Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

volt Kálvin előtt is ; az ő nagv érdeme abban van, hogy ő kiválasztás elvét az egyház-szervezetnek is alapjává tette s ezzel létrehozta azt a határozott jellegű intézményt, mely az egész kálvinismusból legelőször hódította meg az embereket és a melyben a legnagyobb egyházalkotó erő rejlett. A kiválasztás elvére épített presbyteri szervezet a kálvinismus legjellemzőbb, legtermékenyebb, nemcsak, de örök, maradandó és állandó gondolata, melyet fenntartván, a kálvinismus megmaradt mindenkor annak, a mi volt; de a melyet ha szem elől tévesztünk, lehetünk minden mások, csak kálvinisták nem leszünk. Hiszen a kálvinismusnak, kálvinista jellegünknek fentartása nem abban áll, hogy vájjon a szentírás egyik vagy másik helyét ma is még a Kálvin commentárjai alapján magyarázzuk-e, vagy hogy általában azokhoz ragaszkodjunk, a mik csak időleges kifejezései voltak az akkori idők hittudatának : hanem abban, hogy megingathatatlanul ragaszkodjunk ahhoz az eredeti s az egésznek határozott jellemet kölcsönzött princípiumhoz, mely nem másolás, nem utánozgatás és nem valamely idegen szellem terméke, hanem a mely a benne íevő immanens erőből, önmagából, a maga legbensőbb lényegéből fejlődött ki és teremtett magának nyilatkozási formát s élő szerveket. A kiválssztás princípiumán alapuló presbyterialis szervezet: ez a kálvinismus. Ez egy aristokratikus szervezet; de nem emberi hagyományok és nem emberi tekintély aristokratiája, hanem a népek vezetésében érvényesülő isteni absolut akaratnak: a kiválasztásnak aristokratikus institutiója. Kell-e, lehet-e ennél felségesebb és jogosultabb aristokratia?! S most ezzel szemben egy latitudinarius demokratiát akar a zsinati törvényjavaslat életbe léptetni; holott egy olyan Kálvin-féle szervezetet épen az ő alapelvein ma kellene igazán megcsinálni, ha még meg nem volna; ma, a mikor az egész társadalom irányzata az individualismus elvét s annak érvényesítését hangoztatja. Hiszen kiválasztás és individualismus egymást teljesen fedező eszmék, synonimák. Hangzatos democrata elvekért nem adhatjuk fel a mi kiválasztási aristokratikus elvünket, mely erősnek, mely állandónak, mely megtartónknak bizonyult a századok folyamán és a mely nemcsak hatalmas egyházakat hozott létre és szervezett a külföldön, hanem lassanként áthatotta az egész társadalmi életet is, a mely ma a maga convulsioiban ez elvnek érvényesítésére törekszik, s tőle várja gyógyulását, újjászületését. És a mikor azt már tudjuk, hogy e kiválasztási aristokratia mit akart, feladjuk-e ezt egy olyan elvért, melynek hatása igen kétes, értéke nagyon is precarius, czélja pedig nem világos. Azt már láttuk, hogy a kiválasztottak gyülekezete mire lehet képes; de azt nem tudjuk, hogy mit eredményezhetend a demokratismus, melyről Kálvin a maga Institutiójában azt mondja, hogy ez olyan kormányforma, a mely mellett leghamarább állhat elő rendetlenség. A presbyterialis szervezet szerint a gyülekezet bizonyos tagjai kiválasztatnak a nép szavában nyilvánuló isteni akarat által a gyülekezet jogainak gyakorlására, mint annak az eklézsiának organumai. Ez tehát az egység, mert ez választatott ki a jogok gyakorlására. A hány presbyterium van valamely területen élő keresztyének körében, annyi a gyülekezet, s a hány a gyülekezet, annyi a szavazat. Ezek a presbyteriumok hozzák aztán létre az összes felsőbb szervezeteket is: egyházmegyét, kerületet, conventet és zsinatot. Egyetlen fokon sem szabad őket mellőzni s eddigi egyházszervezetünk jó részben nem is mellőzte. Büntetlenül és szomorú következmények nélkül nem ís teheti most sem. Bölcsen megmondotta Révész Imre még 1857-ben, hogy cca presbyteri és zsinati egyházszerkezettől a magyar református egyháznak, ha önmagát végromlásra juttatni nem akarja, eltávoznia legkevésbé sem szabad, annyival is inkább, mert erre inti őt saját múltja is e tekintetben és kiindulási pontunknak saját multunk tényeiben, törekvési irányunknak pedig a protestáns egyházi élet örök elveiben kell gyökereznie.)) Több szavazat kell a nagyobb gyülekezeteknek — tökéletesen méltányos! alakítsanak hát annyi presbyteriumot lelkészszel az élükön, a hány szavazatot akarnak s akkor nem 12-őt, de 24-et is lehet nekik adni. De addig, a mig 20—50,000 léleknek csak egy presbyteriuma van, ha különben van 2—6 lelkésze is, csak egy gyülekezet az s csak egy szavazat illeti, részemről még a papok száma szerint sem adnék több szavazatot. Osztatlan parochialis rendszer mellett 12 pap mellett is tulajdonképen csak 1 papja van a gyülekezetnek, vagy a legtöbb esetben van egy pár káplánja. Én Istenem! milyen egyházi élet fejlődnék ki lassanként, ha nagy egyházaink minél több kisebb gyülekezetre oszolnának el, s ott azok a Kálvin presbyterei igazi presbyteri munkát fejtenének ki! Igy ezeket a nagy moles egyházakat örökké csak adminisztrálni lehet, de bennök életet kelteni lehetetlen s aztán szabadon arathat bennük az unitárius, a baptista, a nazarénus, meg a jezsuita, keresztelhet el a