Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

kérdésér, csak úgy lehet helyesen megoldanunk, a mint ez a dolog természetéből folyik. Az alap az, hogy a lelkész személye ne cseréltessék fel a gondnok, illető'eg főgondnok személyével, hanem körvonaíaztassék szabatosan mind a kettőnek jog és hatásköre. Ne mondjon olyat a törvény, hogy a lelkésznek az volna a hivatásából folyó kötelessége, a mi éppen ellenkezőleg a főgondnoki hivatás feladata, ki a tanácskozásokon kívül szellemi ügyek terhét nem viszi. Hanem mondja a valót, és mondja ki világosan, hogy a lelkész felügyelete, ellenőrzése és felelőssége csak addig terjed, hogy mind azok a rendszabályok és felsőbb rendeletek, melyek az anyagiak kezelésére vonatkoznak, pontosan megtartassanak, foganatba vétessenek és alkalmaztassanak. A mi ezen felül vagyon, az már nem őt, hanem a főgondnokot illeti, kinek e tekintetbeni való joga a ioo. §-on megszabott kötelességgel, pari passu ambulat. «Itt az idő, hogy vigyázzunk, mondá egyik jelesünk, nehogy a Királyhágón innen is talajra találjanak az erdélyi specialitások; mert a 153. §-t már csak egy lépés választja el az igazgató-tanács azon szerencsétlen intézkedésétől, melyben a szegény lelkész — ad majorem dei glóriám! — adóexecutorrá qualificáltatott. Bizony még megérhetjük, hogy az adóvégrehajtásnál, a kocsis mellett a fegyveres rendőr, a végrehajtó mellett pedig a lelkipásztor lesz kénytelen díszelegni.)) Kemény beszéd ez; de van benne igazság, a mely felett kötelességünk elfogulatlanul gondolkodni. Garzó Gyula. ISKOLAÜGY. A görög nyelv protestáns iskoláinkban. — Ajánlva a zsinat figyelmébe. — < A görög tanulás leginkább protestáns tanulás.* Hunfatvy Pál. I. Az 1890. évi XXX. tcz. el vagy el nem fogadása nálunk protestánsoknál most áll az utolsó fórum, a zsinat előtt. Autonómiánknál fogva abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy iskoláinkba akkor hozhatunk be valamely újítást, ha az az állami és annak közvetlen felügyelete alatt álló tanintézetekben üdvösnek, praktikusnak bizonyult. Miért siettek tehát protestáns iskoláink majd nem felerészben alkalmazni a görög nyelv facultativ tanítását, mielőtt a zsinat döntött volna felette, szinte érthetetlen? Mert bár az uj törvény kétségtelenül nemes intenciókból indult ki, mégis annak életbeléptetése időelőtti volt, amennyiben sem az egységes középiskola eszméje, melynek érdekében az egész mozgalom megindult, mind e mai napig tisztázva, megállapodva nincs, sem az uj tanterv, mely a görög nyelvet és irodalmat volna hivatva pótolni, recompensationalisan keresztülvive, és nincsenek mind máig oly tankönyveink, melyek méltóan helyettesítenék a görög irodalom utolérhetetlen kincseit, megfelelő tananyaggal gyarapítanák ifjaink fejeit. Tanférfiaink kritikái s az uj tantervet választó ifjak statistikája ékesszólóan tanúsítanak szavaim igazsága mellett! Nem szándékozom itt filippikákat dörgeni az antihellén tábor ellen, sem enkomiumokat zengeni Homérosz «fénydús egére», de figyelmeztetni óhajtom az előbbit, hogy mikor iskoláinkban facultativvá tették a görög nyelvet, s igy a görög nyelv leendő kiküszöbölésére az első kapavágást megtették, ugyanakkor vallásunk támaszának legerősebb alapkövet ingatták meg! Mert hogy a görög nyelv és irodalom előmozdítója a reformációnak és alapja kultúránknak, tehát szoros összefüggés van a kettő közt, azt kimutatni e soroknak célja. Mi is hozta be a görög nyelvet protestáns iskoláinkba mindjárt alapításaikkor? Szépen megmondja Hunfalvy Pál:*) ((Meghonosodván a keresztyén hit Iiáliában és Nyugaton, a latin egyház annyira elvált a görögtől vagy keletitől, hogy a görög tanitás megszűnt Nyugaton. A középkor egy figyelemre méltó tanulságot mutat nekünk. Az nem tanul görögül, tehát nem is olvashatja vala Platónt, Aristotelest stb. Mi történék? Az arabok kiszaglálván a görög irodalom kincseit, arabra fordíták azokat: ezen arab fordítások a spanyolországi mórokhoz és zsidókhoz is eljutának. Ez arab és zsidó fordításokat azután latinra forditá a nyugati egyház, s ugy lőn, hogy a mit ez egyenesen Görögországból nem szerzett volt meg, azt nagy kerülővel arab fordításokból kölcsöngeté hiányosan és épité rája a scholastica philosophiájat! Ez tárta a XV. század közepéig. Ekkor II. Muhamed török szultán elfoglald Konstantinápolyt, melyből a görög maradék-tudósok Itáliába menekülnek. Alig élede föl Itáliába 1450—1500 időközben a görög tudomány, az hamar a germánok kezeibe jut (Reuchlin, Erasmus, Melanchton) és a reformáció hajnala hasada ki! A görög tudomány föléledése nélkül Nyugaton a reformáció nem lett volna; annak tehát mi is protestáns létünket köszönhetjük.)) Hogy a világ mit köszönhet a reformációnak, ki nem tudja ? «A reformációnak, első és legnagyobb érdeme — mondja Bartal Antal akad. székfoglalójában**) — hogy közelébb hozá a népet a tudományos férfiakhoz, kik most a nép nyelvén szólának hozzá, egyrészt buzdítván őt régi hite tántoríthatatlan megvédésére, másrészt meggyőzni akarván őt az új tan igazsága- és életre valóságáról. A nemzet nyelvét ezen időtől fogva fontos eszköznek ismerék fel a közműveltség terjesztésére.)) A reformációnak második nagy érdeme a tudományok ébresztése- és terjesztésében, különösen pedig az ó-classicus irodalom tanulmányozásának általánosításában nyilvánul. Ugvanis a vallási üldözések ezen korszakában sok képzett magyarországi férfiú kénytelenüle a külföldön védelmet és menedéket keresni. Itt buzdulának fel a Melanchton által 1518. aug. 22-én Wittenbergában tartott beszéde ezen nyilatkozatára: «Minden tudományban a forráshoz kell visszatérni)), mely a középkor irodolmának a halálos döfést megadá. «Ezentúl jutának érvényre az eredeti nyelven megértendő biblia, mint a vallás forrása, az ismét felfödözött Aristoteles, mint a philosophia forrása, Plinius mint a természettudomány, Euclides, mint a számtudomány forrása s a classicusok általában, mint az egész világ és természettudományának igazi és csalhatatlan képviselői.)) ***) íme az egyik főok, mely a görög nyelvet protestáns iskoláinkba behozá : vallásunk forrását: a bibliát eredeti nyelvén tanulmányozni. Innen van, hogy hazánkban az első iskolai görög nyelvtanok protestáns emberek tollából kerültek ki, mint: *) A görög nyelv ügye Magyarországon. Budapest, 1890. 6. I. **) A classica philologíának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mívelése hazánkban. Budapest, 1874. 8. 1. ***) Réthy Pál: Ámos Kommenius «Budapesti Szemle* 1869. XV. 58. 1.