Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
hol az individuum, «a bevégzett egészet, a községet alkotja meg», s lesz egy-egy nagyobb individuummá s hol a községek ismét, a közigazgatás érdekében, a megyébe szövetkezvén, megalkotják az autonom községek szövetkezetét: a vármegyét, váljon annyit ér-e itt 400, mint 40 ezer s mint individuum : Csaba s Mező-Berény (a békés-vármegyei közgyűlésen) csak annyi-e, mint Gyulavári vagy Kőrös-Ladány; csak olv erővel érvényesiti-e magát — eltekintve intelligentiájától — az önkormányzattal biró megyében Gyula és Békés, mint Csorvás és Doboz?! A polgári községek is autonom egyedek ; mindenik saját erejéből tartja fenn közigazgatását; némelyik közköltség nélkül, a másik állami adóját is meghaladó teher-viseléssel ; de azért sohasem jutott eszébe egyiknek sem halálos veszedelmet látni abban, hogy a 40 ezer lelkes nagy község, 50—éo egyén által van képviselve megyéjén, azt meg épen el sem hinnék, hogy ezen tény őker, önkormányzatuk fejlesztésében, vagy áldozatkészségükben akadályozná. Nem akarom én, Isten mentsen tőle, hogy egyházunk mindenben, a polgári községek s közigazgatás mintájára formáltassék. — Ez nem lenne jó. — De meghagyni azt az anomaliát, mely az egyházak együtt élésében vagy következésében, igen sokak elismerése szerint is, hazánkban páratlanul áll: ép oly tévesnek és hibásnak tartanám. E szempontból kiindulva megvallom, hogy a tervezett változtatást, melyet a nevezett § javasol egyelőre ugy, amint tervezve lett keveseltem s nem tartottam — valaminthogy teljesnek ma sem tartom indokolását. Igy gondolkoztam: vagy elismerjük, hogy egyházunk tagjai, nem csak egyházat, hanem iskolát is tartanak fenn, s igy az egyházak befolyása a közkormányzatban, e szempontból is mérlegelendő; vagy pedig azt mondjuk, hogy az egyházat, csak mint ilyet veszszük tekintetbe, de akkor az iskola fenntartás terhe alól feloldjuk. Ugy de az uj javaslat is felvette a 3-ik §-t, az alsóbb és felsőbb iskolákat «most is, mindenestől, az egyház testéhez tartozónak nyilvánitja», igy tehát az egyház e szempontból is mérlegelendő s mindaddig mig ez igy lesz, mig az állam, mint ámelynek ma már első sorban áll érdekében a népnevelés, ugy nem intézkedik, hogy az oktatást minden téren kezelésbe veszi: addig a magyarországi református egyházak, mint individuumok, nem csak mint egyházak, hanem mint iskolafentartó testületek is és pedig iskoláik száma szerint tekintetbe veendők. Ez a szempont vezetett többünket, hogy az alsószabolcs-hajduvidéki egyházmegye közgyűlésének e §-ra nézve azt indítványozzuk, miszerint az egyes egyházaknak, belszervezetük, tehát autonómiájuk teljes épségben fenntartása s biztosítása mellett, a ((szövetségben)), tehát a megyén és kerületen, annyi szavazat biztosittassék, ahány belhivatalnokot tartanak fenn önállóan. Ez által két célt gondoltunk elérhetni. Egyik volt az, hogy a mi egyházi és iskolai szervezetünk legfontosabb mozzanataiban, ne csak a lelkészek száma számoltassék; a másik pedig az, hogy azon tekintélyes testületnek, mely az egyházak érdekében, az iskolakban működik; megadjuk a közkormányzatban a száma szerinti befolyást. A zsínat-presbyteri elveken, mely kálvini egyházszervezetnek neveztetik, és amely elvekre oly sokan s oly Össze-vissza hivatkoztak már, a lélekszám szerinti szavazat számítással szemben, sokkal kissebb csorbát ejtene ez, mint azon tény, melyet eddig senki észre nem vett s fel sem hozott, s mely a törvény 22. §. 