Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-10 / 50/a. szám

tanórák helytelen beosztása, az osztályok túltömöttsége, az iskolapadok szerkezete stb., mind befolyással vannak az abban időző gyermekek testi fejlődésére. Hiszen ezek általánosan tudott dolgok s azért nem is bocsátkozunk ezek bővebb magyarázatába. Hogy a fentemlített két bajhoz az iskola ezen tényezői csakugyan hozzájárulnak, azt bizonyítják leginkább az iskolai hatóságok azon intézkedései, melyek által hol a fűtésen, hol a világításon, hol meg a padokon iparkodnak javításokat eszközölni, S különösen ez utóbbi, az iskolai pad az, mely oly sok javításon ment keresztül. Egyedül ennek tulajdoníttatott az a sok gerinczgörbülés és rövidlátás, melyről az iskolai szakorvosok kimutatásai tanúskodnak; mig végre ugyancsak az iskolai orvosok hosszú kutatás és tanulmányozás utján rájöttek, hogy nem a pad az egyedüli okozó. Bebizonyult, hogy elferdülések és rövidlátási esetek a légtökéletesebbnek ismert padokban is nagy számmal mutatkoztak, s igy másutt kellett a baj kútforrását keresni ; kitűnt, hogy nem a pad, hanem az irás módja az, amelyen javítani kell, miután a most általánosan dívó dülö betűk Íratásának módja a ferde ülést egyenesen megköveteli, s ezáltal a gerinczelgörbülések és rövidlátások szülő anyjává válik. A porosz vallás- és közoktatásügyi minisztériumot az iskolai orvosok már 10 évvel ezelőtt figyelmeztették ezen bajra, minek következtében az 1881. évi decz. 8-án egy orvosok és kiváló paedagogusokból álló 6 tagú bizottságot küldött ki, melynek feladatává tétetett az említett körülményt az iskolákban megfigyelni, tanulmányozni s annak idején erről jelentést tenni. Ezen bizottság egy évi alapos tanulmányozását egy terjedelmes és minden tekintetben tanulságos jelentésben adta ki. Ebben kimutatta, hogy az írásnál dívó ferde és helytelen ülés egyenesen a dülö betűk íratásának a következménye, ami ellen nem használ sem a gyermek életkora, sem az iskolai pad tökéletessége, sem a tanitó erélye ; c^ak egy mód van ezen bajon segíteni, t. i. megváltoztatni az irka fekvését és a betűk állását. Ezen bizottság által egyik iskolában megvizsgált 390 tanuló közül csak 94 volt teljesen egyenes, 296-nál hátgerinczelferdülés (Skoliose) tapasztaltatott és pedig 141-nél igen nagyfokú. Dr. Mayer megvizsgált Fürthben egy leányiskolát s azt tapasztalta, hogy 336 tanuló közül 189, tehát több mint a fele görbe hátú, sőt az ugyanott egy fiúiskolában az év elején talált 29%-nyi elferdülés a tanév végéig épen megkétszereződött. De ezen vizsgálódások folyamán kitűnt az is, hogy a hátgerinczelferdülések iránya épen a szokásos ferde ülőhelyzetnek felelt meg, a mi elég világosan bizonyította, hogy az irás idézte vagy segítette azt elő. Azóta ezen ügy mindenütt alapos vizsgálódás tárgyává tétetett és ma már ezen kérdés tanulmányozására egy egész külön irodalom áll rendelkezésünkre. Az iskolai orvosok és paedagogiai szaktekintélyek egész serege, milyenek : Schubert, Hermann, Mayr, Daiber, Cohn, dr. Ellinger, dr. Berlin, dr. Rembold, Gross német tanárok, Guillaume-Neuchatelben, dr. Schultess és dr. Ritzmann Zürichben, Scharff Flensburgban, Bayr, dr. Fuchs, Gruber, Albert és Karpf Bécsben, Spencer, Faster, Darnell angol, Reverdy, Dierk, Desnoyers, de Lamarche franczia szaktudósok vizsgálódásainak eredménye az, hogy a ferde irka-tartás és a jobbra dülő betűk íratása helytelen és rosz, amennyiben az ezen módon való írásnál szokásos testtartás megtámadja a tanuló