Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

1266 1250 Az alsó-tiszavidéki misszió ügyéhez. Sorsom által sok esztendő óta, az enyémtől ide­gen vallású népek közé vettetve, csak keveset tudok azon életteljes mozgalmakról, melyek hitfelekezetünk kebe­lében véghez mentek. A napi lapok közleményei a helyzetemben "levőnek csak olyan tájékozódást nyújt­hatnak, mint azon utazónak az egyes vasúti főbb állo­mások, a ki a közben eső tájakat nem láthatta. A nyár folyamán azonban olyan szerencsés valék, hogy az alvidék egyik lelkes, fiatal papjával találkozhattam, a kivel, habár rövid ideig, de mégis beszélgethettem a hitfelekezetünket közelről érdeklő dolgokról. Egyebek között szóba jött a szervezendő alsó­tiszavidéki misszió ügye, a mi általános érdekén kivül engem még különösebben is érdekelt azért, mert magam ís a tervezett missziói körben lakom, s mert egy a tájon szervezendő misszió eszméje évekkel ez előtt felébredt bennem, a miről hogy eddig nem irtani, csupán azért történt, mivel csekélységem érzetében felszólalá­sommal sikerét nem remélhettem. Most már másként áll a dolog. Megismertem, a már említett lelkész ur szívességéből, a szervezendő misszió tervezetét, melyhez, mint e vidéken lakó, s a helyi viszonyokkal ismerős hitfélnek hozzá szólanom nemcsak szerénytelenségnek nem tartom, hanem a misz­szió sikere szempontjából magamat a felszólalásra köte­lezettnek is érezem. A missziói kerület a tervezet szerint kiterjeszked­nék : Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Ada, Mohol, Petro­voszello, Ó-Becse és Bács-Földvár tiszamelléki közsé­gekre, s az Ó-Becsétől nyugotra 2 — 3 órányi távol­ságra fekvő Szent-Tamásra. A misszió középpontja Ó-Becse lenne. E tervezethez két szempontból kivánok tisztelet­tel hozzá szólani. Az egyik szempont a tervezetben kikerekített missziói területre, a másik a misszió közép­pontjára irányul. Előttem úgy látszik, hogy Szt.-Tamás nem illik bele a tiszamelléki községek természetes keretébe egyrészt azért, mert távol esik- Becsétől is és különösen télviz idején a közlekedés nagy nehézségekkel jár, másrészt pedig azért, mivel a Szt.-Tamáson elszórtan élő hitfeleinkre nézve, kik nagyobb részben Feketehegyről származhat­tak oda, a becsei középpontiság bizonyos idegenszerű­séggel bírhatna;, s inkább óhajtanának odatartozni, hon­nét elszakadtak, s-a hol rokonaik élnek és szeretteik -nyugosznak. Ezen okból én sokkal czél szer űbbnek tar­tanám, ha Szt.-Tamás a tervezetből ki hagyatnék, s a hozzá különben is jóval közelebb eső feketehegyi erős anyaegyház szárnyai alá helyeztetnék. Ezen intézkedés által a missziói kerület minden részében könnyen kezelhetővé lenne, mert egyetlen köz­sége maradna csupán, mely nem a vasút mellett fekszik, t. i. Bács-Földvár, de ez is a vasút végpontjától, Ó-Becsé­től legfölebb egy órányira van. A tervezet szerint a misszió középpontja Ó-Becse lenne. A tervezet ezen pontjára szintén van néhány, s azt hiszem, hogy elég súlyos okokkal támogatott meg­jegyzésem. Én ugyanis a magam laikus felfogásával úgy gon­dolkozom, hogy valamely missziói kerület középpontjául oly község választandó, a mely : 1-ször a legtöbb garantiát képes nyújtani arra nézve, hogy ott idővel egyházközség legyen alapitható ; 2-szor a mely a körüle lakó hívektől egyenlő könnyűséggel legyen megközelíthető ; 3-szor melyből, a szervezendő misszió lelkésze kerületében az előfordulandó egyházi functiókat mennél kevesebb időpazarlással, s a hívek lehető kényelmére végezhesse. Ha helyesek a középpontra nézve felállított ezen irányelvek, akkor e missziói kerület középpontjául nem O-Becse, hanem Zenta választandó. Még pedig azért, mert : 1. Zenta rendezett tanácsú város, lakossága meg­közelíti a 27 ezeret, s ezek között a gör. keleti és izraelita vallású lélekszám alig tesz ki 5 ezeret, s így föltehető, hogy a 22 ezernyi magyar származású határ­beli lakosság között hitfeleink nagyobb számmal van­nak szétszórva, mint Ó-Becsén, melynek lakossága 16 ezer körül jár, s ennek is mintegy fele gör. keleti vallású szerb. 2. Zenta a kijelölt missziói területnek középpont­ján fekszik, legalább a mi a tiszamelléki községeket illeti. 3. Zenta középponti hely s vasúti csomópont. Székhelye a kir. járásbíróságnak és telekkönyvnek, szolga­biróságnak és két kir. közjegyzőségnek, mely hivatalok hatásköre kiterjed három község kivételével a egész missziói kerületre. Ezek volnának azon helyismereten alapuló meg­jegyzések, melyeket a létesitendő alsó-tiszavidéki misz­szió végleges szervezése előtt, annak mennél nagyobb sikere szempontjából elmondani szükségesnek, sőt a magam részéről kötelességszerűnek tartottam. S ezzel be is végezhetném jóakaratú, habár igénytelen soraimat, ha az ev. ref. hazai missziónak egy sarkalatos kérdésé­hez is nem volnának sok időn át, különböző helyeken szerzett némi tapasztalataim, melyeknek feltárását épen missziónk sikere érdekében szintén elmulaszthatlan köte­lességemnek ismerem. Ez a kérdés a misszionárius lelkészek kérdése. Alkalmam volt néhány misszionáriussal, ha nem is megismerkedni, de legalább találkozhatni annyi időre, hogy némi Ítéletet alkothattam magamnak egyénisé­gükről, s ennek alapján elképzelhettem az általuk elér­hető sikert is. Nem tudom, vájjon csak véletlen játéka volt-e, vagy általában ugy van, de azok a kikkel én összejöttem, nem mutatkoztak Ítéletem szerint olyanoknak, a kik az Ur szőlőjében valami sikeresen működhetnének, sőt, állásuknál fogva a különböző más vallásinkkal is gyak­ran érintkezve, s művelt körökben is megfordulva igen alkalmasaknak mutatkoztak arra, hogy szellemi s ei> kölcsi állapotaink iránt szégyenletesen alacsony fokú hiedelmet keltsenek. . , . hogy a vallási és erkölcsi eszmék diadalának harczát is akként kell vezetnünk, hogy abban hazánk és nemzetünk közös java kifejezést nyer­jen vagyis egyházunk érdekeit közös hazánk érdekeivel bölcsen mindig meg kell tudnunk egyeztetni.)) Vajha az ilyen hangok minél gyakoriab­bak lennének a hazai papság' körében és a bé­kehangoztató szép szavakat békeszerző és béke­biztositó tettek is követnék. Akkor igazán uj irányról, örvendetes fordulatról szólhatnánk a hazai egyházpolitikában és vége szakadna az áldatlan testvéri hareznak, mely most az ország különböző vallási polgárai között dúl. Sz F.

Next

/
Thumbnails
Contents