Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-13 / 37. szám

hozta ajánlatba, bizony üdvös dolog lenne, ha már egyszer e kérdéssel is tüzetesen foglalkoznának a hivatott tényezők; mert a tanítónők felekezetünk szellemében képzése nagy fontosságú kérdés, melyet meg kell oldani előbb-utóbb, s jobb ha minélhamarabb. A n.-kőrösi tanítóképezde buzgó igazgatója, H. Kis Kálmán, a képezdei ifjúság minél hatékonyabb segélyezése végett kérte egyházmegyénk támogatását. A lehető segély gyűjtés elrendeltetett; de szerény nézetünk szerint a tanitóképezdék növendékeinek szaporítása nem csak ilyen palliativ eszközök által eszközölhető, hanem sokkal inkább a tanitói javadalmak kellő rendezése, jobb dotátiója által. . A d.-bogdányi egyház anyasitásért benyújtott folyamodása kedvezőleg intéztetett el, bizony lélekemelő is az, mikor skeptikus korunkban alig pár száz lélek saját erejére támaszkodva, önállóságra törekszik, s méltó az ilyen az erkölcsi biztatás, esetleg az anyagi támogatásra is; mert bár felséges a missziói működés felkarolása, de még nagyobb kötelesség a már meglevő positiók lehető erősitése. Számos kérvény elintézése után estve 9 óra körül lett bezárva a közgyűlés, mely tagjaiban botrányos módon megfogyatkozott már a délutáni ülés kezdetétől fogva. Ezt szanálni van hivatva az az intézkedés is, hogy a kidőltek helyére szavazás lett elrendelve. Szavazunk tract. gondnokra, 4 világi tanácsbiróra, 1 egyházi főjegyzőre, és szűkebb szavazás lesz a zsinati egyházi pótképviselőkre. Bár az uj emberek az érdeklődés feltámasztásának lennének eszközlői; mert a közszellem úgy látszik aláhanyatlott. Hátha csupán consultativ testületté sülyesztetnek a tractusok, hová fogunk jutni! Vácz. Vörös. A kecskeméti egyházmegye közgyűlése. A kecskeméti egyházmegye aug. hó 27. és 28. napjain tartotta évi közgyűlését. Megelőző nap délután az egyes bizottságok tartották üléseiket, ugyanekkor bontattak föl a zsinati képviselőkre beadott szavazatok is. Beadatott összesen 19 érvényes szavazat, a tószegi egyház ősi szokás szerint elkésett szavazataival, másnap érkezett be, egy a főtiszteletű és kegyelmes püspök úrhoz czímzett ajánló levéllel. Szegény Tószeg csak addig késik, hogy egyszer végképen elmaradt. Megválasztattak zsinati képviselőkül Szilády Áron és Antos János egyházmegyei gondnok rendes, Ádám Kálmán esperes s Gaál Ferencz kecskeméti törvényszéki elnök s egyházmegyei tanácsbiró urak póttagokul. A bölcsesség lelke vezérelje őket a szent zsinaton. 27-én reggel 9 órakor Ádám Kálmán esperes ur buzgó imája után, Antos János gondnok ur szívesen üdvözölvén a közgyűlés tagjait a gyűlést megnyitotta. Alig egy két egyház maradt el a gyűlésről, köztük a jász-berényi, a mely utasítva lett, hogy egyszer már tartsa kötelességének képviseltetni magát a gyűlésen. Komoly fölszólamlások történtek, hogy a minden igaz ok nélkül évrőlévre elmaradó lelkészek ellen szigorúan kell eljárni, mert az csakugyan nem járja, hogy mig a lelkészek egy része komolyan fogva föl kötelességét, pontosan megjelenik, s ki is tart a gyűlésen, egy másik része vagy el sem jön, vagy elégnek tartja, ha az első napot kitölti, s igy történt hogv pl. a másnapi gyűlésen esperes és gondnok urak elnöklete alatt 6 lelkész intézett el egy csomó fontos ügyet. Miskclczy Dénes főjegyző úr, a közgyűléshez ntézett