Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

Wagner Bálinté 1535-ben Brassóban, Honteré ugyanott 1539-ben, Károlyi Péteré Debrecenben 1607. stb. A másik főok, mely a görög irodalmat protestáns iskoláinkban s általok a protestánsoknál termő talajjá tette : a görög szellem, s igy a reformációnak harmadik és legnagyobb érdeme : a szellemi szabadság megteremtése, a szabad vizsgálódás meghonosítása. Az ó-görög népnek ugyanis nemcsak az irodalma, de politikai államszervezete is mindenkor a világ legnagyobb csodája marad. Mig a körülötte lévő összes népek fölött királyok és zsarnokok uralkodnak, hol az egyén szabadsága, a népfenség méltósága ismeretlen ; nem az egy van az dilimért, de az állani az égyért, addig a görög nép minden példa nélkül felemelkedik a szabad állam eszményéhez : köztársasági szervezetet teremt, melynek élére nem a születés véletlensége állítja a vezetőt, hanem a szellemi képesség, s a polgárok bizodalma. Minden nagyobb város önállósággal bír, de a vallás, a hazaszeretet egyesíti őket a védelemre. Vallásuk nincs babonás külsőségekhez kötve, mindenki szabadon hirdetheti vallási és politikai nézetét; az agorán nem lesi titkos rendőr, hogy meggátolja szónoklatában, a sophista bátran adhatja elő botor nézeteit az ifjúságnak, anathémát nem kiált rajok senki! Költőiket a természet szépsége, az igaz és jó eszménye lelkesítette ; zsarnokot nem dicsőitett lantjok, a haza dicsőségét nem egy embernek tulajdonították. Mikor Nagy Sándor kis-ázsiai útjában megnézte Akhilleusz sirját és azt megkoszorúzta : nem a hős dicsőségét irigyli, mondá, hanem azt, hogy akadt Homérosza, ki dicsőségét örök időkre megénekelte! «Hellasz volt az első, mely isteneit emberalakban, az istenséghez legméltóbban állitá elő, midőn előttük a a kelet csak idomtalan jelekben, oktalan állati formákban meré s tudá az imádás tárgyait szemléltetni. A hellének isteneiket a maguk hasonlatosságára alkották : isteneiknek nem volt szabad jobbaknak lenniök, mint ők maguk valának. Nagyok voltak isteneik, de emberileg : nagyok a jóban, nagyok roszban is.» *) S ez isteneket nem vették körül azzal a babonás félelemmel, azzal az aggodalmas, minden szóban, tényben hibát sejtő vallási szertartásokkal, minőkkel a rómaiak. A szabad görög nyilt arccal közeledett isteneihez, rettegés nélkül; s mikor a legnagyobb művészek keze alkotta isteni szobrok sem töltötték be keblét, hitét nem ápolták, akkor fölemelte fejét az égre, s egy láthatatlan, de mindent fentartó szellem lényét kereste. Szókratész már sejtette az égi hatalmasságot, nyiltan vallotta is létét, de megnevezni, definiálni nem tudta. Csak a világ világossága hiányzott; mikor Krisztus megjelent és kimondotta: «Az Isten Lélek; és a kik őtet imádják, szükség hogy lélekben és igazságban imádják», (János ev. 4, 24.) a Szókratész által előkészített görög nép Krisztus híve lett, s először vette föl a keresztyénséget minden nép közt. Es mig a görög köztársaság virágzott, mig népe j szabad volt, szabad volt ott az emberi szellem. Ha később nem találjuk fel azt a szabad, világot hóditó szellemet ugyanazon a földön : a szabad görög államot sem találjuk többé. Zsarnokok igázták le és irtották ki úgy, h°gy a régi szabadságnak csak sírdombja maradt! A görög szellem egyezett a protestantizmussal, ez adott uj életet iskoláinak. Mennyivel más képet mutat a római