Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

gató-tanácsa és számos más egyházi és iskolai testület. A több ezerre menő vendég egész mozgalmas, a fellobogózott házak ünnepélyes szint kölcsönöztek Miskolcz városának. Az ünnepély a Kossuth-utcai templomban kezdődött, hová a gimnáziumból vonult be a vendég sereg, nem kis gondot adva a rendezőségnek, hogy hová helyezze el őket. A gyülekezet éneke («Im bejöttünk)), «Jövel Szent Lélek») után a sárospataki cantus gyönyörű éneke alatt a jubiláns püspök lépett a szószékbe, egy meghatóan szép hála imát rebegve az egek Urához, hogy őt ily sok ideig engedte az oltár körül szolgálni. Mély megindulással hallgatta a közönség az egyszerű, de szivből jött szavakat : ((Megengedted érnünk kegyelmesen, hogy ötven év óta oltárod körül forgolódó, már-már megfáradt szolgád arany-imáját rebegheti el oltárod zsámolyánál.)) ((Hajlott korú szolgád áll most te előtted, töredelmes szívvel, remegő lélekkel várva a te atyai Ítéletedet Te vezérelted őt 74 évre terjedő életpályáján atyai kegyelmeddel, te tartottad meg e cserép edényt az emberi életet ostromló zivatarok között. Vedd kedvesen Atyánk e hála imát, ez öröméneket.» Az ima után, mely alig hngyott szemet szárazon, a miskolczi dalegylet szép éneke következett s ezután Mi'rovics Gyula theol. professor és egyházkerületi főjegyző mondott alkalmi beszédet eme textusról : ((Ilyen főpásztor illik mihozzánk)) (Zsid. VII. 26.) Isteni tisztelet után egyházkerületi gyűlés tartatott, melyen Kun Bertalan mellett Coviáromy László abauji alispán, mint legidősebb m. gondnok foglaha el a társelnöki széket, minthogy b. Vay Miklós főgondnok gyöngélkedése miatt az ünnepélyen meg nem jelenhetett. De lélekben ő is ott volt, s ott szép üdvözlő levelével, melyet a közgyűlés viharos éljenzéssel fogadott. Ezután Comáromy László az ünnepelt püspökhöz intézett beszéd kíséretében átadta neki a tiszáninneni egyházkerületnek közel 3000 frtról szóló alapítványi levelét és dísz albumát, mire Kun Bertalan keresetlen egyszerűséggel, de látható megindultsággal hosszasabban válaszolt. Utána Mikideczky István miskolczi kurátor, a miskolczi egyház serlegét adta át csinos beszéd kisér.e tében, mire az ünnepelt lelkész oly megindító bensőséggel válaszolt, hogy szem alig maradt szárazon a megindu'ástól. Lelkészekre és világiakra fölemelőleg hatott a szép vallomás : ((Negyvenegy évet együtt eltöltött életviszonyunk oly békés, oly barátságos volt, hogy egyetlen esetre sem emlékezem, hogy akár félreértés, akár a legcsekélyebb összeütközés békés együttlétünket megzavarta volna.» Ezzel Rutkay M. szólója és a miskolczi dalegylet karéneke után az ünnepély templomi része befejeztetett. De következett a folytatása, a küldöttségek tisztelgése, a vármegyeház nagy termében. Összesen 26 küldöttség tisztelgett, melyek fogadása több mint két óráig tartott. S valóban bámulatos volt a 75-ik évét járó főpap kitartása és ereje, melylyel az üdvözléseket fogadta s lankadatlan testi-lelki erővel viszonozta. A küldöttségeket dr. Szepessy Zsigmond főszolgabíró vezette be diszmagyarba öltözve. Legelőször a katonai tisztikar tisztelgett b. Alboii altábornagy vezetése alatt, kinek német üdvözletére a püspök is németül válaszolt. — Azután az egyházkerületek küldöttségei jöttek : a tiszai evangélikust Péchy Tamás, a bányait Sárkány püspök, a négy reformátust Szász Károly