levelében szemeinek gyengesége miatt lemondott a hiven és buzgón viselt főjegyzőségről; a közgyűlés fájdalommal bár, elfogadja a lemondást, s az elnökséget fölkéri, hogy a főjegyzőre rendelje el a szavazást. Ép ily fájdalmas tudomásul vette a közgyűlés Magyar László ur lemondását a tanácsbiróságról. Ezen lemondással kapcsolatban elhatározta a közgyűlés, hogy tekintetbe véve azt, hogy egyházmegyénk igen nagy területen fekszik, Gyöngyös és Szabadka lévén a végpontok, továbbá, hogy ugy egyházi mint világi tanácsbiró uraink többnyire nagyon elfoglalt, vagy idősebb férfiak, kik tanácsbirói tisztüknek, ha ez kiküldetéssel jár, nem felelhetnek mig, még két egyházi és világi tanácsbiró választhatásáért tesz fölterjesztést az egyházkerületre. Majd fölolvasta esperes úr nagybecsű évi jelentését, megemlékezve a püspöki látogatásról melyben ez évben egyházmegyénk részesült, s indítványozta, hogy a Prot. Egyházi és Isk. Lap azon példányai, melyekben ezen látogatás van leirva, örök emlékezet okáért az egyházmegyei levéltárba tétessenek, mely indítvány természetesen elfogadtatott. Egyházmegyénkben, hála esperesünk fáradhatlan buzgalmának, s gyülekezetünk igyekezetének, mindenek ékesen és szép renddel folytatlak. Az egyházak egy része, Jászkisér, Kécske, Halas, N.-Kőrös tetemes költséggel építkeznek, s a többiek is teljesítik kötelességeiket. Jász-Kara-Jenő uj anyaegyház megválasztá első lelkészét Szekér Sándor személyében, kinek minthogy lelkésztanitó, csak tanitói oklevele bemutatása után adható meg az esperesi megerősítés. Reméljük, azóta meg van az oklevél. A vallás-erkölcsi élet fejlődésben, a tanügy halad, s a békesség lelkét nem zavarta meg semmi, ugy hogy törvényszéki eset egy sem volt. Esperes ur jelentését örömmel fogadta közgyűlésünk s köszönetet mondott fáradhatlan buzgóságáért. Tárgyalás alá vétetett ezután a zsinati törvényjavaslat. Ennek egyes részei bővebb tanulmányozás, s véleményes előterjesztés végett esperes ur által egyeseknek előre kiosztatván, valóban nagybecsű és komoly tanulmányra való előterjesztéseket hallottunk. Az egyház alkotmányról Takács József czeglédi lelkész, a papválasztásról Szánthó Elek abonyi lelkész, a törvénykezésről Gaál Ferencz kecskeméti törvényszéki elnök urak értekeztek. Ezek alapján egyházmegyénk a következő nagyobb igazításokat kívánja a törvényszövegébe fölvétetni. A 20. § b) pontjánál, a gondnokok helyett csak gondnok teendő, mert a számadó gondnokot, maga a presbyterium választja, és az a felelős érte. A 28. § 11. pontjánál fenntartandónak kívánja az eddigi szokást és jogot, hogy minden egyház csak annyi szavazattal birjon, a hány rendes lelkésze van. 34. § a segédlelkészek, ne csak megjelenhessenek, de meg is hivassanak a presbyteriumi gyűlésekre. Itt nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt, hogy valamint az eddigi törvény, ugy a javaslat is ezen § kivételével, egy árva szóval sem emlékezik meg sehol a káplánok jogáról és kötelességéről, egyszerűen a kerületekre utasitja ügyeiket, pedig hiszen ha az egyházfiakról, szegények gondnokáról országos érvényű törvényeket hozunk, akkor a káplánok is megérdemelnének ennyi figyelmet, hiszen ők is léteznek, tehát lehetnek jogaik is, de ezekről semmiféle § nem emlékezik. 53. §. Fenntartani kivánja, hogy a conventi tagokat a presbyteriumok válasszák.