Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

gondnokokat, tractualis gondnokokat, kerületi főjegyzőt, igazgató-tanács tagjait, köztörvényszék és házassági törvényszék tagjait, minden közép- és főiskolai tanárt stb. a kerületi gyűlés tagjai választanak s mindezek közül senkit nem a presbyteriumok. Ha most már az unió létrejötte óta kodifikált erdélyi egyházalkotmány főbb szerveire és intézményeire csak futólag rá tekintünk, azonnal szembe tűnik, hogy Erdély a törvényben kötelességévé tett, vagy mondjuk, testvéri óhajként kifejezett, vagy mondjuk tetszésére bizott képviseleti elvek tovább fejlesztésében egyetlen számba vehető lépést nem tett. Minden lényeges pontban megtartotta korábbi különállását. Sőt az unióban nyert uj egyházjogi mezőt, például a zsinati képviselők választását is, a kerületi gyűlés javára foglalta le. .Ott most is a régi consistorialis rendszer járja, a maga episcopalis és küriárchikus szellemével. Presbyterianismusnak hire sincs, nyoma sincs. A vezéremberek mind olyan anti-presbyterianusok, mint a mi tisztelt ellenfelünk. Erdély most is a régi Erdély: «habet alium spiritum.» cdhr liabt einen anderen Geist, denn wir.» Igen, mert simulás, közeledés és egyesülés helyett az erdélyi egyházkerület a 9. §. ((hatályát túlbecsülte s az ebben nyert jogkörét a kellőnél kijebb tágította)), a mint azt maga a ((Protestáns Közlöny)) is egyik ujabb számában, Zoványi J. czikkében őszintén beismeri. Nem az unió eszméje nem tetszik tehát nekünk, tisztelt igazgató-tanácsos ur; nem is az unió törvénybeli conceptiója ellen van a főkifogásunk, ámbár abban is van bizonyos határozatlanság, zavar és homályosság, mit a jövő zsinat bizonyára el fog oszlatni; hanem az az értelmezés bánt minket és bántja a Királyhágón inneni testvéreket, melyet Önök az uniónak törvénykönyvükben és praxisukban adtak; ott merev fentartásokat téve, egyházalkotmányi furcsaságaikat a ((képviseleti elvvel» és «a zsinatpresbyteri rendszerrel)) éles ellentétben mereven fentartva, a közegyház valódi törvényeihez intézményeikben semmit sem simulva, egy lépéssel sem közeledve ; itt, a praxisban, konventjeinken és zsinatainkon velünk mindenben egyenlő jogokat élvezve, az uniónak anyagi, hatalmi, közigazgatási és törvényhozási előnyeit a többi egyházkerületekkel egyenlően használva (nem azért mondjuk, mintha sajnálnánk), de aztán azt az igazán ((testvérietlen» és valóban «rideg» eljárást követve, hogy még a legfundamentalisabb szervezeti, az «öt egyházkerületet egyetemesen érdeklő)) egyházalkotmányi kérdéseket is (pl. gyülekezet, presbyterium, egyházmegye, kerület alkotmánya) külön állásuk titulusa alatt hermetice elzárva az egyetemes egyház zsinati és conventi törvényhozói és legfőbb intézkedő befolyása elől; azaz mint a mi kifogásolt programmunk kifejezte : «míg Erdély a többi négy egyházkerületet kötelező minden törvény meghozatalába befoly, addig a több négy egyházkerület Erdély ügyeibe csak azon pontokon szólhat bele, melyeket az (erdélyi úgynevezett ((Törvénykönyv)) megengedni kegyeskedik.)) Mi ezt az uniót neveztük ((félszeg»-nek s ennek teljessé, valódivá, reális unióvá tételét sürgettük programmunkban. És sürgetni fogjuk jövőben is mind a közegyház, mind az erdélyrészi egyházkerület jól felfogott érdekében, mert a mostani helyzetet tarthatatlannak látjuk. A református közegyházra nyomasztólag nehezedik rá az a tapasztalat, hogy Erdély az egyesülés helyett kiváltságai és külön állása megszilárdítására s ezzel az .egyetemes egyhá| zétól idegen consistorialis szellem conserválására törekedett az unió kimondása óta. A Királyhágón inneni egyházmegyék néhol keserű kifakadásokat tettek emiatt, a kerületi gyűléseken csak hatalmi szó és nagy pártfogók tekintélye tartotta vissza a kitöréstől az elégedetlenséget; az egyházi sajtó terén csak legközelebb is («Ref. Lapja» 43. sz.) ((Sárospataki Lapok» 44. sz.) komoly hangok emelkedtek ellene. Az elfogulatlan gondolkozás határozottan elitéli a dr. Kolozsvári-féle játékot az unióval. Mi pedig I ki merjük mondani, hogy az unió eltorzitása miatt feltámadt elégedetlenséget első sorban épen Erdély segélyre szorult szegénysége fogja megkeserülni, ha uralkodó hatalmasai nem térnek más útra; mert jó és türelmes faj ez a magyarországi kálvinista, de ha kifogy a türelme, akkor a hatalmasokkal szemben is tudja érvényesíteni a maga akaratát. A közegyház belső békéje, a testvéries érzések megszilárdulása, a meghasonlás elkerülése érdekében sürgetjük és tanácsoljuk az unió reálissá tételét! De ezt sürgeti Erdélynek magának jól felfogott érdeke is. Az utóbbi időben Erdély egyházi viszo-i nyainak külső képén sok helytt előnyös változás történt. Elszórt hívek összeszedettek, nagy számú körlelkészségek szerveztettek, számos uj templom, iskola és parokhia épült az egyházkerület legveszélyeztetettebb pontjain, különösen a mostani nagy tevékenységű püspök ur lázas buzgalmából, ki nem kiméi szót, időt és fáradságot sem otthon sem a közalapnál, csakhogy számtalan szegényeinek pénzt, segélyt és gyámolitást eszközöljön ki. O kezdte meg a missziók nagysza-