Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-04 / 40. szám

négy prédikációról (vasárnap kettő, szerdán, pénteken egy-egy) irja, hogy szokásból kiment, mint a mi egy lelkészre túlságos terhet rakott, és csak a vasárnapi egy prédikáczió maradt meg; a presbyteriumok felállítása (99. canon) sem jött létre. Az utolsó fejezetek (XVI—XIX.) tartal ma: közlemények a 17-dik századbeli ref. zsinatokról, a magyar biblia fordításokról és kiadásokról, könyvnyomdákról és nyomdászokról, a Gyulafehérvár-nagyenyedi kollégium alapításáról és fejlődéséről hires tanárairól, mint Opitz, Altsedt, Bisterfeld, Piscator, Basirius; közli Bisterfeld végrendeletét is 1655. jan. 6-ról, mely több tekintetben igen tanulságos. (Folyt, köv.) Közli: Dr. Kovács Ödön. BELFÖLD. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. Egyházkerületeink közgyűlésein a zsinati kérdések domináltak. A tiszántúli gyűlésen is a zsinati tárgyak foglalták le az érdeklődést első sorban. A beteg püspök helyett most is Kiss Áron legidősebb esperes vezette elnöktársával, Vállyi János főgondnokkal a tanácskozásokat, melyekben Tisza Kálmán mint n.-szalontai gondnok és Tisza István tanácsbiró is tevékeny részt vettek. A zsinati kérdéseket Tóth Sámuel főjegyző referálta, a tárgyalás Tisza K. indítványa szerint a törvényjavaslat indokolásába fölvett pontok szerint történt, ellentétben Lukács Ödön javaslatával, ki azt indítvány ózta, hogy az egyházkerület fogadja el az egyházmegyék véleményét, a szerint a mint az egyes tárgyakra nézve az egyházmegyék többsége megvan. A közigazgatási biróság külön felállítását ellenzi őt, elfogadja nyolcz egyházmegye. Ellenzőleg szólal fel György Endre is, de oly értelemben, hogy a közigazgatási pörök is, a fegyelmi pörök is a consistoriumok elé utaltassanak. Tisza Kálmán a szöveget védi, Kiss Albert a szöveget is, a György Endre javaslatát is ellenzi. Szavazás utján a közigazgatási biróság mellett 50, ellene pedig 39 tag nyilatkozván, az eredeti szöveg elvettetett. Most a György Endre javaslata vétetvén tárgyalás alá, Kiss A. ezt is hevesen ellenzi, valamint Szarka B. is, de Tisza K. és Várady G. a György E. javaslatához csatlakoztak. Szavazás utján 32 szavazat ellen 37-tel elfogadtatott az az elv, hogy a közigazgatási pörök is ép ugy mint a fegyelmiek, a consistorium elé tartozzanak és birói elbírálás alá essenek, ugy mint 1881 előtt csaknem országszerte szokásban volt. A nagy gyülekezetek több szavazata heves vitát provokált. Tisza Kálmán hosszabb beszédben főként a méltányossági szempontból pártolja a javaslatot. Lukács Ödön a presbyteri elv szempontjából ellenzi; Szeremley József Révész Imre példájával argumentált a javaslat mellett; Kiss Albert azért nem fogadja el a javaslatot, hogy ezzel utja van vágva a nagy egyházakban a külön parokhiákra válásnak, a mi pedig a vallás-erkölcsi élet és a pastoralis cura fejlesztése érdekében felette szükséges. Tisza István méltányossági és célszerűségi tekintetből hévvel ajánlja a javaslat elfogadását; latár János a nagyobb egyházak nagyobb súlyának érvényesithetése szempontjából elfogadja a javaslatot; Szeremley Sámuel a lélekszamra való tekintetből pártolólag nyilatkozik; Balogh Ferencz Kálvin elvével ellenkezőnek tartja a javaslatot s hévvel mutat rá azon expediensre, hogy a nagy egyházközségek annyi gyülekezetté alakuljanak, a hány