Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

gató-tanácsa és számos más egyházi és iskolai testület. A több ezerre menő vendég egész mozgalmas, a fel­lobogózott házak ünnepélyes szint kölcsönöztek Miskolcz városának. Az ünnepély a Kossuth-utcai templomban kezdő­dött, hová a gimnáziumból vonult be a vendég sereg, nem kis gondot adva a rendezőségnek, hogy hová helyezze el őket. A gyülekezet éneke («Im bejöttünk)), «Jövel Szent Lélek») után a sárospataki cantus gyö­nyörű éneke alatt a jubiláns püspök lépett a szószékbe, egy meghatóan szép hála imát rebegve az egek Urához, hogy őt ily sok ideig engedte az oltár körül szolgálni. Mély megindulással hallgatta a közönség az egyszerű, de szivből jött szavakat : ((Megengedted érnünk kegyel­mesen, hogy ötven év óta oltárod körül forgolódó, már-már megfáradt szolgád arany-imáját rebegheti el oltárod zsámolyánál.)) ((Hajlott korú szolgád áll most te előtted, töredelmes szívvel, remegő lélekkel várva a te atyai Ítéletedet Te vezérelted őt 74 évre terjedő életpályáján atyai kegyelmeddel, te tartottad meg e cserép edényt az emberi életet ostromló zivatarok között. Vedd kedvesen Atyánk e hála imát, ez öröméneket.» Az ima után, mely alig hngyott szemet szárazon, a miskolczi dalegylet szép éneke következett s ezután Mi'rovics Gyula theol. professor és egyházkerületi főjegyző mon­dott alkalmi beszédet eme textusról : ((Ilyen főpásztor illik mihozzánk)) (Zsid. VII. 26.) Isteni tisztelet után egyházkerületi gyűlés tartatott, melyen Kun Bertalan mellett Coviáromy László abauji alispán, mint legidősebb m. gondnok foglaha el a társ­elnöki széket, minthogy b. Vay Miklós főgondnok gyöngélkedése miatt az ünnepélyen meg nem jelenhe­tett. De lélekben ő is ott volt, s ott szép üdvözlő leve­lével, melyet a közgyűlés viharos éljenzéssel fogadott. Ezután Comáromy László az ünnepelt püspökhöz inté­zett beszéd kíséretében átadta neki a tiszáninneni egy­házkerületnek közel 3000 frtról szóló alapítványi leve­lét és dísz albumát, mire Kun Bertalan keresetlen egy­szerűséggel, de látható megindultsággal hosszasabban válaszolt. Utána Mikideczky István miskolczi kurátor, a miskolczi egyház serlegét adta át csinos beszéd kisé­r.e tében, mire az ünnepelt lelkész oly megindító benső­séggel válaszolt, hogy szem alig maradt szárazon a megindu'ástól. Lelkészekre és világiakra fölemelőleg hatott a szép vallomás : ((Negyvenegy évet együtt eltöl­tött életviszonyunk oly békés, oly barátságos volt, hogy egyetlen esetre sem emlékezem, hogy akár félreértés, akár a legcsekélyebb összeütközés békés együttlétünket megzavarta volna.» Ezzel Rutkay M. szólója és a mis­kolczi dalegylet karéneke után az ünnepély templomi része befejeztetett. De következett a folytatása, a küldöttségek tisztel­gése, a vármegyeház nagy termében. Összesen 26 kül­döttség tisztelgett, melyek fogadása több mint két óráig tartott. S valóban bámulatos volt a 75-ik évét járó főpap kitartása és ereje, melylyel az üdvözléseket fogadta s lankadatlan testi-lelki erővel viszonozta. A küldöttsé­geket dr. Szepessy Zsigmond főszolgabíró vezette be diszmagyarba öltözve. Legelőször a katonai tisztikar tisz­telgett b. Alboii altábornagy vezetése alatt, kinek német üdvözletére a püspök is németül válaszolt. — Azután az egyházkerületek küldöttségei jöttek : a tiszai evangé­likust Péchy Tamás, a bányait Sárkány püspök, a négy reformátust Szász Károly vezette; majd