Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-17 / 51/a. szám
szer elveivel összhangzóan kifejezés a «zsinat-presbyteri» rendszer elveivel összhangzóan kifejezésre módosittassék. Az egyetemes konvent a 9. §-t szavazattöbbséggel változatlan fogadja el. Ezek felolvasása után Lukács Ödön áll fel és hoszszabb beszédet tart, melyben kijelenti, hogy a 9. §. második kikezdése szövegezését csakis módosítva fogadhatja el. Szóló szoros egyesülést sürget a megnyugvásért is, de főleg azért, mert abban elvi egyöntetűség uralg és egy törvényalapon áll. Azon unió, mely 10 év előtt a debreczeni zsinaton köttetett Erdélyi yel, sok töprengés között jött létre Erdély speciálitásai miatt. És a töprengés jogosnak bizonyult, mert íme Erdély 10 év alatt nem fejleszti a zsinat-presbyteri elvet : képviselőit most is consistoriális alapon választotta. Országszerte beszélik, hogy Erdély a zsinati törvény eket csak köpenyegnek tartja; kifejezést nyert egyházi lapokban, sőt a külföld is tud róla, mert mindenki előre látja, hogy ez a consistoriális szervezet lassankint püspöki egyházra vezet. Mint a zsinat-presbyteri elvek barátja kivánja, hogy Erdély egyházi szervezetét ennek megfelelőleg alakítsa át és módositványát is ily értelemben formulázza, mely szerint az erdélyi egyházk erület szervezete legyen azonos a más négy egyházkerületével. Ezt kivánja a valódi unió. Beöthy Zsigmond nem hajlandó elvenni mástól az egyszer adott jogot. Erdély a 9. §-ban jogot nyert, hogy maga fejleszsze tovább egyház alkotmányát. Ezért szóló megelégednek most annak kimondásával, hogy Erdély a törvényhozásban ugyanazon elvre helyezkedjék, mint a melyen a többi egyházkerületek állanak. Maga és társai nevében a 9. § b) pontjába következő módosítást kéri betenni: «a zsinati képviselők választását illetve is» stb. Többi részeiben a 9. §-t maga és társai nevében elfogadja. Begedy István szerint előtte szóló módosítása nem felel meg a fokozatos fejlődésnek, sőt garancziát sem nyújt a felől, mert benne volt az implicite már az 1881 -ki zsinati törvényben is. Csak a zsivat-pre sbyten elv az, de a maga igaz értelmében, mely fokozatos fejlődésre legalkalmasabb talaj. Ezen elv az egyéni szabadságnak is megfelel, tehát jó és helyes és csak ezen elv birtokában forrhat össze Erdély a más négy egyházkerülettel. Lukács Ödön módosítását elfogadja, de ugy, hogy «mindazon egyházszervezeti törvények, melyek Erdély több százados intézményeit nem érintik, azonnal hatályba lépjenek; azon ügyeknek tárgyalásában pedig, melyeket magára kötelezőnek el nem ismer, képviselői szavazati joggal ne bírjanak.» Darányi Ignácz sem a Lukács, sem a Begedy módosítását nem fogadhatja el, mert a létező törvények kölcsönös megegyezés alapján hozattak, és azokat fentartani kötelessége a zsinatnak. Egy kompromisszum az, melyet megbontani nem szabad. Elfogadja Beöthy Zsigmond módosítását. Kiss Áron beszédében a meggyőződés erős hangján ecseteli, hogy minő várakozásokat szült a debreczeni zsinaton kötött unió, bár akkor is látható volt, hogy e szövegezés határozatlansága és homályo ssága miatt értelmezési zavarokat fog szülni. A zavar bekövetkezett, mutatják ezt a nagy arányú viták s az ezt megelőzött irodalmi csatározások. Az unió mai alakjában nem helyes, nem jó : s ha nem az, akkor javítást kíván. Hogy nem jó az unió, oka az erdélyi egyházkerület s speciálitásai és ezt boldogult Nagy Péter püspök is elismerte, épen ezért biztatta a nyugtalankodókat, hogy