Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

Vélemények a zsinati előmunkálatokról és teendőkről. Erdélyi egyházkerületünk a zsinati törvényjavaslatról az Igazgató-tanács előterjesztésére következő véleményt mondott a mult hónapban Kolozsvártt tartott közgyűlésén: «Mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy az 188V3

évi zsinati törvénybe iktatott egyesülés (unió) alapján az öt egyházkerületnek egységes fejlődését a maga részéről is óhajtja és ennek érdekében egyházi jogi életünk szervezetében és intézményeiben a legvégső határig elmenni kész. E végső határt az erdélyi egyházkerületnek háromszáz évesnél régibb külön életére, egyházi életének külön fejlődésére tekintettel az ezt alkotó egyházközségi, egyházmegyei és egyházkerületi consistorialis alapon fejlődött alkotmányos és közigazgatási belső szervezete, más szóval egyházi belélete képezi, mely a zsinati törvények értelmében is csak a képviseleti elv szem előtt tartásával nyerheti tovább fejlődését. Minden félreértés és félremagyarázás kikerülése czéljából kívánatosnak tartja Igazgató Tanácsunk, hogy az egyházkerületi közgyűlés kijelentse, mely szerint a zsinati törvényeknek p-tk §~ában az egyházkerületünk részére biztositott jogot, melyhez jövőre is ragaszkodnia kell, csakis a jelzett korlátok között kivánja érvényesíteni.)) — Ez általános elv alapján a zsinati törvényjavaslat általános határozatait Erdély magáévé teszi, de nem fogadhatja el az egyházközségekről, az egyházmegyékről és egyházkerületekről szóló első tesz, I., II., és III—ik fejezeteit, ellenben a konventről és zsinatról rendelkező IV. és V-ik fejezetet szintén magáévá teszi. Az egyháztagokról és egyházi tisztviselőkről szóló második rész összes fejezeteit elfogadja a 9. § által biztositott jog keretén belül. A harmadik részt, mely a lelkészválasztást szabályozza, az egyöntetűség kedveért szintén elfogadja, bárha óhaját fejezi ki az iránt, hogy conventi, meg zsinati tárgyalások alkalmával átmeneti intézkedések czéljából javaslat tétethessék. A lelkészválasztási törvény-részietet illetőleg a 224. §. második mondata helyébe ez iktatatandó: «A választást indokolatlanul el nem fogadó lelkész az eljárás költségeiben marasztaltassék el, s egy évre zárassék el a pályázattól.)) A 234-ik §-ban az özvegyi és kegyeleti év negyedekben számítandó. Szövege igy lenne : «Ha a lelkész az első negyedet túlélte s özvegyet vagy neveletlen árvákat hagy hátra, a kegyév a második félévben ha pedig az első negyedet sem élte túl, a második negyedéven kezdődik az özvegyi illetőleg árvái kegyév,» — Az egyházi adóról szóló IV-ik, a közalapról rendelkező V-ik, a közigazgatási bíróságot szervező Vl-ik részeit a törvényjavaslatnak változatlanul elfogadja az erdélyi egyházkerület. Az egyházi törvénykezés szervezetében a 346-ik §. kapcsolatba hozandó a 271. §-al, s kimondandó minden fegyelmi esetnél a büntetés maximuma. A 361. § ej és f) pontja az egyházi sajtó megrendszabályozása nyílt kérdésnek hagyatik. — A köznevelés és közoktatás szervezete változatlanul elfogadtatott. Az ág. h. evangelikus zsinat teendőiről figyelemre méltó nyilatkozat olvasható Perlaky Elek országgyűlési képviselő azon nyílt levelében, melyet a dunántúli öt szabad kir. város gyülekezeteihez azon alkalomból intézett, hogy ezek őt zsinati képviselőjükké választották és a megbízó levelet neki megküldötték. «A zsinat — írja többek között Perlaky — hivatva