogy helyzetünk tarthatatlan. 974 ezer lelket számláló egyházunkban 113 ezer lélek él jobbadán rendezetlen leányegyházakban, és 113 ezer lélek a szórványban ... egyházilag nagy pusztában, a hol az Úr irgalmán kivül senki sem gondol a lelkiekben velük, nem gondozza ezen híveit, nem óvja és értékesiti ezen drága élő tőkéjét egyházunk. Ifjaink közül ezeren meg ezeren idegen iskolákban nem érezik az egyház anyaszive verését, annak áldásos befolyása, vallás-erkölcsi nevelés nyerése nélkül mennek ismeretlen jövő felé. A 630 lelkész közül 52-nek nincs 500; 59-nek nincs 600; 79-nek nincs 700; és 69-nek nincs 800; 259-nek tehát (40°/,-tóli) nincs nagyobb gondoktól mentesítő évi fizetése. Az 1356 tanitó közül 22-nek nincs 100; 84-nek nincs 200; 168-nak nincs 300; és 229-nek nincs 400; 503-nak tehát (36%-tóli) nincs 400 frt évi fizetése. Ezen összegekben a föld és termesztménybeli jövedelmek is bennfoglalvák, a melyek bizony sokféle esély-