38. §. cJ 48. §. d) ej pontjai által, a zsínat-presbyteri alap dacára : államot teremt az egyházban, midőn a népképviseleti alapon nyugvó presbyteriumokba, a presbyteriumok választásai alapján összeállított megyei és kerületi gyűlésbe, az egyház kebelében működő egyes hivatalbéliek összességének, mint testületnek (tanítók, tanárok) képviselőit felvevé. *) Igen, én azt hiszem, hogy a tanitói s tanári testületnek, mint ilyennek, az egyház kormányzatban külön képviseltetése, és pedig oly alapon lett képviseltetése, mint az a törvény idézett §§-aiban bevétetett: nagyobb csorbát ütött a tiszta kálvini egyházszervezeten vagy zsinat-presbyteri elveken, mint a milyet változtatna az, ha kimondatnék, hogy minden autonom egyház, a közkormányzatban oly arányban vesz részt, ahány belhivatalnokot pénztárából fizet. Amaz indítványtól azonban elállottunk és pedig, körülbelől a következő okokon: Igaz ugyan, hogy a közteher viselésnek legbiztosabb mérve az, hogy egy-egy egyházban hány belhivatalnok s mily dotatióval működik; de igaz az is, hogy a mily anomalia és visszásság a jelenlegi helvzet, a nagyobb és kissebb egyházakkal szemben, époly szélsőség, nagy ugrás lenne az egyháztanácsoknak annyi egyeddé szét darabolása, s azoknak annyi szavazat juttatás, ahány belhivatalnokkal munkálkodnak. Igaz ugyan, hogy a nagy egyházakban tömörült református népesség egyházias nevelése s vallásos-erkölcsi életének, buzgóságának fejlesztése érdekében munkálkodó egyházhivatalnokok, a magyar református egyház nagyobb darabjának érdekében munkálkodnak, de ezen munkásság terheért bírják a helyi autonomiát is: azért, miután a tervezett § már egy lépés a helyes kifejlődés, az igazság felé, megelégszünk a szavazatoknak lélekszám szerint s mérsékelt maximummal számításával. Ezt indokolja az, hogy midőn Az egységet alkotó individuum, a társulás folytán nagyobb egységbe tömörül s egyházmegyénk kerületté lesz, ezen szövetkezésnek terhét nem mint egyed, hanem lélekszám szerint viseli. Ezt indokolja az, hogy az egyetemes egyház, a testvéri összetartozás indokából ugyan, de az egyes községnek, mint autonom egyednek belügyeibe való beavatkozás kizárásával, ezek autonom eg}r ediségének fenntartása érdekében adót vet ki, s ezt az adót nem tevé, mert ugy célt nem érhetett volna, önkénytessé ; hanem felelősség mellett, büntetéssel fenyegetve igtatá törvénybe s ezen adót is, nem az egyházi individuum, hanem a lélekszám viseli: ily viszonyok mellett, azon nagyobb egységben, melyet egyházmegyének, kerületnek nevezünk, a befolyásnak is, a munkára hivatott belhivatalnokok s a lélekszám arányában kell megállapittatnia. *) Nekem legalább ugy tetszik, hogy midőn a mult zsinat a 22-ik §-t megalkotá, tévedett; vagy csak a § nincs jól formulázva. Én ott, hol több tanitó van, a tanitók közül, a presbyterium által választatnék be, hivatalból tagul, az egyháztanácsba s akkor sem a tanitótestület képviselőjéül, hanem azért hogy e decornm megadassák. Miért kell ott a tanitó-testületnek képviselő' ? Vagy miért kell a megyén ? Hát van az egyháztanácsban a lelkészeknek, vagy a kereskedőknek, földmiveseknek, iparosoknak képviselője? Az egyhá/.megyére is, az egyházak által választatnám meg ezen képviselőket is, valamint a középiskolák képviselőit is — kik egy helyt igy — más helyen pedig <tanárokképviselőjé»-nek neveztetnek. Államot teremtünk igy az államban, ha gyűléseinken egyes testületek is képviseletet nyernek és peclig nem is 1 a presbyteriumok, hanem a testületek által megválasztva. Z>. S.