Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-17 / 51/a. szám

nek vannak kitéve ! Szorosan vett egyházi czéljaink —• az egyházak, lelkészek lelkész, és tanítóképző intézetek — elhanyagolásával," közép- és népiskolák fenntartása és rendezése egyházias cél ugyan, de első sorban.állami; e czélokra fordítjuk évente 1.146,000 forint, kiadásban kimutatott erőnket, s megelégszünk ennél 40,000 forint­ban segélynek nevezett állami kegyadománynyal, akkor : mikor a szorosan vett egyházi intézeteink nélkülözik a legszükségesebbeket; lelkész és tanító-jelöltjeink istápo­lására nincs módunk; tanár jelöltekre egy garasnyi figyelmet nem fordítunk; s a mellett lelkészeink 40; és tanítóink 36°/0 -ja egy pária küzdelmével nyomorog, tanáraink, tanítóink legjobbjai a természetes életösztön által vezettetve egyházunkon kívül keresnek életpályát ? Hogy ha ez ábránd, melyet keserű csalódás kö­vet end, akkor ez nem csak a mi veszedelmünk, hanem egyszersmind egyházunknak lesz nagy veszedelme, mert a most megújított kormányzási nagy épületbe beköl­tözni engedtük a kor igényeitől elmaradt fatalismussal a mind rohamosabban terjedő pusztulást! Lélekismeretünk — egyházszeretetünk parancsolja most Isten engedte zsinati alkalommal aggodalmaink és kérelmünk őszintén előadását. Megcsufolnók egyház­ban multunkat, eljátszanók vallásos reményeinket, vét­kes könyelműséggel bánnánk el éltünkkel összeforrt egy­házunkkal, hogy ha hallgatnánk most, s gondolat nél­kül mintegy mennénk e zsinatból is vakon a jövőnek, A nemes báró azon helyes czélja tehát, hogy ma­radjunk meg a régi kikötőben, igazítsuk ott ki a he­lyenként elromlott véd partot, a mi czélunk is. Mi sem akarjuk a régit elhagyni, s a viharos tengeren menve valahol másutt keresni uj kikötőt. Egyháztagok egyházfenntartói kötelessége nyu­godjék nem annyira az adón, mint az adományon. Ezt a régi alapot nem szabad elhagynunk, mert az egyház­hoz tartozást vagy nem tartozást parancsolni nem lehet mivel a szekták igy is már szaporodnak. A nemes báró ur e nagy kijelentését mi, a kik a gyakorlati életből ismerjük fenn és lenn egyházunkat, egyáltalán nem oszthatjuk. Ilyen homok szemekre mi egyházunk életsorsát jövőben sem alapithatjuk. Folyó vagy elmaradozó adományuk a háztartás rendezésénél alapul nem szolgálhatnak. Régen ez. itt-ott megjárta, .ma az mindenütt veszedelmes. No de a tapasztalás is — hála Istennek — mindenütt nem ellene szól. Seny­ved ott az egyházi élet, hol a fenntartó hívek egye­teme nem járul igazságosan arányos résszel az egyház fennmaradásához I Éled ellenben ott, a hol a hívek mindenike köteleztetik arányos hozzájárulásra. Az igaz­ság e téren is valósításának nyomába lép adó után azon adomány, amely alapítványokkal vet alapot biz­tosabb jövőnek. Mig a szabadonhagyás beiszapositja az adományozás forrásait is. Példa rá Pozsony, Sopron, s mindazon rendezettebb egyházak, melyekben, a köte­lező hozzájárulás sokasodó tőkéket hozott és hoz foly­tonosan. Egyházunk alapczélja ellen vétetnénk tehát, ön­kezünkkel rontanók le egyházunk fenntartó oszlopait, hogy ha tagjainkat itt vagy ott felmentenők a köte­lező hozzájárulás alól, s ez által az egyház fenntartás büszkeségétől megfosztva az illetőket-, magunk czáfol­nók meg a mind hangosabban hirdetett, mert élet­mentő apostoli igazságot, ((hordozzátok egymás ter­heit, s igy töltsétek be a Krisztus törvényét.)) Az egyházban államtársadalmi