szellem ? A köztársaság fenséges alkotását nem tudják megérteni, nem képesek élvezni. Császár ül a trónra, ennek egyetlen akarata kormányozza a nagy *) Guzmics Izidor: Hellen-magyar literatura A magyar Tudós Társaság Évkönyvei. I. birodalmat. A császár istenné lesz (apotheosis), a költők lantja csak őt dicsőíti, Róma nagysága csak az övé. Mig a görög nép között szabadon terjed a keresztyénség, senki sem emeli fel tiltó szavát ellene, igen, mert hisz az uj vallás a szabadság szent tanát fejleszté tovább: ((Mindnyájan atyafiak vagytok)) (Máté ev. 23, 8.) és ((Szeressed felebarátodat mint te magadat» (Máté ev. 22, 39.) addig Rómában az üldözés tárja fel iszonyú jeleneteit, csak az állam vallása az egyedül üdvözitő, legyen az bármily téves eszmékkel is telve, és a ki más meggyőződést mer nyilvánítani, annak szavát börtönök, az amphitheatrumban vadállatok, a forumon máglyák, a Tiberis hullámai vagy egyéb emberkigondolta kínzó eszközök némítják el. A papoknak egész légiói keletkeznek, kik mind jobban befolynak az állami ügyek intézésébe, sőt (mint egykor az egyptomiaknál) hatalmok annyira megy, hogy az államot ért nagyobb balesetek vagy csatavesztések alkalmával csak ők intézkedhetnek, az államot a bukástól csak az ő votumaik és költséges sacrificiumaik menthetik meg;' ily babonás tévhitben tudták megtartani a népet. A pontifex maximus mindenütt megjelent collegiumaival, sőt a Vesta-szűzek zárdái keletkeztek, s a theatrumokban, circusokban mindenütt ott fénylettek a külső disz emelésében. Nagyon jól értettek a vallásnak külső cerimóniákban való fitogtatásához, ne csodáljuk aztán, ha ama temérdek külsőség közt elveszett az igazi belső hit. S míg Görögország nem indult hóditó hadjáratokra, ez mindenütt pusztítva haladt előre, leigázva a nemzeteket, eltörölve vallásaikat, s csak a maguk bálványait állítva fel. Van-e jellemzőbb példa erre, mint mikor Pilátus semmikép sem akarja Krisztust elitélni, mert igaznak, ártatlannak találja, de rögtön kimondja a halálos Ítéletet eme fenyegetésre : Ha Krisztust elbocsátja, nem lesz barátja a császárnak. (János ev. 19, 12.) (Vége köv.) Várkonyi Endre. KÖNYVISMERTETÉS. História Hnngarorttm ecclesiastica inde ab exordio n. testamenti ad nostra usque tempóra, ex monumentis . . . coileeta stud'.o et laboré Petri Bod ... Tom. 1. 11. III. Ismerteti Tentsch György Dániel erdélyi evang. püspök. (Folytatás.) III. A harmadik kötet, mely a IV-dik könyvet foglalja magában, 16 fejezeten át ismét főleg a reformált egyházra vonatkozó adalékokat tartalmaz VI. Károly és Mária Terézia idejéből. Az I—V. terjedő fejezetek Magyarországra nézve ismét hosszú szenvedések történetét irják le, A szathmári békekötés III. pontja megállapítja, hogy a vallás szabad gyakorlása a birodalom törvényei értelmében ugy Magyarországon, mint Erdélyben fentartassék, valamint az egyházakat jogilag megillető javadalmak is, és hogy senki elől sem szabad elzárni az utat, hogy idevonatkozó sérelmeit a király vagy az országgyűlés elé terjeszthesse. Leopold özvegye, Eleonora, ki 1. József halála után Károly trónralépteig a kormányt vezette, ezen pontot újra megerősítette, maga Károly 1712 május i-én kiadott diplomájában azon alkotmányszerű biztosítást nyújtotta, hogy Isten egyházait szabadságaikban, jogaikban és kiváltságaikban úgy mint azok értelme és gyakorlása felől a király és a rendek az