Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-01 / 5. szám

Volna még megjegyzésünk az egyházak osztályozása s a lelkészek minősítésére, általában véve; de azok elvi ellentétben állnak a javaslattal. Mi az egyházak osztályozása és a lelkészek minősítésének barátai nem vagyunk. Szívesen ismerjük el, hogy ez a javaslat jobb a meglevő törvénynél; de mi a szabad lelkészválasztásnak hívei vagyunk nemcsak elvileg, nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is. A lelkészválasztási törvény szerintünk csak egy íődolgot kell, hogy magában foglaljon, azt, hogy: (delkészszé egyedül az választható, kinek a két lelkészi vizsgálatról bizonyítványa van.)) Hogy kit hová minősítsünk : ezt az élet mutatja meg. Sok «doktora, sok «kitünő» bizonyitványnyaí bíró pap mellett pusztult már el sok eklézsia s a «primák» alatt felépült.*) Ebben maradunk. N.-Kálló. Görömbei Péter. Vélemény az uj lelkészválasztási törvényjavaslatról. Kétség kiv-ül azért lett közölve e „Lap" múlt évi utolsó és folyó évi első számában az uj lelkészválasztási törvényjavaslat, hogy ahhoz hozzá szólhasson a ki akar, s ki azt véli, hogy hozzászólásával a hivatok törvényszakasz lehető legczélszerűbb és legkedvezőbb megalkotásához, ha csak egy homokszemmel is, hozzájárul. E szempontból indulva ki, nem késem elmondani véleményemet mellette és ellene nyílt őszinteséggel. A debreczeni zsinaton hozott egyházi törvényeknek a lelkész választásra vonatkozó része mindenesetre eltévesztett szerencsétlen alkotás volt. Nemcsak választó-, hanem osztályozó rosta is ! A mi a mai modern világ vívmánya és találmánya, hogy a társadalmi életet agyon rendszabályozza. De a régi világ nyelvén nevezve, valósággal békó, mely a szabad mozgást, járást akadályozza. Bizony nem lett volna csuda, ha e békót nem engedték volna magokra tenni az értelmi és anyagi erejükben bízó nagy egyházak, mint Budapest, Kecskemét, Debreczen, mert ez csak a valódi protestáns öntudatos szellem és jogérzet szüleménye lett volna. (Bizony nem, hanem törvénysértés. Törvényt respektálni pedig Budapestnek és Debrecz ennek csak ugy kötelessége, mint Kákicsnak vagy Ipa csfának. Szerk.) De meg is termette ezen újmódi ültetvény keserű gyümölcsét ; mely fanyarságát éreztette nemcsak az egyházmegyék és kerületek, sőt a konvent zöld asztalán is egyszer-kétszer; hanem méginkább egyfelől a törvényt tisztelni kívánó lelkiismeretes jelölő bizottsági tagok eljárásuk miatti lelki szorongattasaikban és másfelől a több méltó pályázóknak a törvény betűje szerint ugyan indokolható, de a tárgyilagosan ítélő józan ész előtt érthetetlen mellőztetésök miatti kifakadások*) Kétség kivi.il, van némi igazság e nézetben is ; de még több az ellenkezőben. Kn is láttam «doktorokat» «kitünőseket», kiknek kezén pusztult a gyülekezet és «primá»-sokat, kikén épült ; de mindnyájan \ö\}híp,itő s kevesebb pusztító «kitünősök»-et tudnának megnevezni, mint épitö «primá»-sokat. A Török Pálok, Révészek, Ballagiak, Szászok, Baksayak, Kovácsok stb. bizony-bizony inkább a «kitiinők» közül kerültek ki. Ne akarjuk szabálylyá tenni a kivételt ! Szgrk. ban, a mi nem összekapcsoló, hanem szétfeszítő erő| vei hatott a lelkészekre és ez által csak hátrányul szolgált az egyházi életre; legkiváltképen pedig éreztette elkeserítő hatását az