Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

1266 1250 Az alsó-tiszavidéki misszió ügyéhez. Sorsom által sok esztendő óta, az enyémtől idegen vallású népek közé vettetve, csak keveset tudok azon életteljes mozgalmakról, melyek hitfelekezetünk kebelében véghez mentek. A napi lapok közleményei a helyzetemben "levőnek csak olyan tájékozódást nyújthatnak, mint azon utazónak az egyes vasúti főbb állomások, a ki a közben eső tájakat nem láthatta. A nyár folyamán azonban olyan szerencsés valék, hogy az alvidék egyik lelkes, fiatal papjával találkozhattam, a kivel, habár rövid ideig, de mégis beszélgethettem a hitfelekezetünket közelről érdeklő dolgokról. Egyebek között szóba jött a szervezendő alsótiszavidéki misszió ügye, a mi általános érdekén kivül engem még különösebben is érdekelt azért, mert magam ís a tervezett missziói körben lakom, s mert egy a tájon szervezendő misszió eszméje évekkel ez előtt felébredt bennem, a miről hogy eddig nem irtani, csupán azért történt, mivel csekélységem érzetében felszólalásommal sikerét nem remélhettem. Most már másként áll a dolog. Megismertem, a már említett lelkész ur szívességéből, a szervezendő misszió tervezetét, melyhez, mint e vidéken lakó, s a helyi viszonyokkal ismerős hitfélnek hozzá szólanom nemcsak szerénytelenségnek nem tartom, hanem a miszszió sikere szempontjából magamat a felszólalásra kötelezettnek is érezem. A missziói kerület a tervezet szerint kiterjeszkednék : Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Ada, Mohol, Petrovoszello, Ó-Becse és Bács-Földvár tiszamelléki községekre, s az Ó-Becsétől nyugotra 2 — 3 órányi távolságra fekvő Szent-Tamásra. A misszió középpontja Ó-Becse lenne. E tervezethez két szempontból kivánok tisztelettel hozzá szólani. Az egyik szempont a tervezetben kikerekített missziói területre, a másik a misszió középpontjára irányul. Előttem úgy látszik, hogy Szt.-Tamás nem illik bele a tiszamelléki községek természetes keretébe egyrészt azért, mert távol esik- Becsétől is és különösen télviz idején a közlekedés nagy nehézségekkel jár, másrészt pedig azért, mivel a Szt.-Tamáson elszórtan élő hitfeleinkre nézve, kik nagyobb részben Feketehegyről származhattak oda, a becsei középpontiság bizonyos idegenszerűséggel bírhatna;, s inkább óhajtanának odatartozni, honnét elszakadtak, s-a hol rokonaik élnek és szeretteik -nyugosznak. Ezen okból én sokkal czél szer űbbnek tartanám, ha Szt.-Tamás a tervezetből ki hagyatnék, s a hozzá különben is jóval közelebb eső feketehegyi erős anyaegyház szárnyai alá helyeztetnék. Ezen intézkedés által a missziói kerület minden részében könnyen kezelhetővé lenne, mert egyetlen községe maradna csupán, mely nem a vasút mellett fekszik, t. i. Bács-Földvár, de ez is a vasút végpontjától, Ó-Becsétől legfölebb egy órányira van. A tervezet szerint a misszió középpontja Ó-Becse lenne. A tervezet ezen pontjára szintén van néhány, s azt hiszem, hogy elég súlyos okokkal támogatott megjegyzésem. Én ugyanis a magam laikus felfogásával úgy gondolkozom, hogy valamely missziói kerület középpontjául oly község választandó, a mely : 1-ször a legtöbb garantiát képes nyújtani arra nézve, hogy ott idővel egyházközség legyen alapitható ; 2-szor a mely a körüle lakó hívektől egyenlő könnyűséggel legyen megközelíthető ; 3-szor melyből, a szervezendő misszió lelkésze kerületében az előfordulandó egyházi functiókat mennél kevesebb időpazarlással, s a hívek lehető kényelmére végezhesse. Ha helyesek a középpontra nézve felállított ezen irányelvek, akkor e missziói kerület középpontjául nem O-Becse, hanem Zenta választandó. Még pedig azért, mert : 1. Zenta rendezett tanácsú város, lakossága megközelíti a 27 ezeret, s ezek között a gör. keleti és izraelita vallású lélekszám alig tesz ki 5 ezeret, s így föltehető, hogy a 22 ezernyi magyar származású határbeli lakosság között hitfeleink nagyobb számmal vannak szétszórva, mint Ó-Becsén, melynek lakossága 16 ezer körül jár, s ennek is mintegy fele gör. keleti vallású szerb. 2. Zenta a kijelölt missziói területnek középpontján fekszik, legalább a mi a tiszamelléki községeket illeti. 3. Zenta középponti hely s vasúti csomópont. Székhelye a kir. járásbíróságnak és telekkönyvnek, szolgabiróságnak és két kir. közjegyzőségnek, mely hivatalok hatásköre kiterjed három község kivételével a egész missziói kerületre. Ezek volnának azon helyismereten alapuló megjegyzések, melyeket a létesitendő alsó-tiszavidéki miszszió végleges szervezése előtt, annak mennél nagyobb sikere szempontjából elmondani szükségesnek, sőt a magam részéről kötelességszerűnek tartottam. S ezzel be is végezhetném jóakaratú, habár igénytelen soraimat, ha az ev. ref. hazai missziónak egy sarkalatos kérdéséhez is nem volnának sok időn át, különböző helyeken szerzett némi tapasztalataim, melyeknek feltárását épen missziónk sikere érdekében szintén elmulaszthatlan kötelességemnek ismerem. Ez a kérdés a misszionárius lelkészek kérdése. Alkalmam volt néhány misszionáriussal, ha nem is megismerkedni, de legalább találkozhatni annyi időre, hogy némi Ítéletet alkothattam magamnak egyéniségükről, s ennek alapján elképzelhettem az általuk elérhető sikert is. Nem tudom, vájjon csak véletlen játéka volt-e, vagy általában ugy van, de azok a kikkel én összejöttem, nem mutatkoztak Ítéletem szerint olyanoknak, a kik az Ur szőlőjében valami sikeresen működhetnének, sőt, állásuknál fogva a különböző más vallásinkkal is gyakran érintkezve, s művelt körökben is megfordulva igen alkalmasaknak mutatkoztak arra, hogy szellemi s ei> kölcsi állapotaink iránt szégyenletesen alacsony fokú hiedelmet keltsenek. . , . hogy a vallási és erkölcsi eszmék diadalának harczát is akként kell vezetnünk, hogy abban hazánk és nemzetünk közös java kifejezést nyerjen vagyis egyházunk érdekeit közös hazánk érdekeivel bölcsen mindig meg kell tudnunk egyeztetni.)) Vajha az ilyen hangok minél gyakoriabbak lennének a hazai papság' körében és a békehangoztató szép szavakat békeszerző és békebiztositó tettek is követnék. Akkor igazán uj irányról, örvendetes fordulatról szólhatnánk a hazai egyházpolitikában és vége szakadna az áldatlan testvéri hareznak, mely most az ország különböző vallási polgárai között dúl. Sz F.