politikát űzni nem szabad. A ki többre becsüli politikai nézeteit, az hagyja el egyházát. Igáz és bölcs mondás ez, s ép azért sajnálattal kellett fogadnunk azt az iránvzatos közleményt a teg­napi első conferenciáról a lapokban, mely e testületbe mindjárt most — a tanácskozás kezdetén — üszköt dobni merészelt. Itt csak egy politikát ismerünk, s ez az egyházpolitika. Itt ni ncsenek politikai pártok és nem­zetiségi aspirációk. Mi ezeket ide nem bocsátjuk be. Van még erőnk azokna k vissza tartására. Kövessük tehát fővezérünk e jelszavát!­Különben pedig minden igyekezettel hassunk oda, hogy ez alapvető zsinat csakugyan biztos alapot vet­hessen egyházunk féltett jövőjének. Szavazzunk tehát aggódó, keserű nyilatkozata da­czára is — egyetemes felügyelőnknek, kinek múltja, jövője szive-lelke az egyházzé — bizalmat, s kérjük fel őt, hogy a megélhetés halárvon iláig vont zsinati munkánkban vegyen szive szerint és jó kedvvel részt. Mondjuk ki, hogy a magunk köréből kifogjuk az államtársadalmi politikát küszöbölni, s csupán azon szel­lem hatalma alá rendeljük összes gondolatainkat és cse­lekedeteinket, melyet mi békésen egyetértő alkotásra ké­pesitő egyházias szellemnek ismerünk. Mondjuk kí, hogy a sajtó szabadság tiszteletben tartása mellett, az egyház ellenes törekvéseknek tanács­termünkben s a sajtóban egyakarattal ellenállunk, a po­litika üszkeit magunk közé vetni nem engedjük. Küldjünk ki ezen ériekezletből 24 tagú bizottsá­got oly czélból, hogy az most, a felfüggesztett ülés ideje alatt tegyen úgy a szakbizottságokra, mint azok tagjainak számára s magukra a tagokra nézve is ja­vaslatot. Perlaky Elek megvallja, hogy őt meglepte, hogy a sajtóban a tegnapi értekezlet leírása és pedig sok helyütt ferdítve megjelent. (Felháborodás.) Péchy elnök ajánlatot tesz a tanácskozás egymás utánjára. ő a Zelenka indítványát találja helyesnek s követendőnek. Báró Piónay D. Észrevételeket tesz Zelenka Pál beszédére. O csak «fékező» akar lenni azon a szekéren, mely túlgyo rsan akarna haladni. Azt is tudja, hogy mily viszonyok között él a papság. De ő azt is látja : miké­pen él a nép. S azért a bajon segiteni akarván, egye­sítsük a szegény papi és. szegény tanítói hivatalokat. Egyetemes alapot megteremteni helyesnek látja. Ő is; megteszi a magáét! (Éljen Éljen!) A bizottságok iránt tett indítványt elfogadja.. Péchy elnök a hivatalos 9 tagon kívül tagokat kíván ajánlani a 24 tagú bizottságba. (Megtörténik.) A tagok névsora a következő : Élnökségen, jegyzőkön kívül : Áchim Ádám, Kramár Béla, Svehla János, nogr. Szontágh Pál, Kosztolányi Sándor, Zsilinszky Mihály, Laszkáry Gyula, Mudrony Pál, Nóvák Sámuel, Leska János, Trsztyénszky Ferencz, Szentiványi József, Ritter Károly, Kund Samu, Purghy Sándor, Ándorka Gyula, Nádossy Kálmán, poszvék Sándor, Bánó József, Szent­iványi Árpád, Radványi István, gömöri Szontágh Pál, Mohr Gyula és Hörk József. Erre elnök felfüggeszti az ülést. Szünet után jelenti az elnök, hogy a megállapo­dáshoz képest 3 (úgynevezett technikai) állandó és 5 szakbizottság lesz alkotandó, s hogy a 24 tagú bi­zottság abban állapodott meg, miszerint az egyet, fel­ügyelő a 4 püspök és 4 kerületi felügyelő minden szak­bizottságnak tagja legyen. Elfogadtatik. Továbbá jelenti az elnök, miszerint a bizottságok tagjai számára nézve a 24-es bizottság, az értekez­let megállapodása alapján, azt az ajánlatot teszi, hogv az

Next

/
Thumbnails
Contents