Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-04 / 40. szám

az önkény helyett az igazságot, a kényszer helyett a szabadságot, s a huzavona helyett a solidaritást, szakadatlanul bővitvén a lelkiismeretes lényeknek mások iránt való kötelességeik körét; s végre hogy minden viszszaesés ellenére, az igazság és jog lészszerint való eltiltása ellenére és az erőszaknak ideiglenes istenítése ellenére is az emberiség mindennap közelebb jusson a béke az erkölcsi egyensúly és az engesztelődés országához. A jó eszméje fejlődésének és hatásának a történelemben való — mondjuk — eme tapasztalati tanulmánya az, ami a morál oktatásának kiindulás pontja. A tudomány semmit sem tud a dolgok lényegéről, nem ismeri sem az anyag természetét, sem az elme természetét ; ad egy nevet az állománynak és az erőnek ; de az a név nem jelent valóságot (realitást) az ismeretünknek mintegy határköve, melyen túl lemondunk a kutatásról. Ám azért a tudomány mégis hatalmas és termékeny, ha elkezdi vizsgálni annak az ismeretlen állománynak és erőnek a nyilvánulatait és működését; ha fürkészi e működés módosulatai és átalakulásai állandó feltételeit ; s ha a számtalannak és felfoghatatlannak tetsző látványosságokból egyszerű törvényeket hüvelyez ki : oly szorosan szabályosokat, minők a számok melyeknek átlátszóságát hova-tovább mind inkább megerősíti. A jó eszméjének nevezett erővel szintúgy van a dolog, mint a gondolat, a fény, vagy a mozgásnak nevezett eszmével. Bármit higyjünk személyesen az ő természetéről és lényegéről, működése törvényeit tanulmányozhatjuk és megismerhetjük, s az embernem történelme : az emberiség búja-bajának, örömeinek, fájdalmainak, reményeinek tanulmányozása lelkiismeretünk és eszünk okulásának gazdag tárházaként tűnik fel. Van tehát tudománya a moralnak, és a mint Sorbonne nagy mestereinek egyike nom regebben szépen mondá, ez az a tudomány, melynek mind nagyobb-nagyobb tért kell elfő glalnia tantárgyaink köreben, cl anynyira, hogy át kell járnia iskolázásunknak minden zege-zugát. Mondották a morál tudományáról, hogy az a társadalom valamely állapotához alkalmazott magaviseleti formáknak határozott kifejezése, oly formán, hogy az egyes élete szintúgy mint az öszszesé a lehető legszabadabb, legtevékenyebb és legteljesebb lehessen. Nem akarom ezúttal az eme formulának megfelelő jót fürkészni ; sem azt, amit Guyan mondott, hogy «a morál törvényei azonosok magának az életnek legmélyebb törvényeivel.)) Ebből az értelmezésből én csak egy pontot tartok meg, azt t. i. a melyből kitetszik, hogy egy ily tudomány miért kiegészítő része minden közoktatási rendszernek. A miket e tudománynak fürkészni és ismertetni kell, azok «a ma megszabott társadalmi állapothoz alkalmazott)) magaviseleti szabályok; ezek kedves barátim (a polgárosodás mai fejlettsége fokát tekintve melybe önök beleszülettek) azoknak a szabályoknak az öszszege, melyeket koruk és hazájok vállaikra ró a jelen nevében, melyet mi önökre hagyunk ama jövő nevében, melyet önök fognak majd megteremteni. Alig is van valamire nagyobb szükség a legközelebbi jövőben, midőn magukra hagyottan lesznek megpróbáltatásai közepett annak az életnek, melyet önök pehely könynyünek képzelnek, holott éppen a legsúlyosabb terhek egyike ; hisz mi lenne önökkel, ha nem állanának készen i téletök és cselekvéseik irányzására világos és szoros szabályok, melyeknek igazsága és ereje előtt lelkiismeretük meghajlik, s megsértésök erkölcsi lén vüket oly formán sebzi, mint testöket kardnak vágása, vagy szivöket egy eszelős lénynek a beszéde. Felméri Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. História Hungarorum ecclesiastica inde ab exordio u. testamenti ad nostra usque tempóra, ex monumentis .. . collei ta studio et laboré Petri Bod ... Tom. I. II. III Ismerteti Tentsch György, Dániel erdélyi evang. püspök. (Folytatás.) II. Az a sajátságos végzet, melynél fogva egy komolv kutatások között lefolyt élet munkájának kiadását a dologhoz értők egy évszázadnál tovább hasztalan várták, az első kötet kiadása után is tovább űzte játékát e könyvvel. A rövid előszóban elhallgatott okokból a harmadik kötet a második előtt látott napvilágot; amaz 1889. novemberében, ez 1890. októberében ; a harmadik kötet kinyomatása után meghalt Rauwenhoff; ennek folytán a második kötet kiadását Prins leidai ny. tanár vezette. A még hiányzó indexek utánpótlását Szalay Károly budapesti professor igérte. A második kötet, miként az első is, nem a ((magyarok)) pragmatikai egyháztörténelmét foglalja magában, hanem adalékokat ahhoz, melyek főleg a reformált egyházzal foglalkoznak s Bocskai Istvántól a szathmári békekötésig terjednek (1605—1711)- Alapul főleg nyomtatott források szolgálnak, ezek között História diplomitica de statu religionis evangelicae in Hungaria (1710) ; Lampe: História eccl. reform, in Hungaria et Transsylvania (1728.); Heidegger: História papatus; Wagner: História Leopoldi M.; Kazy: História regni Hungáriáé ; ezek mellett használ kézirati feljegyzéseket is. Az öt első könyv rajzolja a magyarországi protestantizmus helyzetét a jelzett időszakban. A szenvedéseknek sötét, súlyos története ez. A bécsi békekötést, melyet Bod a passaui szerződéssel és a westphaliai békével hasonlít össze, melyeken Németország belső fejlődése nyugszik, mely alkalomból komoly figyelmeztetést intéz Magyarország klérusához, nem hajtották szellemének megfelelőleg végre. Bethlen Gábor fejedelemnek ismételten kardot kellett húzni azon pusztító következményei ellen, mely szerint: az eretnekeknek adott szót nem szükség megtartani ; majd meg Rákóczy György száll táborba, «nemzetének és a vallásszabadságnak elnyomatása által mélyen áthatva, midőn a baj orvoslásának más módját nem látja» ; az orvoslást a linczi békekötésnek (1645) kellett volna meghoznia ; Bod terjedelmesen rajzolja, hogy mily hiu volt ezen remény is, fájdalmasan hangsúlyozva, hogy épen azon magyar mágnások, kik a reformált egyházból léptek át a római katholikus egyházba, mint Eszterházy Miklós nádor, gr. Battyáni Ádám, Homonnai János 1 tűntek ki a protestánsok terhes elnyomása által. Különösen említésre méltó a westphaliai békekötésről való nézete Erdélyt illető kötelező erejére és joghatályára nézve, a mennyiben ennek erejénél fogva a vallási üldözés itt épugy tiltva van, mint a Németbirodalomban és a béke kezesei adandó alkalommal kötelesek az erdélyeiket is védelmezni. Erre nézve hivatkozik e későbbi erdélyi fejedelem, Kemény János feljegyzéseire, ki a tárgyalásokon jelen volt.