Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

tövé tette, s a gyógyintézetet arra is Létesítette, hogy a hazai diakonisszák kiképzésére, alkalmas diakonissza anyaházzá válhatott. Jelenleg két német diakonissza mellett, kik a kai -serswerthi anyaház kötelékébe tartoznak, négy hazai diakonissza, és két próbanővér működik az intézetben. Azon nagymér\ű haladás, mely a helybeli városi gyógy­intézeteknél, ugy azok alakjára, mint belső berendezé­sükre nézve, az utóbbi években mutatkozott, igen ter­mészetesen bennünk is felébresztette az ezekben való előrelépés óhaját; de a kivitelnek útjába állt a helvi­séghiány, mely ezen kívül még azt is lehetetlenné tette, hogy a próbanővérek nagyobb számban vétessenek fel. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a diakonisszák és diako­nissza-növendékek számára háló-, tan- és munkahelyi­ségeket magában foglaló alkalmas pótépület felállítása, az intézet számára égető szükség tárgyát képezte, mely­nek foganatosítását azonban az intézet pénzügyi hely­zete meg nem engedte. De mert most, egészen várat­lanul, az intézetnek oly kötelezettségeknek kell meg­felelni, melyek a helyiségek elégtelensége folytán okozott szorult helyzetet még élesebben feltüntetik, az intézet elnöksége arra lett kényszerítve, hogy a pótépület fel­állítását azonnal elkezdesse. A midőn t. i. a német református község, a tekintetes fővárosi tanácsot meg­kereste, hogy mentené fel a községet egy iskolaépíté­sének kötelezettsége alól azon telken, melyet neki husz év előtt a Hold utezában egy templom, paplak és is­kolának építése céljából ingyen átengedett és engedné meg neki, hogy két bérházat emelhessen, melyek egyike paplaknak is szolgálna, ezen kérelemnek azon feltétel alatt adott helyet, hogy : «a község kötelezze magár, az általa alapított «Bethesda» gyógyintézetet ötökre fent.irtani, és a templom egyik oldalán emelendő pap­lak s bérház felépítésének befejezésétől számítandó félév után, nevezett gyógyintézetben két, egy külön szobá­ban elhelyezendő szabad ágyat a város rendelkezésére bocsátani; továbbá pedig, hogy a templom másik olda­lán emelendő épületnek tiszta jövedelme, szinte csupán egyházi, jótékonysági és tanügyi célokra forditassék.» Miután a paplak és bérház előreláthatólag még 1890-t en használatra bocsáttatik, s ezen szabad-ágy-alapitváuy már 1891-ben életbe lép, szükséges, hogy a hozzávaló helyiségekről is gondoskodva legyen. Az intézet elöl­járósága tehát azon véleményben van, hogy midőn ő az intézet kibővítéséhez szükséges pótépités, s ezzel kapcsolatban egy éltesebb, magánosan álló egyénnek ellátására szánt külön osztály felállítása folytán köteles­ségét elvégezte, minden - félreértést kizáró tiszta útra lépett. És meg is van győződve afelől, hogy a neki rész­ben szükséges segély, az intézet barátai és a szenvedő embeuseg jól tevőinek pártfogása folytán, rendelkezésére fog bocsáttatni. Az építési költségek törlesztésére azon­ban, az önkénytes adakozások mellett, még a főváros bőkezűsége folytán nyert telkeken emelt templom mel­letti bérházak tiszta jövedelme is szolgálni fog. A Bethesda diakonisza-gyógyintézet elnöksége átadja a fentebb elsoroltakban, az intézet keletkezésének rövid vázlatát, azon körülmények ecsetelésével együtt, melyek a kibővítést szükségessé tették az uj épület alapjának, azon hő imával : ((Nyugodjék Isten áldása mindörökké, ugy az épületen, mint lakóin, s azon forró óhajjal, hogy a szentírás e mondása : «Mindenkor és minden­ben a Krisztusw az intézet valamenyi tagjának jelszava ma­radjon; maga az intézet pedig mindinkább áldásos forrá­sává váljék a községnek és városnak, az egyháznak és