a speciálítások évről-évre-csökkenni fognak. Nem csökkentek és nem csökkenhetnek, mert ott az egyházjogi alap más. Magyarországon zsinat-presbyteri, az evangeiium szellemének megfelelőleg. És Erdélyben? Ott az alap consistoriális, holott Erdély elfogadta a 2. §-t, mely igy szól: «A magyarországi reform, egyház zsinat-presbyteri rendszer szerint igazgatja és kormányozza magát.» Ha elfogadta, akkor az igazság azt kivánja, hogy a szerint alakítsa át szervezetét, egyebekben úgyis megmaradhat jogaiban. Szóló mint hű barátja a zsinat-presbyteri rendszernek, határozottan megköveteli, hogy a velünk közös, tehát egyetemes ügyekben Erdély is a zsinat-presbyteri elv szerint idomítsa át egyházszervezetét. Várady Gábor szerint nem helyes a kérdést tisztán elvi szempontokból venni. Az erdélyi egyházkerület megérdemli a méltányosságot és azt meg is várhatja. Az uniót nem veszélyezteti Erdély külön szervezete. 1867. év óta polgárilag is nem egy, a magyarországitól elütő, törvénye van Erdélynek, de azért az unió fennáll. Elfogadja a Beöthy Zsigmond módosítását. Féjes István legfontosabbnak tartja e kérdésnél a tiszáninneni egyházkerület indítványát (lásd fennebb), mert a szoros értelemben vett igazság hangja nyilatkozik benne, csak ez nyugtathatja meg a kedélyeket. Az uniót nagyon fontosnak és szükségesnek látja, már mindenütt hangzik: presbyterianusok, consistorialisok, mely két szó épen az unió nemléte mellett tanúskodik. Valameddig Erdély a consistoriális és képviseleti vegyes elv alapján áll, addig sohasem fog közeledni a más négy egyházkerületnek szigorú zsinatpresbyteri elvet követő szervezetéhez, s még kevésbbé áll and ezekkel egy elvi alapon. A törvényekből a 9. § jogkeretén belől csak azokat fogadja el, melyek belügyével nem ellenkeznek, sőt törli azokat, mik nem tetszenek, mert a 9. § nem eléggé tisztán van szövegezve és lehet sokféleképen magyarázni. Ha logice veszszük a jelenlegi uniót: mindenki csodálkozni fog rajta, hogy minő unió az? Filó Lajos már a debreczeni zsinaton kimondá, hogy az az unió nagyon ingatag alapon áll, és helyén való a nyugtalankodás. Ám ez a nyugtalankodás akkor lecsillapult, mert magas emelkedettség és testvéri szeretet mélysége hatá át a szíveket és annak az uniónak az az alapja ma is, mindig az lesz, valameddig Erdély teljesen el nem fogadja a magyarországi zsinat-prbyteri alapot. A magas emelkedettséget és testvéri szeretet mélységét szeretné látni, tapasztalni az erdélyi képviselőknél is az unió kérdésénél. Mi ha megvan: be fogják látni, hogy e kérdés sokkal fontosabb, semhogy felette könnyen át lehetne siklani. Kéri a zsinatot, hogy Beöthy Zsigmond módositó indítványát ne fogadja el, hanem ccküldjön ki kebeléből egy bizottságot, mely a kérdést részeiben tanulmányozva : indítványt nyújtson be a megoldásra.)) Bernáth EUmér hivatkozik Erdély múltjára, hogy mennyi szolgálatot tett Magyarország érdekének. Azt hiszi, a jelenben is meg lehet bízni és ok a féltékenységre épen nincs. Csatlakozik Beöthy Zsigmond módosításához. Uray Imre nem halaszthatja az ügy elintézését jövőre, mert nem tudja, ha vájjon az erdélyi egyházkerület nem marad-e meg 10 év múlva is a törvény tanulmányozásánál. Ugy látja, most is árnyalatok vannak a zsinaton, a mit fényesen igazol a bizottságok megválasztásánál mutatkozott 69 szavazat. Az bizonyára a konferenczia eredménye. Tisza Kálmán világi elnök megjegyzi, hogy konferencziázni bárkinek bárkivel szabad. Nem tartja he-