Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

mely ott az első évben oly kecsegtető reményekkel biztatott, most utóbb mind kétesebbé vált. Tehát az első lépés sincs kipróbálva, s már megtették a máso­dik merész ugrást, mely a görög nyelv kiküszöbölésére irányult. S ha mindezekhez hozzáveszszük azt a való­ságos labyrinthot, melyet a mellette és ellene irt cik­kek alkotnak, s melyekből éppen nem lehet kivenni az eszme megszilárdult egységét, úgy kimerem mondani, hogy az egységes középiskola életbeléptetése még nincs annyira küszöbön, mint azt a sugalmazottak irják, sőt igazi nehézségei csak akkor fognak feltűnni, mikor a valósulás stadiumába akarják terelni. Fog-e ez sike­rülni ? A lehetőség nincs kizárva, de ez csak akkor fog bekövetkezni, ha az egységes középiskola eszméje tel­jesen megérett, kivitele célszerű s a nemzeti géniusz­nak megfelelő lesz. Ez pedig nem megy oly könnyen, mint azt a papiroson oly szépen elgondolják. Már sokszor történt, hogy a mi a theoriában nagyon plau­sibilisnak, nem egyszer megdönthetetlen igazságú do­lognak mutatkozott, az a valóságban kivihetetlen lett; a gyakorlat, a valóság kérlelhetetlen ellenségnek bi­zonyult. Ha majd sikerül, akkor mi protestánsok sem ma­radhatunk el. A korral haladnunk kell, különben nem volnánk méltók a protestáns névre. Az is lehet, hogy ez fogja megadni a módot arra, hogy iskoláinkban meg legyen a reáliskola is (a bifurcatió által), melyet eddi" nélkülöztünk ! O De míg nálunk ez k ivihető lesz, sok idő múlik el, s még mindig ott marad a nagy kérdőjel: a financia. Gimnáziumaink nagy része az 1883. XXX. tv. kívánal­mainak is csak nagy áldozatokkal, vagy állami segély­lyel tehetett eleget; az állam pénztára is sokfelé van igénybe véve, úgy hogy hány helyen nincs meg ma is a törvénykövetelte épület, azoknak felszerelése, a taná­roknak méltányos fizetése, nyugdija stb., melyek nélkül kellő sikert várni nem lehet! Ha ezeket nem tudta a pénzügyi helyzet miatt rendbe hozni az állam jóakaratú kormánya, vájjon képzelhető, hogv oly nagy átalakítá­sokat igénylő vállalatot rövid idő alatt képes lesz megtenni. ? Mi protestánsok tehát még messze vagyunk az uj tvcikk intenciójától, éppen azért várjuk be nyugodtan, minő sikerre vezet a legújabb experimentálás? Hisz maga a közoktatásügyi miniszter sem kényszerít rája, hanem tetszésünkre bízza annak alkalmazását vagy a status quo-t. Addig is buzgón munkálkodjunk a mostani tan­tervnek intensiv kivitelére, melynek haladásáról az ellen­ség is kénytelen elismerően nyilatkozni ! Ám azt vethetné valaki ellen, hogy a görög nyelv professorai csak érdekből küzdenek annak meg­tartása mellett, pro domo sua, mintha féltve egyik tár­gyuk sorsát megrövidülne működési körük ? Ez oly ellenvetés, melyre a phaedrusi doktrínával lehet vála­szolni : (dgnotos fallit, noris est derisui.» Hogy első sorban ők emelnek védőbeszédet mel­lette, ez nagyon természetes, hisz az érthet hozzá leg­alaposabban, ki folytonosan vele foglalkozik. Nem szán­dékozom itt az iskola érveit felhozni, nem is értekezé­sem keretébe valók, azért az ellenvéleményűeket utalom arra a memorandumra, mely Bőhm Károly kitűnő tollá­ból került ki, s úgy logikai, mint paedagogiai