Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50/b. szám

szokás és meg is volt jó eredménye. Az idő nem jőne tekintetbe akkor, midőn egy magasztos és szent czél megvalósítása érdekében használtatik fel. A tanárképzés igen fontos része az iskolai adminisztáció is, melynek legfontosabb közege az igazgató. Az igazgató egyéniségétől függ az iskola értéke — mondja iró — és a tanárok jósága. «Az igazgató hatalmának nem hivatalos állásból kell folynia, hanem személyes tulajdonságaiból. Nincs szabad és becsületesen gondolkozó férfiúra mélyebben lealázó, mint meghajolni oly ember előtt, hinek egyéni érteke meszsze alatta marad azon hatalomnak, mely véletlenül, vagy gonosz esetlegből kezébe jutott. Ha mi azt akarjuk, hogy az iskolai administráció a tanárképzés tekintetében is teljesíthesse feladatát, akkor igazgatóink kinevezésénél első renden az egyéni tehetségek s a jellemértékét vegyük tekintetbe. Az adminisztrális arravalóságot és képességet bíráljuk magasabb szempontokból s ne elégedjünk meg oly tulajdonságokkal, melyek valakit pusztán csakis jóravaló őrmesterré kvalifikálhatnak. Egy iskolát igazgatni nem csak annyit tesz, mint őrködni a külső rend és fegyelem megtartásán, a tanácsozásokat idején elvégezni, a hivatalos beadványokat pontosan kiállítani és felküldeni a magasabb tanhatósághoz, hanem ezeken felül életet lehelni az egész intézménybe, közszellemet teremteni a tanári testületben, támogatni a gyengéket, vezetni és inspirálni az erősebbeket. A középiskolai igazgatónak széles látkörü embernek, világismerő férfiúnak, lelkesülni tudó, tettre vágyó tudományt megbecsülő, humánus egyénnek kell lenni, nem pedig furfangos bürokratának, nagy pedáns rendőri hajlamú egyéniségnek, kiben gyakran a hivatalnok buzgalmát a káplár brutalitása és korlátoltsága kettőzteti meg és teszi elviselhetetlenné.)) Ide iktattuk iró e sorait, mert találónak és figyelemre méltónak gondoltuk. A ki helyesli középiskoláink reformját, ajánljuk e munkát becses pártfogásába. BELFOLD. A reformátusok zsinatja. December 7-én délelőtt rí órakor vette kezdetét az első érdemleges ülés. Elnökök : Kun Bertalan püspök és Tisza Kálmán főgondnok ; jegyzők: Tóth Sámuel és dr. Kolozsváry Sándor. 1. Kun Bertalan egyházi elnök üdvözli az egybegyűlt zsinati képviselőket; mielőtt az ülést megnyitná, mély sajnálkozással jelenti, hogy a zsinat világi elnöke, báró Vay Miklós ez alkalommal nem vezetheti a gyűlést, mivel az utóbbi napok izgalmai testi erejét nagyon kimerítették. Kéri tehát a zsinatot: a világi elnöki tiszt betöltésével bizza meg Tisza Kálmán alelnököt. Elfogadtatik. 2. Tisza Kálmán elnök a jegyzőkönyv vezetésére Tóth Sámuel és dr. Kolozsváry Sándor jegyzőket kéri fel és felhívja Révész Kálmánt, a mult ülés egyik korjegyzőjét a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasására, hitelesítése végett. 3. Révész Kálmán felolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét és Tisza Kálmán világi elnök felteszi a kérdést : kinek van reá megjegyzése ? 