a vármegye (szónok Melczer alispán), Miskolcz város (szónok Soltész Nagy Kálmán), róm. kath. klérus (szónok Foltin János prépost), a miskolczi evang. egyház (szónok Radvány István felügyelő), izraelita hitközség (szónok Grünfeld Ödön), kir. törvényszék (szónok Ortvay Miksa törv. széki elnök), azután a római kath. gimnázium tanári kara, a sárospataki, rimaszombati, miskolczi tanárok, a leánynövelde, tanfelügyelőség, ipartestület stb. Megható volt a püspök volt káplánjai, a felső nyárádi egyház (hol a püspök született) és a visnyói egvház (hol 25 éve püspöknek fölavattatott) küldöttségeinek üdvözlete és az ezekre adott püspöki válaszok, mikkel a tisztelgé­sek két óra után be is fejeztettek. Még két érdekes fejezete volt a miskolczi jubi­leumnak : a bankett és a hangverseny. Abból a fesztelen jó hangulat s a társadalmi és politikai jelentőségre emelkedett felköszöntőket emeljük ki, melyek között b. Albori cs. és kir. altábornagy a magyar hazára s ennek hű fiaira, Szász Károly a róm. kath. klérusra, Foltin pré­post a ref. főpapokra emelt poharat. (A két utóbbinak egyházpolitikai fontosságát Lapunk más helyén méltat­juk. Szerk.) Erről csak annyit, hogy méltó befejezője volt a kitűnően sikerült ünnepélynek. Meghatóan szép és magasztos volt a templomi rész, impozáns a tisztel­gés, hangulatos a bankett: szóval felejthetlen szép nap Miskolcz város életében és méltó jutalom a tiszáninneni kerület szelíd lelkű derék püspökének. G. B, Az evangelikus konvent. Népes nagy gyűlés volt, fontos tárgyakról hozott határozatot. Prónay Dezső báró világi elnök a konventet Kar­say püspök társelnökkel megnyitván, beszédében ezeket emelte ki: Nagy esemény áll az egyházak előtt, a deczember hó 5-én megnyitandó zsinat, melynek fontosságát aligha kell hangsúlyozni. Oly esemény ez, mely csak évszáza­dok alatt ismétlődhetik, s épp ezért nagy várakozással és reménynyel néznek elébe. Ha a zsinat számolni fog egyházunk eddigi alkotmányával, hazánk és egyházunk viszonyaival, szóval ha a zsinat tárgyalásaiban az eddigi alapokhoz fog ragaszkodni és nagy ujitások kezdemé­nyezését nem kivánja, akkor várakozásaink és remé­nyeink teljesülni fognak. Lényeges változtatásokat mos­tani egyházi alkotmányukba ne várjunk tehát, mert e várakozásban csalódni fogunk. Ezután az elhunyt főjegyzőről, Haan Lajosról Győry Elek emlékezett meg kegyeletesen; uj főjegyző válasz­tása következett volna, de az elnök indítványára ezt elha­lasztották, mert a zsinat esetleg módosítani foga válasz­tási ügyrenden. Ezután Karsay Sándor püspök melegen üdvöz lé Sárkány Sámuelt, a bányai kerület uj püspökét, ki e tisztében először jelenik meg az egyetemes gyűlés előtt. Sárkány Sámuel, az uj püspök, megköszönte a szives fogadtatást. Egyházunk legnagyobb kerülete — úgymond — a négyszázezer lélekből álló bányai ke­rület választott meg püspökének, mert bennem össz­pontosult az egyház hiveinek megtisztelő bizalma. Hogy a bányai kerület bizalmát megérdemlem-e, azt nem kutathatom, de talán szerénytelenség nélkül mondha­tom, hogy két tulajdonság nagy mértékben van meg bennem : Evangélikus egyházam iránti szeretet és tisz­telet és odaadó, önzetlen hazaszeretet. Még rövid idő óta van szerencsém e magas állásban s máris konsta­tálhatom teljes örömmel, hogy itt nincsenek egyház­bontó törekvések, széthúzó elemek, hanem buzgó, hü hivei vagyunk valamennyen egyházunknak. S midőn,

Next

/
Thumbnails
Contents