lesz ugy egyházunk közjogi viszonyaira, mint belkormányzatáia vonatkozólag a legnagyobb fontosságú és maradandó intézkedéseket hozni s erre való tekintettel, ámbár a zsinati képviselő — igen helyesen — nincs kötelezve utasítás elfogadására, részemről igen kívánatosnak, hogy ne mondjam szükségesnek hiszem, hogy a választók és megbízottjuk között folytonos és teljesen bizalmas összeköttetés álljon fenn, s részemről nemcsak készséggel felajánlom szolgálatomat, de kérem is az alkalmat arra, hogy igen tisztelt választóimmal közös ügyünk javára czélzó óhajtásaikat közvetlenül megismerhessem s azok iránt egymással megállapodásra juthassunk. Részemről, uraim, a mig magam a legszigorúbban ragaszkodom egyházam alaptanaihoz és követelményeihez, viszont mindig azt vallottam, hogy hasonló tiszteletet kell tanúsítanunk más árnyalatú vallásos meggyőződések és instítutiók irányában is. Ezért lelkemből szívesen ápolom a vallási békét és jó egyetértést más vallásfelekezettekkel, különösen pedig testvéreinkkel a reformátusokkal, igen-igen óhajtandónak tartván azt, hogy velük a kölcsönös szeretet alapjára fektetett együtt működésünk minél szélesebb körben kifejlesztessék. Minden erőnkkel igyekeznünk kell oda hatni, hogy a protestáns felekezetek hívei mindenkor átérezzék és tanúsítsák is összetartozandósugukat, hogy gyülekezeteinkből a partikularismus rossz szelleme kiküszöböltessék s helyette egy egyetemes protestáns szellem, mindég szem előtt tartva azt, hogy amaz elgyengülésre vezet, ez pedig erőt ad, minél teljesebben érvényre jusson. Ugyan melyikünk ne látná örömmel azt, hogy ezen szellem már is tekintélyes tért hódított magának az orsz. prot. árvaház, a B. Baldácsi-alapítvány, a közös sorsjegy-kölcsön, s a mindnyájunk meleg rokonszenvére méltó Prot. irod. társulat közös intézményében, sőt és kizárólag abban is, hogy a két prot. egyház f. évi zsinatai egy és ugyanazon időben leendő megtartása testvéries egyetértéssel s együttérzéssel határoztatott el. Továbbá evang. egyházam alaptana szerint rendithetlen híve vasvok a gondolat és akarat szabadság tanának. Azonban az egyházi administratioban szabatos és szigorú törvényeknek kell uralkodniok. Épen a szabadság criteriuma az, hogy egyéni önkény helyett a törvény parancsoljon mindenkinek egyaránt s egyformán védjen vagy ha kell sújtson kicsit és nagyot, szegényt és gazdagot. Ezért a zsinat nak egyik legfőbb teendője leend egyházi törvényeinknek szabatos kidolgozása illetve pótlása, protenstáns sz.ibad szellemben, de mindenkit szigorúan kötelező alakban. Másrészt közjogi viszonyainkban lelkem egész erejével védem és támogatom a köztörvény korlátai között egyházi belkormányzatunk autonómiáját, de az autonomia hatalmának fokozatosan mint legfőbb fórumban az egyház egyetemben kell culminálódnia, és ezért sürgősen pótlandónak tartom az eddig gyakran nyilvánult azon hiányosságot, hogy egyházegyetemünknek vagy épen nem vagy csak alig volt hatalmában határozatait az egyes egyházakkal szemben végre is hajtania. Ez sok hangzavarra és sok visszaélésre vezetett, miket egyházunk tekintélyének érdekében a jövőre ki kell küszöbölnünk. Lehetetlenné kell tennünk, azt, hogy szent vallásunk köpenye alá burkolódzva, az autonomia védve alatt bárki is oly czélzatokat merényelhessen, miket csak nem régiben szeretett királyunk is a «kárhozatos» jelszóval sújtott, s a melyek a prot. egyház szellemével homlokegyenest ellenkeznek.))