4. Fejes István felvilágosítást kér az elnökségtől, hogy minő alapon igazoltattak az erdélyi egyházkerület képviselői, mikor tudomása szerint nem mint a törvényben előírva van : a gyülekezetek presbyteriumai, hanem az egyházkerületi közgyűlés által választattak meg. Ez világos megsértése a törvénynek, melynek 6p. §-a harmadik kikezdésében ez áll: «A képviselők — kivéve a tanintézetek képviselőit — mindegyik egyházkerületben a gyülekezetek presbyteriumai által általános többséggel, felerészben lelkészi, és felerészben világi egyénekből választatnak.)) Éhben tehát nem találja meg az igazolás alapját. Tovább a yo-ik § azt mondja: «Az egyes egyházkerületekből a 69. § értelmében küldendő képviselők megválasztásának és igazolásának módját az illető egyházkerületek magok határozzák meg, azonban a zsinatpresbyteri elvek épségben tartása mellett.» Itt sem találja meg az igazolás alapját. Az 18 81—82-iki debreceni országos zsinat — melyre szintén az egyházkerületi közgyűlés választotta az erdélyi képviselőket —• utasitá az erdélyi egyházkerületet, hogy képviselőit jövőre a gyülekezetek presbyteriumai által választassa. Ezen utasítás, mely ma már törvény, teljesen mellőztetett. Miért? A törvénykönyv p. §-a ezen szavaival: «Az erdélyi egyházkerületnek ... alkotmányos szervezete érintetlenül hagyatik stb.» nem lehet védekezni, mert ott a zsinati képviselők megválasztását ól nincs szó, sőt eme § c) pontjában ki van mondva: «Az öt egyházkerületet egyetemesen érdeklődő ügyekben a zsinat az erdélyi egyházkerületre nézve is törvényhozó testület.» Mivel helyes magyarázat seholsem található, a zsinat már kezdetében sem birja a törvényes alapot és jogos a kérdés : ha vájjon törvényes lehet-e az ilyen zsinat r Ezekért kér felvilágosítást az elnökségtől. Beöthy Zsigmond szerint a kérdés idejét multa, mert az igazolás elfogadásra a zsinat egyeteme elé lett terjesztve, és senki sem szólalt fel ellene. Kovács Albert szerint a verifikáció kérdése korántsem meghaladott állaspont. A bizottság vizsgálatának megfejtése után egyszerűen felolvastatta a megjelent képviselők névsorát és röviden ki lett jelentve, hogy a zsinat megalakult, tehát alkalom sem volt a bizottság ezen eljárásához hozzá szólani. Fejes István felszólalása felett ezen ülésen, mivel napi rendre kitűzve nem volt, nem lehet vitatkozni, de igenis egy másikon és ezt kéri is, mert eddig a zsinat határozatot nem hozhat. . Tisza Kálmán nem mint elnök, de mint főgondnok szólal fel. Ha igaz, a mit az előtte szóló mondott, akkor a zsinat nincs megalakulva, nincs elnöke stb., következőleg a kérdés felett sem lehet vitatkozni. A felszólalásnak akkor lett volna helye, midőn a bizottság jelentését megtette és nem most. Különben nem tudja, kinek lesz haszna a provokált kérdésből, de azt tudja, hogy az anyaszentegyháznak egyáltalán nem. Kéri a zsinatot, hogy a kérdést vegye eldöntöttnek. Várady Gábor és üray Imre után báró Bánffy Dezső főgodnok szólalt fel, nem mint választott, hanem mint hivatalos képviselő. Véleménye szerint igaza van Beöthy Zsigmondnak, hogy e kérdés idejét multa. Az igazolás törvényes volt, mert annak megtelelt. A törvénykönyv $-ban ugyanis ez áll: «A vizsgálat azonban csak arra terjed ki, hogy a képviselőt az illetékes egyházkerület igazolt képviselőnek elismerte-e? A megbízó levelek megvizsgálása után az elnökség ismét ülést tart, bejelenti az eredményt és felolvastatja a megjelent képviselők névsorát)), tehát a kérdés nem vitatható. A jegyzőkönyvben tények vannak, melyek a valóságnak megfelelnek és azt épen ezért hitelesíteni kell. Különben az erdélyi egyházkerület jogain túl nem ment. Az 1881—82-ki törvény p. §-a mondja: «Az erdélyi egyházkerületnek... joga és a több százados külön ál-