tekin­tetben megdönthetetlen okokat és argumentumokat hoz fel a görög nyelv megtartása s a póttanfolyam elejtése mellett. Cime: «A magyarhoni Á. H. E. Egyetemes Tan­ügyi Bizottságnak a görög nyelv kérdésének megoldá­sára vonatkozó javaslata.)) *) Oly speciális protestáns nézőpontból tárgyalja a görög nyelv ügyét, hogy azt az ev. ref. egyház zsinatának sem szabad figyelmen kivül hagynia! Ha a philologus tanárokat számon kérnék az ered­mény felől, legnagyobb rész azt vallaná, hogy a görög nyelvből 4 évi tanítás alatt nagyobb sikert érnek el, mint a latin nyelvből 8 év alatt. De tegyük fel, hogy nálunk is facultativvá teszik a görög nyelvet, az anyagi hasznot és kényelmet tekintve, vájjon ki fog vele leg­többet nyerni ? Maga a görög professor. Rendesen ugyanis az iskolának legselejtesebb része nem kedveli a görög nyelvet, olyanok, a kik minden tantárgyat fa­cultativnak szeretnének, s helyettök az epikureismust választani. Ezek gátolják a sikeres és gyorsabb hala­dást, mert ezektől szabadulva kétszeres kedvvel és ered­ménynyel fogja vezetni a tanár azokat, kik leikök su­gallatát követve vállalkoznak a görög irodalom meg­ismerésére. De szabad-e egy tanárnak az utilitarismust követni ? Vájjon nem minden tanár óhajtana-e megszaba­dulni gyenge tanulóitól, hogy annál eredményeseb­ben haladhasson a hivatottakkal ? Ámde hová lesz akkor az iskolai disciplina ? Talán az élet is mindig azt nyújtja, a mire és a mihez kedvünk van? Hány embernek éppen az ellenkező foglalkozást, hivatalt jut­tatja a sors, mint a mire hivatása, tehetsége van, s mégis kell munkálkodnia, mert a megélhetés kény­szeríti ! A görög irodalom örökifjú hatalma már kétszer teremtette ujjá Európát: a 13. és a 16. században: «Ha igy halad tovább az életért való küzdelem — mondja szépen Hunfalvy Pál •— az egyesnek túlbecsülése, a múlékonynak dicsőítése, akkor nagyon is szükséges lesz, hogy az örök szellem még harmadszor is feltá­madjon, s az emberiséget az idealismus emlőin újra a magasabb célok keresésére és szolgalatára szok­tassa !» Mint már bevezetésemben említettem, a legújabb vívmány : az 1890. évi XXX. tvc. vagylagos rendelke­zéseinek protestáns iskolánkba mikénti behozatala felett a most decemberben Budapesten ülésező ev. ref. és ág. h. zsinatok vannak hivatva dönteni. Vajha szerény szó­zatunk felhatna oda, s éppen a protestáns szellemet és okokat véve tekintetbe, kimondanák a zsinatok, hogy a görög nyelvet a protestáns iskolákban jelenleg nem akarják facultalivvá tenni, hanem mindaddig, mig egy öntudatos, célirányos uj tanterv nem lép életbe, mig az egységes középiskola eszméje teljesen meg nem érik, s kivitele alkalmassá, az eddiginél célszerűbbé s a nemzeti géniusznak megfelelővé nem válik, az egyház egyetemes zsinata a görög nyelv eddigi általános köte­lező tanítása mellett foglal állást, hogy protestáns isko­láinknak minden növendéke magába szívja azt a szel­lemet, melyen vallásunk felépült; sőt kimondja, hogy elvárja a protestáns iskolák görög professoraitól, hogy működésüket a görög nyelv tanításában ezután még lelkesebbé, intensivebbé teszik. Várkonyi Endre. *) «Protestáns Egyházi és Iskolai Lnp» 1891. 14. sz. ^ttRefsrmá^ PÁPA \

Next

/
Thumbnails
Contents