Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

pedig a mi egyedüli támaszunk most és a jövőben is a közalap. Ez az oka annak, hogy e helyen ily terjedelmesen foglalkoztam ennek ügyével. De ha a közalap pénztárába olyan összeg pénzt akarunk bevenni, a mely bajaink enyhítésére elég legyen : akkor a közalap-törvényt ebben az irányban kell reformálunk, s nem abban, hogy még a mostani jövedelmei is csökkenjenek. Egyházunkat mostani borzasztó szegénységéből csak a teljesen keresztül vitt jövedelem-aránylagos adóztatás ragadhatja ki, és semmi más eszköz nem ; azért meg kell ezt alapitni mind a gyülekezetekben, mind a közalap körében, azzal a kulcscsal, a mely a papi congruának legalább 800 forintra emelését lehetővé teszi. Tisza Kálmán tegnap (szept. 14.) mondá a pápai gyűlésen, hogy szükségessé vált anyagi erőnk fokozása, mert szükségeinket csak az összes felekezeti tagok kötelességszerű hozzájárulásával fedezhetjük. Nagyon bölcsen van mondva Kegyelmes Úr; csak hogy aztán ki kell vonni ennek a bölcs mondásnak a következményeit a téli zsinaton, s a bölcs felfogást okos institutióvá kell szervezni, mert a mely bölcs mondás nem alakittatik hasznos intézménynyé, az csak az üres frázis nevére érdemes. De a mi egyházunk, a felekezeti célokon kívül, olyan nemzeti missziót is teljesít, főként a határszéleken, a más nemzetiségek közt, a melyet hazánk sajátszerű politikai helyzetében sem az állam, sem a katholikus egyház nem képes telje— sitni. E nemzeti missziójának gyámolitására méltán igényelheti az állam segélyét is, s én közvetlenül tudom, hogy nincs hazánkban olyan számot tevő politikus vagy politikai párt, a mely ezen nézet helyességét el ne ismerné; de sőt: minél inkább nemzeti politikát akar folytatni valamely kormány, annál jobban meg tudja becsülni azon ős nemzeti erőt, a mely a kálvinista közönségben és intézményekben rejlik. Azért a mult őszszel tartott országos lelkész értekezlet azon felfogását, hogy a zsinat folyamodjék az országgyűléshez az államsegély felemeléséért: én most is helyesnek és okosnak tartom, s egy jelenet, mely a mult télen a képviselő házban lejátszódott, előre is meggyőzött engem arról, hogy e folyamodásnak sikere lesz. Remélem is, hogy a zsinat a szegény közpapok kérvényét nem fogja oly Ízléstelen elbánásban részesítni, a milyenben a convent egyik bizottságra részesítette. o Ha az országgyűlés, a mostani államsegélynek és felosztási módjának érintetlenül hagyása mellett, még évenként egy fél millió forintot bocsát a convent rendelkezésére; még ha csak ideiglenesen adja is, ugy hogy husz év alatt fokozatosan megszűnjék, mialatt az ujjá szervezendő közalapot a saját erőnkön megizmosithatjuk : épen elég pénzünk lesz nemzeti missziónk teljesítésére. Hogy ugyanakkor a magyar állam köteles volna a többi felekezet segélyét is azon arányban felemelni, mint a kálvinista egyházét: az teljességgel nem alapos, nem politikus és nem hazafias nézet, mert az államnak joga van minden felekezetet annyira becsülni és annyira támogatni, a mennyire az hasznos az állam céljai előmozditására, és joga van minden segélyt megvonni az olyan felekezettől, a melyik a pénzt állam ellenes célokra fordítja. Most is ezt az eljárást követi Európának minden állama a felekezetekkel szemben, s az önerősitésnek és önvédelemnek ez a joga még a férget is megilleti. Magyarországon két magyar vallás van: a katholikus és a református, és én tagadom azt, hogy bármiféle theoria kedvéért is ez a kettő a magyar állam szemében egyenlő lehetne a rác és az oláh vallással! Ha van olyan elmélet, a mely ezt tanítja, abban nincsen politikai igazság. A magyar állam a saját létérdekét fogja szolgálni, a mikor megerősíti a magyar fajnak ezen kisebbik egyházát is, a melyben a nemzeti genius a maga igaz vallását találta meg; és a saját létérdeke ellen cselekszik, mikor a divergens elemek egyházait is támogatja. * * * Kifejtettem nézetemet a három halálos veszedelemről, mellőzöm az apróbb bajokat. A két elsőnek megakadályozása és a harmadik ügynek erőteljes megalkotása lehet a közelebbi zsinatnak legméltóbb feladata. Kovács Albert. Egy lépéssel tovább. — A tűzkár elleni biztosítás kérdéséhei. — Dőczy József lelkésztársunk, e Lap közelebbi számában, a dunamelléki egyházkerület figyelmébe ajánlja a tűzkár elleni biztosítást olyképen, hogy az egyházkerület venné kezébe a biztosítási ügyet. Igy a tömeges biztosítás mellett nagyobb lenne a kedvezmény, mit a biztositó társaságok adnának, mint ezt a tolnai egyházmegye kedvezményével párhuzamba állított tiszántúli egyházkerületnek a «Fonciére» biztositó intézettel kötött szerződése igazolja. Én egy lépéssel tovább megyek, és azt mondom, — mint ezt már egy évtizeddel előbb is mondám — állítson a magyarországi egyetemes ref. anyaszentegyház a maga gyülekezeteiből, vagy ha kivihető lenne, az ágost. testvér egyházakkal együtt, kölcsönbiztositó intézetet. A biztositó intézetek mind nyerészkedő vállalat. Ha magunk kölcsönbiztositó intézetté alakulunk, ez szeretet intézete leend, és ezen az úton önmagunknak adjuk azt a tekintélyes összeget, mit most alapos számitás nélkül oda ajándékozunk a biztosító intézeteknek. Ma már a társulatoknál való biztosítást a nagyobb uradalmak tulajdonosai is mellőzik. E helyett az önbiztositást alkalmazzák. Felemlíthetnék Fehérmegyéból egy terjedelmes uradalmakkal rendelkező grótot, ki azon