Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

nyernénk. Mert nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ami ref. egyházunkban a kerületek önálló és bevégzett egészet (?) képeznek, állván az evangeliomi alapon, a hol seniorokról és püspökökről, azok hatáskörérőlés teendőiről van szó, ezen hatáskörökön felüli egységről nincs, úgy hogy protestáns szempontból minden a kerületi és püspöki hatáskörnél magasabb intézmény csak confoederatió. Es ha nem mondanak le a kerületek arról, hogy különkülön theologiai akadémiát tartsanak fenn, pedig az erők egyesítését itt is nagyon lehetne indokolni, még kevésbbé mondhatnak le arról, hogy leendő lelkészeik képesítettsége felett maguk ítéljenek. De talán veszélyessé is válhatnék némely körülmények között az egységes vizsgáló bizottság megalkotása, mert ne felejtsük, hogy a különböző theologiai irányok, nem csak tudományos de érzelmi irányokat is képviselnek és itt nem csak az ismeret mennyisége, de milyensége is tekintetbe jön. Magamnak volt alkalmam látni, hogy az emberek, illetőleg lelkészek sokszor mily elfogultak e tekintetben, mint gyalázták, kisebbítették, gyanúsították ev. ref egyházunk egyik legkiválóbb emberét és Ítélték el annak tanítványait; talán alakulhat ismét úgy a kor szelleme, hogy egyik vizsgáló bizottság elfogultsága ellen a másiknál kell a nézetek, vélemények és lelkiismeret szabadságának menedéket keresni. Ezen nagy fontosságú elvi okokon kívül nem hagyhatók figyelmen kivül a vizsgálóbizottság egységesítésénél felmerülő gyakorlati nehézségek sem. Az, hogy a vizsgálat mindig egy helyen tartassék, már csak azon szempontból sem fogadható el, mert a dolognak hamar olyan látszata volna, mintha nekünk is valami archiepiscopusunk volna; hiszen tudjuk, hogy Rómát is részben ily esetleges körülmények tették a kath. egyház központjává. Az évenkénti váltakozás ismét sok bajjal és költséggel járna. A mai zónás világban sem olcsó dolog lenne az, ha Erdélyből a candidátusoknak és vizsgáló bizottsági tagoknak Pápára vagy innen viszont Erdélybe kellene menni. Mindezen okok azt javasolják, hogy egyelőre maradjunk meg a kerületek általi lelkész képesítésnél, annyival inkább, mivel arra nézve, hogy ha a vizsgálat egységesittetnék, mik legyenek a vizsgálat tárgyai, illetőleg egy vagy több vizsga legyen-e, semmiféle tervezet nincs előttünk. Mert a mint a vizsgálat tárgyait Papp Károly tiszttársam összeállította, azok az alapelméleti és gyakorlati lelkészi vizsgálat tárgyaiból vannak kiválogatva : azt pedig a czikk során nem is említi, hogy azon vizsgálatokkal, vagy ha azok eltöröltetnének, azon vizsgálatoknak többi tárgyaival mi történjék. Ám ha azt akarjuk elérni, hogy a' lelkészképességi vizsgálatok lehetőleg egyenlő színvonalon álljanak és a képzettség kívánalmának mértéke a minimumon alól ne szállitassék; van arra módja a conventnek, mint felügyelő hatóságnak, hogy azt ellenőrizze, mert a közoktatási tervezet erre jogot ad neki oly alakban, a mint ellenőrzi az állam az érettségi és tanitóképesitési vizsgálatokat, a melyek szintén nem valamely egységes állami hatóság előtt tétetnek', de azért a róluk nyert bizonyítvány meglehetősen egyenértékű a megfelelő fokozatokban. Ács. Antal Gábor. SYNODALIA. Az egyházi adó kivetése és beszedése. (Folytatás és vége.) Azok után, a miket már eddig ez értelemben mondtam, keveset kell indokolásként mondanom. De mondhatom mindenekelőtt azt, hogy ezt a módosítást már eddig is számos egyházban megtették, törvényes utasitás és kényszer nélkül is az országban, igen sok gyülekezetben ; mert belátták a régi adónem (búza, árpa, vaj, széna, faggyú, méz stb.) tarthatatlan voltát. Mondhatnám, hogy régen ilyen volt a világi tisztviselők fizetése is, s ma már csak az emlékezetből tudjuk azt, hogy ilyen volt, mert egészen a mai viszonyokhoz idomittatott; de ilyen volt sok helyt a tanároké is, s az is átváltozott. Ilyen volt a tanítóké mellett, hogy többet ne is emlitsek, a községi jegyzőké és ma a jegyzőké egy országos törvénynyel már teljesen rendezve, szégyenletes állapotából kiemelve és biztosítva van. Nemcsak, hanem bátran mondhatom, hogy rendezett községi élet mellett még a csordás, kondás, gulyás is a községi pénz tárnoktól, a szőlőpásztor a kertség pénztárnokától kapja a fizetését, maga egyik sem szedhet, vehet senki egyestől fel semmit. No már akármilyen konservativ érzelműnek és hajlamokkal bírónak ismerjük és valljuk is népünket, ha amazok fizetését megváltoztatta (t. i. a jegyzőét, pásztorét stb.), nem tartom lehetetlennek, hogy az egyházi adót, a papi és tanítói fizetést is, meg ne változtassa s a naturálék helyett pénzt ne fizessen, holott azok ugyanazon értéket, sokszor még többet is képviselnek. S ha egyszerre nem is, rövid idő 10—15 év alatt beletörődnék az uj fizetésnembe, mint beletörődött a közalap fizetésébe. De a lelkészi hivatal csak igy volna visszaadható magasztos hivatásának. Mert az alól már fel kell menteni a lelkészi állást, hogy a hivatal viselője, augusztustól márcziusig, naponként ötször-hatszor ahhoz fogjon és azzal töltse az időt, hogy a hozott ágybért, párbért, 1—2 véka buzácskát, gabonácskát méregesse, Írogassa, nyugtatványozgassa; mivel ha a papné elméri is, mégis csak a lelkésznek van az elkönyveléssel dolga, baja. És ez indokom lesz az alábbiakra nézve is. És fizetés dolgában függetlenné, önállóvá kell tenni a hívektől a lelkészt épenugy, mint más hivatalnokot.