lelkészt tartanak. Széli K. és Izsák Dezső felszólásai után a közgyűlés 37 szavazattal 27 ellen elfogadta az eredeti javaslatot, tehát azt, hogy a nagy gyülekezetek minden 2—2 ezer lélek után egy-egy külön szavazattal ruházandók fel egész 12 szavazatig. A konventi tagok választásának kérdését nagyobb vita nélkül szavazás utján 36 szavazattal 28 ellen akként döntötték el, hogy a konventi képviselőket az egyházkerületek válaszszák. A presbyteriumok tehát e jogtól megfosztattak. A zsinati törvényjavaslat néhány elvi természetű pontjait, minők a lelkészválasztás, az özvegyi kegyév, az egyházi adó, stb. igen csekély módosításokkal vita nélkül elfogadta a kerületi gyűlés. Csak a közalapnál és a törvénykezésnél fejlett ki némi vita. A közalapi illetéket több egyházmegye az egyházi adóval együtt kivánja kivettetni. Tisza K. és György Endre az eredeti javaslat elfogadását ajánlják, mely tudvalévőleg a családfőkre való kivetést osztályok szerint kívánja; mindössze csak annyi engedményt kívánnak tenni, hogy ott, a hol valamely egyház viszonyai igénylik, a kerület jóváhagyása mellett más módon is beszedhető legyen a közalapi adó, csakhogy ez fejenként 5 krnál kevesebb ne legyen. A közgyűlés elfogadta. — Kiss A. a kezelési szabályok egyszerűsítését sürgeti, különösen azt hangsúlyozva, hogy a törvényben allapittassék meg, hogy az osztályba sorozás 3, 5 vagy 10 évre szól. Ehhez Tisza Kálmán is hozzájárulván, a közgyűlés kimondta, hogy az osztályozás 5 évenkint történjék. A törvénykezésnél vita támadt a fölött, hogy egyes vagy kettős elnöksége legyen-e a bíróságoknak. Tisza Kálmán azt indítványozza, hogy a kettős elnökség fentartassék, ugy azonban, hogy a tárgyalásnál mindig az idősebb elnök vezesse a tanácskozást. Dégenfeld szerint a javaslat is ezt célozza. Kiss A. a kettős elnökség mellett nyilatkozik, mert azt kivánja a kálvinista paritas elve. György Endre is erre sza vaz. A közgyűlés 24 szóval 14 ellen a Tisza Kálmán indítványát fogadja el. A beregi egyházmegyének e tárgyban beadott külön javaslatát a közgyűlés mellőzte. A második napi ülésen a vizsgát tett segédlelkészek (16 második, 4 első vizsgás) ünnepélyes kibocsátása után, mit Kiss Áron püspök-helyettes végzett szép alkalmi beszéddel, folytatták a zsinati kérdések tárgyalását. Az erdélyi egyházkerület kiváltságos helyzetét több egyházmegye megszorittatni kivánja ; ily értelemben szólalt fel Kiss A. is, a ki az erdélyiek kiváltságos helyzete miatt az uniót félszegnek tartja. Gróf Dégenfeld József, György Endre, különösen pedig Tisza Kálmán a törvényjavaslat eredeti szövegezését védelmezték. Tisza nem akarhatja megfosztani az erdélyi egyházkerületet a Leopoldi diplomában nyert kiváltságairól. Az erdélyiek az ő ősi szervezetök keretében nagy szabású eredményeket értek el és épen Erdélyben felekezeti és nemzeti szempontokból igen nagy szükség van a ref. egy ház erősbődésére. Ezen kiv^il egyházunk szoros egységi kapcsának meglazitására törekedni nem volna czélszerü cpen a mai időben, midőn egyházunknak nem jó barátai kárörvendve néznék belső meghasonlásunkat. Az az indítvány, hogy a nagy népességű gyülekezetek önálló egyházmegyévé alakulhatása törvénybe iktattassák, amit közelebbről Debreczennek ösmeretes mozgalma tett napi kérdéssé, 32 szavazattal 23 ellen mellőztetett. Szeremley József, Tisza Kálmán, gróf Dégenfeld