Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

bői delegált convent az emberi gyarlóságnál fogva esetleg majd egyszer-akkor csupán a «gut gesinnt»-ek fejbólintó Bálintjaiból foghat állani; mig másfelől azok a 12 szavazatos gyülekezetek meg annyira ránehezednek a kisebbekre, hogy ezek sehogysem bírhatván érdekeiket érvényesíteni, egyszer majd csak vagy felmondják a közösséget vagy erőt vesztve valóságos lethargiába sülyednek s Hecuba lesz nekik a világon minden és mindenki. Mind a két aggodalmat azonban távoztassa el az Úr! Úgy a presbvterialis, mint az egyén-egység elvúségnek védelmezői egyaránt hivatkoztak államszervezeti példákra. Hadd hivatkozzam én is bizonyítékul az egyéneivűség, vagy a mi ezzel egy, a közvetlen választás elve mellett egy ilyen példára. Ismeretes, hogy a német birodalmi gyűlésbe a képviselőket közvetlenül választják a népesség arányának megfelelőleg az egész birodalomból. Es a birodalmi gyűlés összeállításának ezt a módját az a Bismarck csinálta meg, a ki minden volt csak demokrata nem és az a Windthorst védelmezte egy 1885-ben tartott beszédében, a ki meg a róm. kath. tekintély-arisztokratiának, az arisztokratia legromlottabb fajának volt egyebekben szószólója és hatalmas támasza. Es mind a ketten azért érvényesítették a közvetlen választás elvét, mert csak ezzel tudták biztositni a birodalmi egység fenntartását; mert csak így érhették el, hogy a birodalmi gyűlésben ne particularis (bajor, szász, würtembergi, pfalzi stb.), hanem egyetemes érdekek legyenek képviselve; hogy abban ne bajor, szász stb. pártok alakuljanak, hanem a pártalakulások történjenek a nagy birodalmi egyetemes érdekek és kérdések: birodalmi véderő, vámtarifa-politika, közgazdasági vagy szocialisztikus stb. érdekek és kérdések szerint. És ugyanaz a Bismarck, a ki egyéni hajlamai és temperamentuma ellenére, egy magasabb czél: a birodalmi egység biztosithatása érdekében megcsinálta a birodalmi gyűlésnek ezt a demokratikus szervezetét, a porosz képviselő háznál meg meghagyta a közvetett, azaz az e czélra választottak által való választást. De a porosz tartományi gyűlés nem is felettes hatósága ám a birodalmi gyűlésnek, sem nem delegatiója! Jól van, hát nálunk is legyen az egyházban az egyén az egység — bár egyéni meggyőződésem nem ez — adassék a népesség aránya szerint a nagyobb gyülekezeteknek több szavazat ; de akkor a conventi és zsinati képviselőket is ily alapon kell választani. Egyetemes érdekeinket képviselvén a convent, egységünknek, az 5 egyházkerület uniójának lévén kifejezője és egyetemes dolgainknak intézője: legyen hát valóban egyetemes, nagy egyházpolitikai elvek szerint alakuló pártok testülete, a melybe az öt egyházkerület ne külön-külön küldje képviselőit, még kevésbé delegálja, hanem az öszszes egyházak bizonyos választó kerületekbe beosztva (á la képviselő választás) adjanak mandátumot a konventi képviselőknek, hogy ezek ne Erdélyt vagy Tiszántúlt, Tiszáninnent vagy Dunántúlt képviseljék, hanem pl. a közalapi, vagy a 48. XX-iki törvény teljes végrehajtását követelő, vagy pedig a kerületek és megyék új arrondizálását sürgető vagy az egyházi adózást az állami adórendszer szerint rendező stb. pártot. Szóval legyen valami egyházpolitikai programm-elv mérvadó a választásnál. íme ez volna következménye az egyén egység-elvúségnek. Kivonja a zsinat ezt a következtetést?! Javaslata, előmunkálata nem mutatja; sőt itt a conventet már közvetett választással akarja megalakítani ; egy magasabb jogkörű testületet delegatióvá akar tenni! Miért? — ez a kérdések kérdése! No bizony Bismarck bölcsebben járt el ! Cromwell hires mondása szerint «az jut legmesszebbre, a ki nem tudja hova megy» ; talán majd a mi zsinatunk is ez uton igen messzire eljut ! De vájjon hitelveink szerint az egyházban az egyén-e az egység ? Mondám, hogy ez az egyén-egységelvúség is lehet jogosult, lehet helyes is, csak egészen keresztül kell vinni s a következetes keresztülvitel által határozott charaktert adni az egyháznak ; de ez nem kálvinista elv és az ezen elv alapján szervezett egyház többé nem lesz kálvinista, elveszti élesen jellegzett s kifejlődésében szinte szoborszerúleg kidomborodott charakterét. A kálvini egyházfogalom szerint az egység a kiválasztottak serege: a presbyterium a lelkészszel élén. Ez egy szellemi aristokratikus intézmény a szó legnemesebb értelmében. Az 1541. nov. 20-án a genfi tanács által elfogadott egyházszervezet szerint «a Krisztus igazi egyházában a pásztoroknak és presbytereknek szolgálata, mint a melyet maga Krisztus alapított, ép olv szükséges, mint a tiszta istenigének hirdetése és-a sacramentumoknak kiszolgáltatása.)) A kiválasztás a presbyteriumokban nyer gyakorlatilag kifejezést és a gyülekezet is mint a kiválasztottak gyülekezete csak a praedestinatio tana által ismerhető meg igazán, a mely ccmiro utroque modo latét intra grémium beatae praedestinationis et intra massam debitae dammationis.)) A kiválasztás tanát dogmatikai s helyesebben soterologiai oldaláról már kifejtették