Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

összeget, melyet tűzbiztosítás után, különféle helyeken fekvő épületeiből, biztosítás esetén, a biztosító intézeteknek fizetne, önmaga kezelteti külön pénztári számadás mellett. S két évtized lefolyása után az igy kezelt biztosítási pénz oly tőkévé nőtt fel, hogy annak kamataiból, kevés pótlék mellett, igen tisztességes nyugdíjjal látja el nyugalmazott gazdatisztjeit. A biztosító intézetekkel kötött szerződés szerint, ha kerületekkel köttetik is az, s ezen az úton ha több is e kedvezmény, ezt a kedvezményt, az egyházak tulajdonát képező pénzből adja vissza a biztosító intézet, a mi valóban nevetséges dolog. A tiszántúli egyházkerületnek kedvezőleg kötött szerződésére hivatkozik Dőczy lelkésztársunk, En is megmaradok ezen egyházkerület szerződése vizsgálatánál. Es egy tiz éves cyklus lejártából mutatom fel azon kedvező eredményt, melyet ez a tömeges biztosítás eredményezett, nem ugyan a kerület, vagy ennek egyházmegyei s gyülekezeti, hanem igen is a biztosító intézet részére. A tiszántúli egyházkerület korábban a pesti biztositó intézettel szerződött 10 évre. A 10 évi biztositási idő következő eredménynyel végződött : A kerület összes egyházai befizettek 10 év alatt 78,042 frt 61 kr biztositási pénzösszeget. Ugyan ezen idő alatt tűzkár térítésül visszafizetett a társulat 29,745 frt 8 krt. És igy a 10 év alatti befizetésből nyeremény-maradék — mely kölcsön biztositás esetén az egyházkerület és gyülekezetei részére marad vissza — 48,297 frt 53 kr, melyből a társaság az egyházmegyéknek 3810 frt 64 krt, az egyházkerületnek 7623 frt 51 krt ajándékozott vissza, kötött szerződésök értelmében. A többi 36,863 frt 38 kr kis összegecskét eltette a társaság, ajánlván magát továbbra is a kerület kegyeibe. Engedje meg az olvasó közönség, hogy a kölcsön biztositás előnyeinek igazolásául még egy pár rövid példát említsek fel. Az erdélyi egyházkerület egy évre, különböző intézeteknél, 566,260 forint erejéig, és igy félmillió értéken felül biztosította épületeit. Befizetett ezen összeg után egy évre 6000 frt biztositási pénzt. Egy év alatt négy tűz esete volt. Ezen négy tűzeset kárpótlására kifizetett a társaság 1056 frt 90 krt, Maradt tiszta haszna a társaságnak 4944 frt. A vértesaljai egyházmegye 188l-ben a kerület elé terjesztette kölcsönbiztositási indítványát, és tervezetét. A kerület életre való eszmének mondotta ki; s az egyházmegyék figyelmébe ajánlotta. Az egyházmegyék elvben elfogadták, s itt megállapodtunk. Elvben én tudnék építeni akár Eskuriál palotákat. Elvben én jól tudnék tartani sok ezer éhezőt. De vájjon lenne-e ezeknek valami valóságos értékök? Felelét: nem lenne. Igy nem lett eredménye a kölcsönbiztositás elvben elfogadásának sem. 1881 óta máig tíz év haladt el. A vértesaljai egyházmegye, évenkint 860 frt biztositási dijt fizet. Tiz év alatt tehát befizetett 8600 frtot. Hála Istennek, nem volt semmi tűzvész tíz év alatt, de el is tette ám mind a 8600 forintunkat szépen a biztosító intézet! Ezek a számok, ugy hiszem, meggyőző érvek lehetnek a kölcsönbiztositás mellett. Azonban mi reformátusok nem vagyunk élelmes nép. Az ily pénzforrásokat nem tudjuk, nem is akarjuk felhasználni, hanem vagyunk büszke nép, szükségeinket fedezzük kivetésből, önadóztatásból még akkor is, midőn azok terhei alatt már-már roskadozunk. A helyett tehát, hogy a kerület venné kezébe a biztositás ügyet oly czélból, hogy ez kössön szerződést a biztosító intézettel, a helyett egy lépéssel menjünk tovább, és állítsunk gyülekezeteinkből kölcsönbiztositó intézetet. Koncz Imre, esperes. SYNODALIA. A pesti egyházmegye a lelkészválasztási törvényjavaslatról. A pesti egyházmegye aug. 25-ikén tartott ülésében a conventi nagybizottság munkálatát tárgyalás alá vévén, a lelkészválasztási törvényekre nézve következőkben állapodott meg. Mindenekelőtt meghatározta amaz alapelveket, a melyeken az egész lelkészválasztási törvényeknek államok kell. S ezek : 1-ször a gyülekezetek szabadválasztási jogának biztosítása azon határig, a hol ezt a jogot a gyülekezet saját kárára gyakorolhatná. Ebből kifolyólag 2-szor az egyházi felsőbbségnek világos szabályok által meghatározott jogot adni arra, hogy a gyülekezeteket a magukra nézve káros választásoktól megóvhassa. Minden szabálynak e két czélra kell szolgálni, ennélfogva a mely szabály ezeknek meg nem felel, törlendő. A szabadválasztási jog biztosítását követeli az a viszony, a melynek az ev. ref. egyházban a lelkész és gyülekezete között fennállaní kell. Abban az egyházban, a melyben az egyház hite szerint az idvezitő erő a szertartások csodás erejében van, a melyek ennélfogva idvezitőlég hatnak a lélekre, ha a szertartási cselekmény valaki által végrehajtatik, s ha a hívő a szertartás alatt jelen van : valamint magának a hívőnek teljesen szenvedőleges szerepe van, tehát a maga lelki üdvének eszközlésére közre nem működik ; úgy viszont rá nézve teljesen közömbös az, ki az az egyén, a ki azt végre hajtja. Az ő lelki üdvére nézve mindegy ha mindjárt valamely gép hajtja is azt végre, a fődolog az, hogy az opus operatum megtörténjék. Ebben az egyházban tehát a hívek lelki üdvére nézve teljesen közömbös dolog az, ki- és miféle egyén hajtja végre az idvezitő cselekményt, csak annyi kivántarik, hogy ez a püspök által erre felhatalmazott, felszentelt egyén legyen. Az ev. ref. egyházban ellenben ilyen önmagában csodás erővel üdvözítő szertartás nincsen. Itt a lélek üdvének legfőbb tényezője ki-ki önmaga. Az igének és más kegyelmi eszközöknek csak akkor van üdvözítő erejök, ha azokat hívő lélekkel s azoknak erejében való bizalommal befogadja, a maga lelki tulajdonává teszi. — Ha pedig be nem fogadja, hatásuk nincs, erőszakkal senkit sem idvezitenek. Hogy pedig a híveknek sziveik lelkeik megnyíljanak az igének, erre nagy hatással van az : ki az az egyén, a ki ezt nekik elfogadásra ajánlja. Bíznak-e benne, tisztelik, szeretik-e, ragaszkodnak-e hozzá, vagy annyira kelletlen, hogy beszédeit meg sem hallgatják ? Ezért feltétlen kötelessége az egyházi felsőbbségnek gondoskodni arról, hogy a gyülekezetekbe oly lelkészek állíttassanak be, a kikhez a gyülekezeteknek bizodalmuk van, a kiktől az igét s a kegyelmi eszközöket kész szívvel elfogadják. De mivel nem egy példa mutatta, hogy a gyülekezetek a korlátlan szabadválasztási jogot saját kárukra