szemét, mellkasát és hátgerinczét, tehát hátgerincze elferdül és a látása megromlik. Dr. Schubert közli velünk, hogy az általa és más szemorvosok által megvizsgált 22,000 iskolás gyermek legtöbbjénél a jobb oldali szem gyengébb volt a bal oldalinál, ami a ferde ülés következménye. Dr. Cohn 100,000 iskolás gyermek megvizsgálása alapján constatálja, hogy a rövidlátás ijesztő mérvben fokozódik, amit különben laikusok is észrevehetnek, ha megfigyelik, hogy az iskolás gyermekek körében mily rohamosan szaporodnak a szemüvegek. A dülő írásnál a fej rendesen a bal oldalra hajlik — ami természetes következménye a ferde irkatartásnak, mivel a tanuló a szemek alapvonalát (a két szem középpontját öszszekötő egyenes) párhuzamba igyekszik hozni az irka vonalozásával, lévén a látás igy kevésbbé fárasztó — s igy a bal szem közelebb esik az irkához, mint a jobb, mi által a szem izmai hosszabb időn keresztül egyenlőtlenül és egyoldalúan vétetnek igénybe. Ezen tartás mig egyrészt fárasztja a tanulót, azért esik a feje, minél tovább ír, annál lejebb, másrészt — azt hiszszük nem nehéz belátni — rontja a látóképességet. Az a kívánság tehát, hogy az irka egyenesen (az asztal hossz-élével párhuzamosan) a test közepe elé fektessék (egyenes középfekvés) a legtermészetesebb követelmény, miután csak igy nyerhet mindkét szem egyforma képet a betűk alakjáról s csak igy tarthatók az irkától folytonosan egyforma távolságban. De ugyanakkor, midőn a dülő irásközben a fej követni iparkodik a vonalozást, tehát balra hajlik, ugyanakkor lefelé csúszik a tanuló bal válla; a bal könyök rátámaszkodik a bal térdre s a jobb váll egészen feltolódik ; a bal oldali mellkas hosszabb időn át összeszorul és az asztal széléhez nyomódik, miáltal megakadályoztatik a szabad lélekzés és vérkeringés, a hátgerincz egész ivben ferdül el balra s az egész testsúly a bal oldali ülőcsontra nehezedik. Csak be kell tekintenünk egy osztályba, melyben dülő betűket írnak a tanulók, s azonnal meggyőződhetünk, hogy a gyermekek nagy része ilyen módon ül. S itt az ellenőrzést a legszigorúbban gyakorló tanitó figyelmeztetése is csak azon egy pillanatra használ, amelyben tétetett, mert a következő pillanatban a gyermek visszaesik ama végzetes ferde ülő helyzetbe, mivel maga az irka fekvése és a betűk dülő iránya kényszerítik erre. Hiszen nemcsak gyermekeknél, hanem igen sok felnőtt embernél is tapasztalhatjuk, hogy mihelyt írni kezd, azonnal ferde ülést vesz fel. S ki kételkednék egy perczig is abban, hogy a gyenge testszervezetű s a fejlődés stádiumában levő gyermek épsége ne szenvedne az ily természetellenes ülés által, mely ellen a lelkiismeretes tanitó figyelmeztetése, intése, parancsa, sőt büntetése is kárba veszett fáradság. Az álló írásnál ellenben egész másképen áll a dolog. Itt a testtartás egyenes függélyes, az író testtörzsének hossztengelye merőlegesen áll az asztal hoszszéléhez, tehát a testsúly egyenlően oszlik meg a két ülőcsont között. Az irka a test közepe előtt egyenesen fekszik, szélei párhuzamosok az asztallap hossz-élével, mely utóbbira a betűk alapvonalai is merőlegesen állanak (ezért „álló" irás). A fej egyenesen tartatik, tehát mindkét szem egyforma távolságban lévén az irkától, egyenlő mértékben vétetik igénybe; mindkét alkar ^/3

-része (a könyökök nem) egyenlően az asztallapra támaszkodik, miáltal• egyrészt megakadályoztatik az előrehajlás, másrészt a két váll egyforma magasságban tartatik ; végül pedig a két láb egyenesen a földön áll.