Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-20 / 38. szám
kőzik. Még nagyobb terjedelmű volt az esperesek és papok járatlansága azon szigorú pontosságban, a mely ezen ügynél kikerülhetetlen s tényleg követeltetett is tőlük; de ebbe is csakhamar belejöttek, ugy, hogy az 1887-iki őszi conventnek azt jelenthettem, hogy a közalap adó berendezése teljesen be van fejezve és az utolsó krajcárig meg van állapítva. Ha most dicsekedni akarnék azzal, hogy ezen processus alatt minő nehézségeket kellett leküzdenem, megtehetném bátran, mert rajtam kivül senki sem ismeri ezen ügyeket annyira, hogy megtudna cáfolni ; de nem teszem ; sőt ellenkezőleg ki kell jelentenem, hogy a nehézségek sokkal de sokkal kisebbek voltak, mint előre sejtettem és az adó végleges berendezése sokkal rövidebb idő alatt megtörtént, mint bármely uj adónál szokott, ugy, hogy ez a körülmény a kálvinista papság iránt mindig érzett szeretetemet és tiszteletemet még nagy mértékben fokozza. Azonban egyes barátságtalan hangok még 1887-ben is hangzottak, s — fájdalom — a conventnek ezek iránt sokkal élesebb volt a hallása, mint megérdemelték volna. Az 1887-iki konvent már abban a helyzetben volt, hogy a rendkívül csekélyre olvadt nehézségekkel szemben erélyesen léphetett volna fel; de e helyett azt tette, hogy megengedte, hogy a közalap adó ne szedessék közvetlenül a családfőktől, hanem más módon is kifi/ethető legyen, a mi az egyenes gondolkozáshoz szokott ember előtt azt teszi, hogy kifizethető az egyházak közpénztárából Addig is volt több egyház, a mely igy fizetett; de ezeknek száma évről-évre rohamosan apndt, s rátértek a törvényes fizetési módra ; ezentúl pedig mindig többen ragadták meg ezt a sokkal kényelmesebb fizetési módozatot, és pedig abban az irányban, mint Hódmezővásárhely, a mely több mint 1800 frt bevallása helyett kerek egyezer forint általányt kezdett fizetni az egyház pénztárából, igazolandó a zsinati törvényjavaslat azon álütását, hogy a nagy egyházak nagyobb mértékben járulnak az egyházi terhek hordozásához. Egy ilyen conventi határozat, a mely még törvénytelen is, csak az által lett volna igazolható, ha a közalap ellen nagymérvű lázongás lett volna az egész országban; pedig ez épen nem volt, mert akkor már az összes békételenkedők alig tettek ki egy tuczatot. A zsinati törvényjavaslat nem hogy segiteni akarna ezen elhibázott rendelkezésen, hanem ellenkezőleg törvényesitni szándékszik, a minek következése az lesz, hogy minden lelkész azonnal erre az álláspontra helyezkedik, s ezáltal a közalap adó előre fejlődése örökre megszűnik, hanyatlása biztosan bekövetkezik. Persze hogy ez sokkal kényelmesebb eljárás lesz, mint a családfőkre kivetés ; de a ki főként a kényelmet keresi, mondjon le arról, hogy valaha meggazdagodjék, mert ez a két dolog egymást kizárja. Hibát követtünk el a conventen, a mely papságukat és az adózó közönséget lehangolta, a mikor a misszióra oly nagy összeget kezdtünk fordítni. Előbb a meglévőt kellett volna megö Ö erősítni, s csak azután volt szabad a terjeszkedésre gondolni. Hibáztunk a tőkesegély megkezdése által, legalább oly nagymérvű kezdése által, mert ezáltal a következő 3 2 év conventjét abba a helyzetbe hoztuk, hogy folyvást csak kérni fog a közönségtől, a nélkül, hogy megfelelő arányba adni tudna; pedig egy ilyen pénzügyi politika fenn nem tartható. Ennek a hibánknak a következményeit még ma nem érezzük, mert a közelebbi két conventen sokat tudtunk adni ; de azon rövid pár év múlva, mialatt ennek emléke elmosódik, e hibának következményei, a tények természetes logikája szerint, elő fognak állani. Azon a conventen, a mely először renclelkeett a közalap jövedelmeivel, s reflectált a nyilatkozó békételenkedésekre is, azt mondtam, hogy a zúgolódás épen addig fog tartani, mig a negyedrész jövedelem tőkésítésé miatt kevesebbet tudunk adni a közönségnek, mint a mennyit tőle kérünk ; és akkor fog megszűnni, a mikor a tőkénk anynyira szaporodik, hogy a negyedrész jövedelem tőkésítése dacára is egy forinttal többet tudunk adni a közönségnek, mint a mennyit kérünk tőle. És mikor a convent előbb a misszióra, azután a tőkesegélyekre nagy összegeket készült lekötni, ismét arra kértem, hogy várja be azt az időt, a mig a közvetlen segélyekre egy forinttal többet tud adni, mint a mennyit a hivek befizetnek, s akkor az ezen is felül lévő jövedelmét fordítsa misszióra és tőkesegélyekre, mert egy olyan pénzügyi politika, a mely a közönség közvetlen használatára kevesebbet ád, mint a menynyit a közönségtől kér : fenn nem tartható. De a convent többsége más nézeten volt, a súlyos pénzügyi hibákat egymás után elkövette; s most már a közalap ügye iránt az egyház közönségének kell sokkal nagyobb és sokkal puritánabb erényeket tanusitnia, mint a mennyi pénzügyi belátást a conventje tanúsított, mert a közalap nemcsak a jelenben az egyedüli eszköz a kezünkben szegénységünk enyhítésére, hanem jövőben is az fog lenni. Nézetem szerint nekünk első sorban és mindenek fölött a saját erőnkre kell támaszkodnunk, s el kell ejtenünk azt a gondolatot, hogy valaki másnak volna kötelessége rajtunk segiteni ; már