Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

ISKOLAÜGY. A görög nyelv protestáns iskoláinkban. — Ajánlva a zsir.at figyelmébe. — II. íme halvány vonásokban feltüntetve a görög és a római szellem, melyekből csakhamar felismerjük, miért karolta fel a protestantizmus, melynek puritán egyszerűsége és szervezete annyira hasonlít a görög világéhoz, azt a nyelvet, mely a szabadság eszméit hirdette minden művében, mig a római kath. egyházban teljesen minden vonásában felismerjük és feltaláljuk a római szellemet, melynek nyelvét és jelzőjét meg is tartotta napjainkig, mely pontifex maximusát a római császárok uralmával ruházta fel, már életében szentnek (szentséges titulussal) és csalhatatlannak nevezi, hierarchiája a világi uralommal együtt mindent hatalma alá akar hajtani, még a szellemet és szabad akaratot is. Tiltja, sőt anathémát kiált a másképpen gondolkozóra, s mint egykor a római azt, a ki nem volt római, barbárnak nevezte, ez a másvallásút eretneknek, magát ccegyedül üdvözitő»-nek tartja és hirdeti dogmában, mig a többi a kárhozaté. Ez a egyház nemcsak nem szerette a görög nyelvet, kivéve ez egy szavát: vM$olr/.óg, hanem még üldözte, s mint Nisard mondja, Erasmus korában is «eretnekség volt a görög irodalomhoz nyúlni.» *) Hisz ki nem tudja, hogy a kath. egyház a bibliának csakis latin fordítását, a Vulgatát használta mindig, s ezt**) fordításaival együtt csak úgy engedte át híveinek, sőt engedi át ma is, ha egyházi felügyelet alatt jelent meg, a többire meg átkot szór? S ha később mégis behozta iskoláiba a görög nyelvet, az a reformációnak érdeme, mert evvel versenyt kellett tartania. «A szellemi mozgalom, — mondja Fraknói Vilmos — melyet a renaissance és a protestantizmus nyugati Európában megindítottak, yillamfolyam gyanánt vonult végig a nemzeti test minden tagjain, s fokozott tevékenységre hivta fel azokat.w A protestantizmus honosítá tehát meg hazai iskoláinkban a görög studiumot, melynek nyelve a vallás forrásához : az uj testamentumi szentírás eredeti szövegének megértéséhez vezetett, művei pedig a szabad szellemet élesztették. S csakugyan első biblia-fordítónk, Károli Gáspár a görög bibliához fordul, mint azt ((Elöljáró bcszédében» (6-ik levél) maga kifejti : «A pápisták csak arra a latin fordításra akarnak szorítani, mely «Vulgata editionalo) neveztetik.... Mi ahhoz nem kötelezzük magunkat, hanem jámbor tudós embereket és azoknak fordításait s az 70 magyarázónak görög nyelvre fordítását, Vetabliust, Munterust, Paganinust, Tremelliust — ki természet szerint zsidó volt — kérdezzük meg. E mellett kicsoda tilthat meg bennünket, hogy az ó-testamentom könyvein a zsidó betűt (szöveget), az uj-testamentomnál a görögöt ne tekintsük S e szabad szellemben, eredeti forrásából merített munka 1875-ig 71 kiadást ért, mig a Káldi-féle (a Tarkányi javítását is ide véve) csak kettőt.***) Károli fordításával élünk ma is. Az uj biblia— *) A renaissance és a reformatió. Budapest, 1875. Ford. Vajda János. 141. 1. **) Franki V. A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Budapest, 1873. VI. 1. ***) Károli-Emlékönyv. Szerk. Kenessey Béla. Budapest, 1890. 