Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-01 / 5. szám

javaslatban foglalt elvek határozott fejlődést és javulást mutatnak s ha tényleg el nem érték is a végcélt, a teljesen szabad választást, de nagy lépést tettek előre, a szabadválasztás felé. Azonban vannak bizony e nagy figyelemmel s a lelkészválasztási törvény ellen a lapokban felhozott kifogások s felhozott javaslatok meghallgatásával készített törvényjavaslatnak, szerény felfogásunk szerint, hibái és tévedései is, mi igazolja, hogy emberi mű nem lehet sohasem egészen tökéletes. Ilyenek már szerintünk a következők: A lelkészválasztási bizottság összeállításánál két világi és egy papi egyént javasol abba be választatni (i 5. §.) Miért ? Az indokolásban nem találunk reá feleletet. Szerintünk, az egy pályán, ugyanazon munkakörben működő emberek inkább vannak hivatva és jogosítva egymás megbirálására, mint a körön kívül levők s azon munkakör teendőihez (ma már nem tudhat mindenki mindent) kevesebbet értők! S szomorú, de igaz, hogy a világiakat sokszor mellékes tekintetek is vezérelték már és vezérelik. De ettől eltekintve, elég lenne csak annyit mondani a 15. §-ban, hogy három egyházmegyei tanácsbirő választandó be a bizottságba. Másik kifogásunk a károsnak látszó egyének kizáratására vonatkozik (23. §.), még ha ez ellen felebbezés engedtetik is. Szerintünk elég lenne a 23. §-nak csak a második kikezdése: ((hivatalból kizárandó)) stb. Mert ha káros egyének kizárására akármely emberekből álló bizottságnak jogot adunk, akkor inkább a mostani lelkészjelölő bizottság hatáskörét tartom meg. Hallottam valahol, hogy az elnyomatás idején, az 50-es években, valamelyik megyei főnök, midőn magát bemutatta — élet és halál urai lévén akkor e jó urak — igy is szólott egyebek közt: ((borzadok a hatalomtól, melyet uram, császárom kegyelme rám ruházni méltóztatott.)) No, én is úgy vagyok vele. Borzadok az oly törvénytől, melyben « káros)) egyének kizárásáról vagyon szó. Hát a ((lelkészválasztási bizottság)) tagjai hogyne borzadnának ! A 49. §. ötödik kikezdése szerint «az esperes, egyházmegyei gondnok elnöktársával egyetértőleg, a választást megsemmisíti s egészen uj választást rendel el.» Akármint legyen is ez alkalom körülírva, én ilven főbenjáró dolgot nem bíznék két emberre sohasem! Ezt a jogot régen is az egyházmegyei gvülés gyakorolta, arra bíznám most is; vagy legalább a consistoriumra, a mely mégis 10 — 12 emberből áll, tehát több kettőnél. Én a jogok egy kézben való öszpontositásának, a centralisatiónak sohasem voltam barátja, nem is leszek. Van még egy különös czimen jog adva, a 6. §. negyedik kikezdésében, a püspöki titkán czimen. No már ilyen czimen bocsánatot kérek, senkinek sem, jogot sem elsőséget, sem kiváltságot nem adnék. Szép az, ha valaki püspök mellett titkárkodhatik, az igaz. Egy nagy ember mellett, minő egy ref. püspök, lehetni, annak eszmemenetét, gondolkozásmódját láthatni, terveit, tanácsait közelről szemlélhetni igen felemelő, igen termékenyítő s bölcseségre vezérlő foglalkozás; és nagy szerencse is, igaz, hogy óriási munkával is jár. De elégedjék meg az illető s. lelkész az erkölcsi nyereséggel és jobb javadalommal; ne adjunk e ezimen neki kiváltságot ; mert azután majd az esperesi-titkár (?) is azt követeli. Ettől eltekintve pedig a Tiszántúl, a püspöki titkár, egy kiváló egyházias érzelmű uri ember, de ügyvéd; hát hogyan minősiti őt a törvény? •A ((doktorokról)) elég legyen annyi, hogy azok sem mindig kitűnő gyakorló-papok! A IX. szakaszban, mely a kegyeleti évről intézkedik, a mennyiben egyöntetű eljárást óhajt behozni, sok jó, sok üdvös van ; de ehhez is sok szó fér. Egyik az, hogy az egyházmegyei autonómiának halálos döfést ad, elvévén attól a legkisebb jogot, a helyi viszonyok szerint való intézkedés jogát is; másik, hogy az egyházi évet Szentgyörgy napkor kezdi. Nagy oka volt hajdan Geleji Katona Istvánnak arra, hogy az egyházi évet Gergely napkor (márcz. 12.) kezdje; mert ugy a régi, mint az uj lelkész földilletménynyel is dotáltatván, ha változnak, ha nem, tavaszszal veteményezhetnek, szánthatnak stb. Ellenben ha Szt. Györgykor történik a változás, a tavaszi munka és jövedelemben kárt vallhatnak. Nem lehet a falukon piaczról venni a petrezselymet, sárgarépát, salátát, zellert stb. vagy ha lehet, az igen drága s nem futja ki a falusi papnak. Ellenben takarás után, szept. i-én, midőn az őszi munka még nem késik, inkább lehetne évet kezdeni; de legjobb szerintem a Gergely-napja. Az 54. §. azon intézkedése pedig, hogy az özvegyeknek az egyházmegyei közgyűlés a kegyévet egy félévvel meghoszabbithatja, nálunk igen veszedelmes, károsnak bizonyult. Ilyen kivételeket s huzavonára okul szolgáló dolgokat a törvénybe ne vigyünk be. Ezek volnának elvi jelentőségű észrevételeim az uj lelkészválasztási törvényjavaslatra, összehasonlítva azt a ma érvényben levő lelkészválasztási törvénynyel. Mindent összefoglalva, a javaslat határozottan előnvösebb, szabadelvűbb, mint a fennálló törvény s igy fejlődést, haladást jelez.