Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

mely ott az első évben oly kecsegtető reményekkel biztatott, most utóbb mind kétesebbé vált. Tehát az első lépés sincs kipróbálva, s már megtették a második merész ugrást, mely a görög nyelv kiküszöbölésére irányult. S ha mindezekhez hozzáveszszük azt a valóságos labyrinthot, melyet a mellette és ellene irt cikkek alkotnak, s melyekből éppen nem lehet kivenni az eszme megszilárdult egységét, úgy kimerem mondani, hogy az egységes középiskola életbeléptetése még nincs annyira küszöbön, mint azt a sugalmazottak irják, sőt igazi nehézségei csak akkor fognak feltűnni, mikor a valósulás stadiumába akarják terelni. Fog-e ez sikerülni ? A lehetőség nincs kizárva, de ez csak akkor fog bekövetkezni, ha az egységes középiskola eszméje teljesen megérett, kivitele célszerű s a nemzeti géniusznak megfelelő lesz. Ez pedig nem megy oly könnyen, mint azt a papiroson oly szépen elgondolják. Már sokszor történt, hogy a mi a theoriában nagyon plausibilisnak, nem egyszer megdönthetetlen igazságú dolognak mutatkozott, az a valóságban kivihetetlen lett; a gyakorlat, a valóság kérlelhetetlen ellenségnek bizonyult. Ha majd sikerül, akkor mi protestánsok sem maradhatunk el. A korral haladnunk kell, különben nem volnánk méltók a protestáns névre. Az is lehet, hogy ez fogja megadni a módot arra, hogy iskoláinkban meg legyen a reáliskola is (a bifurcatió által), melyet eddi" nélkülöztünk ! O De míg nálunk ez k ivihető lesz, sok idő múlik el, s még mindig ott marad a nagy kérdőjel: a financia. Gimnáziumaink nagy része az 1883. XXX. tv. kívánalmainak is csak nagy áldozatokkal, vagy állami segélylyel tehetett eleget; az állam pénztára is sokfelé van igénybe véve, úgy hogy hány helyen nincs meg ma is a törvénykövetelte épület, azoknak felszerelése, a tanároknak méltányos fizetése, nyugdija stb., melyek nélkül kellő sikert várni nem lehet! Ha ezeket nem tudta a pénzügyi helyzet miatt rendbe hozni az állam jóakaratú kormánya, vájjon képzelhető, hogv oly nagy átalakításokat igénylő vállalatot rövid idő alatt képes lesz megtenni. ? Mi protestánsok tehát még messze vagyunk az uj tvcikk intenciójától, éppen azért várjuk be nyugodtan, minő sikerre vezet a legújabb experimentálás? Hisz maga a közoktatásügyi miniszter sem kényszerít rája, hanem tetszésünkre bízza annak alkalmazását vagy a status quo-t. Addig is buzgón munkálkodjunk a mostani tantervnek intensiv kivitelére, melynek haladásáról az ellenség is kénytelen elismerően nyilatkozni ! Ám azt vethetné valaki ellen, hogy a görög nyelv professorai csak érdekből küzdenek annak megtartása mellett, pro domo sua, mintha féltve egyik tárgyuk sorsát megrövidülne működési körük ? Ez oly ellenvetés, melyre a phaedrusi doktrínával lehet válaszolni : (dgnotos fallit, noris est derisui.» Hogy első sorban ők emelnek védőbeszédet mellette, ez nagyon természetes, hisz az érthet hozzá legalaposabban, ki folytonosan vele foglalkozik. Nem szándékozom itt az iskola érveit felhozni, nem is értekezésem keretébe valók, azért az ellenvéleményűeket utalom arra a memorandumra, mely Bőhm Károly kitűnő tollából került ki, s úgy logikai, mint paedagogiai tekintetben megdönthetetlen okokat és argumentumokat hoz fel a görög nyelv megtartása s a póttanfolyam elejtése mellett. Cime: «A magyarhoni Á. H. E. Egyetemes Tanügyi Bizottságnak a görög nyelv kérdésének megoldására vonatkozó javaslata.)) *) Oly speciális protestáns nézőpontból tárgyalja a görög nyelv ügyét, hogy azt az ev. ref. egyház zsinatának sem szabad figyelmen kivül hagynia! Ha a philologus tanárokat számon kérnék az eredmény felől, legnagyobb rész azt vallaná, hogy a görög nyelvből 4 évi tanítás alatt nagyobb sikert érnek el, mint a latin nyelvből 8 év alatt. De tegyük fel, hogy nálunk is facultativvá teszik a görög nyelvet, az anyagi hasznot és kényelmet tekintve, vájjon ki fog vele legtöbbet nyerni ? Maga a görög professor. Rendesen ugyanis az iskolának legselejtesebb része nem kedveli a görög nyelvet, olyanok, a kik minden tantárgyat facultativnak szeretnének, s helyettök az epikureismust választani. Ezek gátolják a sikeres és gyorsabb haladást, mert ezektől szabadulva kétszeres kedvvel és eredménynyel fogja vezetni a tanár azokat, kik leikök sugallatát követve vállalkoznak a görög irodalom megismerésére. De szabad-e egy tanárnak az utilitarismust követni ? Vájjon nem minden tanár óhajtana-e megszabadulni gyenge tanulóitól, hogy annál eredményesebben haladhasson a hivatottakkal ? Ámde hová lesz akkor az iskolai disciplina ? Talán az élet is mindig azt nyújtja, a mire és a mihez kedvünk van? Hány embernek éppen az ellenkező foglalkozást, hivatalt juttatja a sors, mint a mire hivatása, tehetsége van, s mégis kell munkálkodnia, mert a megélhetés kényszeríti ! A görög irodalom örökifjú hatalma már kétszer teremtette ujjá Európát: a 13. és a 16. században: «Ha igy halad tovább az életért való küzdelem — mondja szépen Hunfalvy Pál •— az egyesnek túlbecsülése, a múlékonynak dicsőítése, akkor nagyon is szükséges lesz, hogy az örök szellem még harmadszor is feltámadjon, s az emberiséget az idealismus emlőin újra a magasabb célok keresésére és szolgalatára szoktassa !» Mint már bevezetésemben említettem, a legújabb vívmány : az 1890. évi XXX. tvc. vagylagos rendelkezéseinek protestáns iskolánkba mikénti behozatala felett a most decemberben Budapesten ülésező ev. ref. és ág. h. zsinatok vannak hivatva dönteni. Vajha szerény szózatunk felhatna oda, s éppen a protestáns szellemet és okokat véve tekintetbe, kimondanák a zsinatok, hogy a görög nyelvet a protestáns iskolákban jelenleg nem akarják facultalivvá tenni, hanem mindaddig, mig egy öntudatos, célirányos uj tanterv nem lép életbe, mig az egységes középiskola eszméje teljesen meg nem érik, s kivitele alkalmassá, az eddiginél célszerűbbé s a nemzeti géniusznak megfelelővé nem válik, az egyház egyetemes zsinata a görög nyelv eddigi általános kötelező tanítása mellett foglal állást, hogy protestáns iskoláinknak minden növendéke magába szívja azt a szellemet, melyen vallásunk felépült; sőt kimondja, hogy elvárja a protestáns iskolák görög professoraitól, hogy működésüket a görög nyelv tanításában ezután még lelkesebbé, intensivebbé teszik. Várkonyi Endre. *) «Protestáns Egyházi és Iskolai Lnp» 1891. 14. sz. ^ttRefsrmá^ PÁPA \