Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-15 / 46. szám

XVI. i — 2. mint nagyon buzgó nőről tesz említést, a protestantizmusra nézve oly különösen fontos római levelet rendeltetése helyére. Fájdalom, az ó-keresztyén diakonissza-ügyre vonatkozólag csak inkább egyes nyomokat találunk s részletes történetét az ifjú keresztyénség e kiválóan érdekes alkotásának valószínűleg sohasem fogja megírhatni senki sem. Annyit azonban az itt-ott talált adatok alapján bízvást következtethetünk, hogy a diakonisszaság, mint a diakonusi-szervezetnek megfelelő intézmény nagyon korán meghonosult a keresztyén gyülekezetekben. Hogy a diakonisszák közül mártyrok is kerültek ki, bizonyítja az ifjabb Plinius egy levele, melyben a császárnak jelenti, hogy két diakonisszát azért kínoztatott, mert meg akarta tudni, hogy a keresztyének valóban oly gyalázatos bűnöket követnek-e el, amilyenekkel vádoltatnak. Viszont Ignácz vértanú, halála előtt híveihez írt levelében, a diakonisszákról külön is megemlékezik. Az apostoli constitutiók közlik azt az imát, melylyel a diakonisszák hivatalukra kézfeltevés mellett felavattattak s a mely igy hangzik : ((Örökkévaló Isten, mi Urunknak a Jézus Krisztusnak Atyja, ki férfit és nőt teremtettél a te szolgálatodra, ki Mirjámot és Deborát, Annát és Huldát szent Lelkeddel betöltötted s a szövetség sátorában és a templomban a te szent hajlékodnak őrizőket rendeltél, s egy asszonyt méltattál arra, hogy a te szent Fiadat szülje : tekints le most is a te szolgálódra, aki a te szolgálatodra lett választva s add neki a te szent Lelkedet és tisztítsd meg a test és lélek minden szenynyétől, hogy a rábízott munkát illően elvégezze a te magasztalásodra s a te Krisztusod dicsőségére, s a kivel neked s a te szent Lelkednek legyen dicséret és magasztalás, mind örökké. Amen.» Az ó-keresztyén diakonissza-ügy a virágzás tetőpontjára Aranyszájú János püspöksége alatt jutott, Konstantinápolyban, 400 körül. A hírneves szónok s szent életű férfiú mellett a diakonisszák is hatalmas harczot folytattak a nyomor ellen is, de a császári udvar hitetlensége ellen is. E diakonisszák közt különösen Olympiás tűnt ki, egy fényes tehetségű, bátor és hitben és szeretetben kitűnő ifjú nő, a ki püspöke elüzetése után is rendithetlenül megállt a helyén s a Krisztusi szeretet műveit gyakorolni soha meg nem szűnt. 600 körül Cyriacus patriárcha templomot épittet, melyet nővére tiszteletére, aki diakonissza volt, diakotiissza-templomnak nevez. Az ó-keresztyénség ez érdekes emléke még most is áll, természetesen török moscheevá átalakítva. Mennyit beszélhetne ez épület, ha szólni tudna, arról, hogy a Krisztusnak dicsőítését hogy váltotta fel annak a tisztelete, aki nem szeretettel, nem szolgálattal, hanem erőszakkal akarta meghóditani a világot. Ámde a Krisztus hívei közé is sokan keveredtek olyanok a későbbi századokban, akik az Idvezitő előtt meghódolt császárok kegyéért, fényért s a nagyon megkedvelt gazdagságért lettek a Krisztus nevének viselőivé, anélkül, hogy a .keresztyénség valódi mivoltáról sejtelmük is lett volna. Csoda-e, ha a keresztyénség kristály tiszta vize mind több iszappal vegyülve, zavarossá lett ? Csoda-e, hogy igy előállott az igazi keresztyénség legnagyobb ellensége, az a felfogás, mely bizonyára nemcsak a katholikusoknál van meg, s a mely szerint valaki keresztyénné lehet egyszerűen az életnek csak külső, s nem egyszersmind belső megváltozása által ? Csoda-e, ha