30—33- 1. fordítás megindult, s talán már nemsokára napvilágot is lát; és meddig fog ez is használatban lenni? Lehet, hogy századokig, lehet, hogy sokkal rövidebb ideig, mig t. i. a nyelv fejlődése annak megújítását, újra fordítását nem kívánja. De már éppen ez is bizonyítja, hogy a görög nyelvet protestáns iskoláinkból kiküszöbölni soha sem szabad, hanem mint vallásunk forrásának a nyelvét folyton kell művelnünk, mert különben hová jutnánk idővel ? A fordításból csupán egy ujabb correctio lenne 1 íme a görög nyelv ügyének szoros összefüggése a protestantismussal és fájdalommal kell konstatálnom, hot>v mig az állami és katholikus iskoláknak ez idei dJ o értesitői bőven foglalkoztak az 1890. XXX. tvc. tárgyával, addig a protestáns iskolák vagy éppen nem reflektáltak rá, vagy megelégedtek a törvénynek puszta közlésével, de protestáns szempontból egy iskola sem szólt hozzá. Pedig protestáns férfiaink nemcsak a vallás terén, de a magyar irodalomban is mindenkor lényeges faktorai voltak a görögségnek, akár mint fordítók, akár mint commentátorok, akár mint tankönyvírók. Sőt ha az arányszámot tekintjük, a görög irodalom müveléséhes hazánkban a legnagyobb kontingenst protestáns vallású hók szolgáltatták. Legyen itt elég csak a főbbek névsorát regisztrálni: Kazinczy Ferenc, Kis János, Szabó Károly, Hunfalvy Pál, Haberern Jonathán, Vályi Nagy Ferenc, Kazinczy Gábor, Kölcsey Ferenc, Csengery Antal, Arany János, Székács József, Erdélyi János, Szász Károly, Baksay Sándor, Csiky Gergely, Zsoldos Benő, Bászel Aurél, V. Horváth Zsigmond, Elischer János, Soltész Ferenc, Dóci Imre, Szitinyei Endre, Petz Vilmos, Hegedűs István stb. Két egyetemünkön pedig a class. phil. 4 rendes tanára közül kettő protestáns. Ha eddig ily szépen haladtunk, nem szabad megállanunk, még kevésbbé visszafelé mennünk, hanem igenis mindig tovább fejlesztenünk irodalmunk ez ágát, hol még mindig sok teendő várakozik! És most letehetném tollamat, ha tárgyunk szoros összefüggésben nem állana középiskoláinkkal; ennélfogva e tanulmány keretén belül még okvetlenül szólanom kell róla didaktikai és disciplinaris tekintetben is. Hazai középiskolai oktatásunknak rendszeres, célirányos haladása 1883. óta datálódik, midőn is a XXX. tvc. a tanárképzést, a tanárok számát és qualificatióját codifikálta, a tantervet rendszeressé, egyöntetűvé tette. A kísérletezéseknek egyidőre vége lett, tanügyi irodalmunk fellendült, s mind jobban kiszorultak a selejtes, idegen zamatu tankönyvek, a német kiadású auctorok helyét ügyes szerkesztésű magyar jegyzetes kiadások foglalták el ! Innen kezdődik a humanióráknak eredményes tanítása, a mint annak a miniszteri megbízottak és főigazgatók többször hivatalosan kifejezést adtak. Pár éve csak, hogy a philologiai tanításnak uj módszere : a szemléltetés labrakapott, mit az ásatásoknak (archeológia) köszönhetünk, a philologiai muzeumokat csak most kezdik középiskoláink felállítani, az igazi sikeres eredményre tehát most lett volna csak alapos kilátásunk. Ám e szép reményeken érzékeny csorbát ejtett a legújabb tvcikk, mely be sem várva a nyugodt haladást, már is az újítások után lelkesedik ! Az újítás pedig nem egyéb, mint a sokat hangoztatott : egységes középiskola. E még ki nem forrott eszmének esik áldozatul a görög nyelvnek újra fellélekző tanítása. A latin nyelvnek a reáliskolába bevitele volt az első próba az egységesítés felé. Ennek már jó egy pár éve, s még nagyobb közeledés a kettő között azóta nem történt; sőt éppen a latin nyelv tanításának sikere,