Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

kerülettel) minden lényeges dologban közös elvi alapra, akkor szűnjék meg a közös konventen és egyetemes zsinaton a közegyház ügyeibe bele szólni)), ugy értve ezt, hogy a mely törvényeket és intézkedéseket magára nézve kötelezőknek el nem ismer, azok meghozatalába Erdély bele ne szóljon, a zsinat pedig a nem közös törvényszakaszokat a törvénykönyvben világosan specifikálja. Clara pacta, boni arnici. Vagy, vagy; harmadik lehetőséget nem ismerünk. Ez értelemben mi is ismételhetjük dr. Kolozsvári ur szavait: «vagy reális unió)) vagy — ha inkább tetszik — félre tolás.)) Szőts Farkas. A lelkészképesités kérdéséhez. A magyarországi evang. reformált egyház egyetemes conventje az 1886-ik évben tartott ülésében jegyzőkönyve 75 pontja alatt alkotta meg a theologiai vizsgák ideiglenes szabályzatát, érvényesnek mondatván ki e szabályzat addig, míg a zsinat egyházi törvényeink értelmében a lelkészi vizsgákat szabályozza. Úgy látszik azonban, hogy a zsinati előkészítő bizottság ezen tárgyra nem terjesztette ki figyelmét, mert a zsinati előmunkálatokba sem a conventi vizsgálati szabályzatot nem vette fel, sem uj szabályzat-tervezetet nem készített. A mi intézkedések e tárgyra vonatkozólag az előmunkálatokban foglaltatnak, azok egész általánosságok s a dolog lényegét csak távolról érintik. Az előmunkálatok 115. §-ában kimondatik, hogy a lelkészképességi vizsgákról intézkedni a zsinat hatáskörébe tartozik. A 184-ik §-ban a lelkészek minősítése a vizsgálataikon nyert érdemfokozataikra tekintettel állapíttatik meg. A 185. §-ban kimondatik, hogy a minősítő évek mindig a második képesítő vizsgálat teljes és sikeres befejezésétől számittatnak és felsoroltatnak a képesítő vizsgálatokon alkalmazásba vehető osztályzatok és combinatióik. Úgy látszik tehát mindezekből, hogy az előkészítő bizottság a lelkészképesitő vizsgálatok szabályozását elvileg a zsinatnak tartotta lel, hallgatag pedig elfogadta a tényleges állapotot, a convent által ideiglenesen megalkotott vizsgálati szabályzatot és a hol vizsgákra, osztályzatokra, bizonyítványokra hivatkozik, hivatkozásai mindig a conventi szabályzatban foglaltakra értendők. Az ügy jelen állásában alig is tehet mást a nem sokára összeülendő zsinat a lelkészképesítési vizsgákra vonatkozólag, mint hogy elfogadja akár hallgatva, akár a mi jobb volna, í y I ö nyíltan a conventi szabályzatot, mivel a lényeges átalakításra és változtatásra, vagyis a lel— készképesitési vizsgálatoknak új alapon rendezésére nincs meg a kellő előkészület és a szükséges előmunkálat, sőt úgy látszik az egyes kerületekben, a melyek itt a legilletékesebb és döntő szóval bírnak, nem igen ébredt fel a változtatás szükségének érzete sem. E lapok 43. számának vezérczikkéből ugyan azt látjuk, hogy a dunamelléki ref. egyházkerület 1889. évi és folyó évi közgyűlésén tétetett indítvány arra nézve, hogy «az egyes kerületek theologiai academiáitól független vizsgáló bizottság megalakítása iránt, a melynek hatáskörébe tartoznék az összes magyarországi ev. ref. lelkészek képesítése — tétessék lépés a conventnél illetőleg a zsinatnál)) és Papp Károly tiszttársunk e vezérczikkben megkísérli ezen inditványt indokolni és határozottabb formába önteni, de a többi kerületek a zsinati előmunkálatok tárgyalásánál ezen ügyre figyelmöket ki nem terjesztették. Csak egy nyilatkozatra emlékszem az előmunkálatok tárgyalása során, a mely azt hangoztatta, hogy ha egységessé teszszük a lelkészminősitést mind az öt kerületben, akkor legyen egyenlő a képesítés is. Ámbár tehát ugy látszik, hogy a lelkészképesitési vizsgálatok átalakításánál lényegesebb változtatásra a közel jövőben nem számithatunk, mégis a felvetett tárgy maga elég fontos arra nézve, hogy hozzá szóljunk, és maga az elv, a mely úgy a dunamelléki egyházkerület határozatában, mint Papp Károly czikkében kimondva van, méltán hívja fel figyelmünket. Nincs kétség benne, hogy ha a magyar ev. ref. egyház összes lelkészei egy vizsgálóbizottság előtt képesittetnének, ez által az egység tudata és érzete ugy a lelkészi karban, mint a miveltebb osztályban is emeltetnék ; de emeltetnék a lelkészi képzettség színvonala is, mert hiszen sokkal jobban kitűnnék a vizsgázók képzettsége közötti különbség ott, a hol 60 jelölt vizsgázik együtt, mint a hol 3—4 vizsgázandó áll a bizottság előtt; annak pedig végkép eleje lenne véve, hogy a jelölteknél igen alacsony mérték alkalmaztassék a követelményekre nézve, valamint annak is, hogy egyes paragrafusok betanulása és szószerinti elmoldani tudása után ítéltessék meg a lelkészi pályára való képesítés fokozata. A felsorolt okok miatt az is bizonyos, hogy a lelkészi tekintély sokat nyerne ily egységes vizsgálati rendszer által saját egyházunk világi hívei és a más felekezetűek előtt is. Azonban mindezen előnyök dacára is meggondolandó, hogv nem többet veszítenénk-e az egységesített lelkészi képesítéssel, mint a mit