egyháztagokban, kik a szabad választás jogélvezetének gyakorlásában növekedve, a szabad választásra nézve ezen előttük csupa szemfényvesztési mivelet folytán egyházuk iránti buzgóságuk hévmérőjének a fagypontra alásülyedésével távoztak el a jelölő bizottsági ülés helyéről, a minek kimondhatatlan erkölcsi kár a következménye igen sok helyen ! Épen ezért én igen nagy örömmel olvastam a lelkészválasztásra vonatkozólag czélbavett ezen törvényjavaslatot; és teljes elismeréssel adózom készítőinek, midőn abban előtérbe helyezni látom a valódi protestáns jogelvet: vocatio est penes plebem ! és csak azon esetre tartja fenn a pályázat utján való betöltést, ha az egyház nem tudna vagy nem akarna élni szabad választási jogával a meghívás által. És még ez esetben is nem lenne többé felhúzva a sorompó, hogy azon csak néhányan — a kik előljárnak -— bocsáttassanak át; a többiek előtt — ha bár a bemenésre jogosultak is — bebocsáttassék azzal a válaszszal: vissza! vissza! ide nektek már benézni se szabad ! Mert e javaslat szerint csak maga magát zárja ki az, ki a ((hivatalos vendégségre menyegzői ruha nélküb betolakodik ; és az ilyen — hogyha bejönni merészkedik — megérdemli, hogy a vendégségre méltók közül eltávolittassék. De már az az eset feltétele, hogy a fegyelmi kereset alá vont vagy választhatási jogától itéletileg megfosztott egyénen kivül a pályázók közül más valaki is visszavettessék «azon indokból, hogy az egyházra nézve károsnak vagy veszélyesnek található» szerintem erkölcsi következetlenség. Ha már egyszer valakinek a lelkészi oklevél megadatott: arról alkotmányos jogi eljárás nélkül ilyet mondani akár egyes hatósági személynek, akár hatósági testületnek merő önkénykedésre nyitna tág kaput, amire törvényben vagy törvény által alkalmat szolgáltatni, nagy tévedés vagy hiba volna. A tör! vényjavaslat készítők maguk is érzik ennek a kérdésnek 'kényes voltát, azt mondván: hogy «ily kizárás csak egy, legföllebb két egyén irányában gyakorolható. De hátha az illető eljárók — valami érdekből — több egyénre is kimondandónak találják a Baltazárról szóló ítéletet: «Tekel azaz megmérettél a fontban és híjával találtattál!», akkor melyikre alkalmazzák ? ! Ezért én kihagyandónak véleményezem ezt a törvényjavaslat illető szakaszából. A szerintem valóban protestáns jogelven alapuló törvényjavaslaton azonban mégis meglátszik, hogy nagyvárosi papok készítették, kik nem ismerik a kis falusi egyházakat. E javaslaton is megvan a fennálló törvényből a sok vitézkötéiü sujtás, melyről ugyan azt tartja nemzeti sajátságunk, hogy az nekünk jól áll; de nem szegény embernek való, mert sokba kerül. Pedig hazai egyházaink nagy többsége szegény, alig bírja magát már is fenntartani. Ezt nemcsak itt alant érezzük mi, kik benne élünk; hanem elismerik és jól tudják ott fennt is, kik egyházunk anyagi ügyeivel foglalkoznak. Azért egy kis szegény egyháznak létfenntartásától csak egy fillért is elvenni ott, a hol nem múlhatatlanul szükséges az egyházi kormányzat vitele érdekében : épen annyi, mint eret vágni a különben is vérszegény erőtlenen ! Ha már egyszer — nagyon helyesen és méltán — szabadtér nyittatik a választó egyház előtt e javaslat szerint i-ször a meghívás utján; vagy ha ezzel élni nem tudna vagy nem akarna, 2-szor pályázat által, min-