vezette; majd a vármegye (szónok Melczer alispán), Miskolcz város (szónok Soltész Nagy Kálmán), róm. kath. klérus (szónok Foltin János prépost), a miskolczi evang. egyház (szónok Radvány István felügyelő), izraelita hitközség (szónok Grünfeld Ödön), kir. törvényszék (szónok Ortvay Miksa törv. széki elnök), azután a római kath. gimnázium tanári kara, a sárospataki, rimaszombati, miskolczi tanárok, a leánynövelde, tanfelügyelőség, ipartestület stb. Megható volt a püspök volt káplánjai, a felső nyárádi egyház (hol a püspök született) és a visnyói egvház (hol 25 éve püspöknek fölavattatott) küldöttségeinek üdvözlete és az ezekre adott püspöki válaszok, mikkel a tisztelgések két óra után be is fejeztettek. Még két érdekes fejezete volt a miskolczi jubileumnak : a bankett és a hangverseny. Abból a fesztelen jó hangulat s a társadalmi és politikai jelentőségre emelkedett felköszöntőket emeljük ki, melyek között b. Albori cs. és kir. altábornagy a magyar hazára s ennek hű fiaira, Szász Károly a róm. kath. klérusra, Foltin prépost a ref. főpapokra emelt poharat. (A két utóbbinak egyházpolitikai fontosságát Lapunk más helyén méltatjuk. Szerk.) Erről csak annyit, hogy méltó befejezője volt a kitűnően sikerült ünnepélynek. Meghatóan szép és magasztos volt a templomi rész, impozáns a tisztelgés, hangulatos a bankett: szóval felejthetlen szép nap Miskolcz város életében és méltó jutalom a tiszáninneni kerület szelíd lelkű derék püspökének. G. B, Az evangelikus konvent. Népes nagy gyűlés volt, fontos tárgyakról hozott határozatot. Prónay Dezső báró világi elnök a konventet Karsay püspök társelnökkel megnyitván, beszédében ezeket emelte ki: Nagy esemény áll az egyházak előtt, a deczember hó 5-én megnyitandó zsinat, melynek fontosságát aligha kell hangsúlyozni. Oly esemény ez, mely csak évszázadok alatt ismétlődhetik, s épp ezért nagy várakozással és reménynyel néznek elébe. Ha a zsinat számolni fog egyházunk eddigi alkotmányával, hazánk és egyházunk viszonyaival, szóval ha a zsinat tárgyalásaiban az eddigi alapokhoz fog ragaszkodni és nagy ujitások kezdeményezését nem kivánja, akkor várakozásaink és reményeink teljesülni fognak. Lényeges változtatásokat mostani egyházi alkotmányukba ne várjunk tehát, mert e várakozásban csalódni fogunk. Ezután az elhunyt főjegyzőről, Haan Lajosról Győry Elek emlékezett meg kegyeletesen; uj főjegyző választása következett volna, de az elnök indítványára ezt elhalasztották, mert a zsinat esetleg módosítani foga választási ügyrenden. Ezután Karsay Sándor püspök melegen üdvöz lé Sárkány Sámuelt, a bányai kerület uj püspökét, ki e tisztében először jelenik meg az egyetemes gyűlés előtt. Sárkány Sámuel, az uj püspök, megköszönte a szives fogadtatást. Egyházunk legnagyobb kerülete — úgymond — a négyszázezer lélekből álló bányai kerület választott meg püspökének, mert bennem összpontosult az egyház hiveinek megtisztelő bizalma. Hogy a bányai kerület bizalmát megérdemlem-e, azt nem kutathatom, de talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy két tulajdonság nagy mértékben van meg bennem : Evangélikus egyházam iránti szeretet és tisztelet és odaadó, önzetlen hazaszeretet. Még rövid idő óta van szerencsém e magas állásban s máris konstatálhatom teljes örömmel, hogy itt nincsenek egyházbontó törekvések, széthúzó elemek, hanem buzgó, hü hivei vagyunk valamennyen egyházunknak. S midőn,