az országnák. Budapest, 1890. évi november hó 2-án. Jelenleg az anyaegyház élén állnak : Szász Károly, mint első lelkész. Gr. Tisza Lajos, mint főgondnok. A német leányegyháznál : Gladischefsky Károly lelkész, Hauser Vilmos, gondnok. A jelenlegi intézeti elnökség: Koenig ny. lelkész, dr. Bakody Tivadar, Biberauer Tivadar, mint az intézet alapitói ; Gladischefsky Károly lelkész, Schultheis Reichber Frigyes, Wehn Zsófia, diakonissza­főnöknő, Mende Ágost, műépítész.)) Eddig az érdekes és nagyjelentőségű emlékirat, melyet hogy miért tettem közzé, még arról akarok, valamit mondani. És a mit mondok, az bennünket nagyon közelről érdekel. Nyílt titok ugyanis, hogy a római katholicismus, illetőleg ultramontanismus minden téren megindította ellenünk hódító hadjáratát, s hogy e badjárátában az apácák, ez idő szerint, a ránk nézve legveszedelmesebb tényezők. Szaporodnak, mint a gomba, a nőneveléssel foglalkozó zárdák, s a közkorházak is hemzsegnek most már az apácáktól. Egynek az évi díja csak 8 5 frt egész esztendőre! Lehet-e ennél olcsóbbat még csak gondolni is ? A zárdai elnevelésről már szól­* m in tani e becses lap mult évi 46-1 k számaban, s azt hiszem eléggé feltártam e helyzet veszélyeit, most tehát csak a betegápolás körüli dolgokról kívánok röviden szólani. íme még itt Békestnegyében is — hol a pro­testantismus óriás többségben van — bevezettettek és pedig megyei határozat alapján, az apáca-ápolónők. Vagy ebben nincs veszély? A ki így szól, az e dolog felett bebatólag még nem gondolkozott, s elfelejti, hogy az apácáknak fogadalmuk van a hittérítésre, melyet a betegápolás munkája mellett is érvényesitni kötelességük. S hol van erre kedvezőbb alkalom, mint éppen a beteg ág3'ánál? Hiszen az aggodalmak közt hánykódó szegén}' beteg, még a szalmaszál után is kapkod, s a vergődés gyötrő kínjai közt annyira fogékony a vigasztalás iránt, hogy annak célzatossága felett gondolkodni eszébe sem jut. Hány példa van már rá, hogy ezt a helyzetet és lelki állapotot az ápoló-apácák kitűnő ügyességgel kiaknázták. Hejh! a klérus nagyon jót tudja, hogy mit csinál, mikor apácákkal árasztja el a közkorkázakat.! Tudja hogy ez a tőke mesés kamatot hoz. De ne bántsuk ezt tovább. íme Fliedner Tódor, kaiserswerthi lelkész, már 1836-ban megértette az apá­cák alakalmazásának reánk nézve veszedelmes voltát, s tudván, hogy a keresztyéni könyörületesség terén, egye­dül csak a hasonszenvi elv szerint lehet kívánt sikerre számitanunk, s megmentenünk az ev. protestantismus igaz érdekeit : diakonissza intézetet nyit, s oly agitatiót fejt ki, melynek gyümölcse és áldásai felett, Ameriká­kától Jeruzsálemig, Stockholmtól Szentpétervártól Kon­stantinápolyig és Alexandriáig, százezrek szive mond áldást poraira. A kaiserswerthi kis kerti ház mellett, mely az intézmény bölcsője volt, ma már paloták álla­nak, s oly épületeket emelt, nemcsak Némethon egyéb helyein, de más országokban, sőt idegen világrészekben is a krisztusi munkás szeretet, melyekben szemmel lát­ható azon nagy igazság, hogy : az evangyélnim Istennek hatalma minden hivő üdvösségére. «Halld meg lélek, mert neked beszélek!)) Ez a szent hatalom mutatta meg erejét a budapesti kicsiny seregben is, mely az élő hit, a munkás szeretet és törhetlen bizalom utján oda jutott, hogy roppant áldozatokkal berendezett s kiépí­tett Bethesdája, ma már nemcsak az irgalmasság haj­léka, de egyszersmind az első anyaház és diakonissza­képző intézet is Magyarországon. Hát sértse-e ambitiónkat az, hogy egy németajkú kisded gyülekezet, túlszárnyalt bennünket a belmiszio terén? Magyarajku barátom, old le a hiúság satuját,

Next

/
Thumbnails
Contents