a női egyházi szövetségbe nemcsak a szeretet vitt egyeseket, hanem százakat és ezreket a lustaság, a henyélni vágyás, a titkos bűnöknek nagy vonzereje s esetleg az őszinte lelkeket is egy alapjában hibás gondolat t. i. a világi kötelékek erősz akos megszakításának túlbecsülése s így a diakonissza-intézmény folytonos megrontása folytán előállott apáczaság alapeszméje. Mig a diakonissza áldásnak tekintette hivatását s működésének inditó oka a szeretet volt, melylyel lelkét a Krisztus áthatotta, addig az apácza — ha valóban lelkiismeretes volt is — érdemnek tekintette minden cselekedetét s működésének inditó oka leginkább a büszkeség volt, mely azt súgta neki, hogy ő különb, mint más közönséges asszony. Egyes apáczákról ugyan a legsötétebb korokban is el kell ismernünk, hogy kivételek voltak a szabály alól, de nagyon természetes, hogy minden evangelizáló mozgalom, az evangeliomi diakonissza-intézményt igyekezett feleleveníteni. A kísérletek e tekintetben sokáig meglehetősen eredménytelenek maradtak. A waldensiek, a cseh-morva atyafiak tették meg az első lépéseket. Azután jött a XVI. század nagy szellemi vihara, mely annyira megtisztította a levegőt, hogy egyes, úgy lutheránus, mint református gyülekezetben több évtizeden át fennállott a diakonissza-intézmény. De az áldásos intézménynek evangeli omi-protestáns alapon való ujjá szervezése s fejlődésének biztosítása a sokszor gyalázott XIX. századba esik mégis. (Vége köv.) Dr. Szabó Aladár. KÖNYVISMERTETÉS. A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformátiótól kezdve. Irta Zsilinszky Mihály. Második kötet. Kiadja a «Magyar prot. irodalmi társaság. » 518 lap. E becses lapok egyik mult száma röviden emlékezvén idézett mű megjelenéséről, azt érdekesnek mondá. Valóban az is. A hazai prot. történetírás terén hasonló érdekes mű alig jelent meg mostanában. Szinte várva vártuk már e művet, melynek nemcsak első kötete jelent meg ezelőtt tíz évvel, hanem a jelen műben felvett időszakot tárgyaló események után bekövetkezett dolgok leírása, méltatása is napvilágot látott már a tavaly megjelent : ,,A linczi békekötés" czimű műben. Jelen mű tehát a két emiitettnek a magvát, a derekát képezi s mint ilyen, azoknak szükséges kiegészítője. Ha lehet mondanunk : hézagpótlója. Méltó folytatása az első kötetnek, sőt annál rendszeresebb, szervesebb, mélyrehatóbb, mit jórészben a rendelkezésre állott adatok bővebb voltának, a dúsabb anyagkészletnek lehet tulajdonítani. A hazai protestáns egyház közéletének hű kinyomata e mű a XVII. század első feléből. Küzdelmet rajzol, kettős küzdelmet. A magyar harczol nemcsak a haza alkotmányáért, hanem a vallás-szabadságaért is. Az országgyűlések első és főtárgya a vallást illeti, a sérelmeket emlegeti. Megismerheted a nemzet politikai életét is, szintúgy a külföldi viszonyokat, kivált a németországi és ausztriai viszonyokat. Nem felekezeti történet vagy mű e könyv, nem czélzatos. Egy darab általános hazai történelem teljes világosságban. Az anyagfeldolgozás oly tehetségre vall, ki otthonossággal uralkodik tárgyán, ki nemcsak a felszínen tekint szét, hanem belát az események méhébe, ki ismeri Magyarország és a külföld közéletének ezerféle szálait, a szereplő egyének gondolkozásmódját, vágyait szenvedélyeit, hibáit és mindezeket, mint valamely alkatrészeket egybehordja, összeilleszti, rendezi s mesteri kézzel szerves egészszé alakítja. Főeszméje, hogy Ausztria európai uralomra