Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

Az angol, franczia, német, olasz stb. énekeskönyveket végig néztem ; valamennyien ezen kívánalomnak megfelelőleg vannak szerkesztve. Az angolban vannak egyrészt a görög-latin egyházból átvett dallamok, majd Palestrina; de Mendelsohn, Mozart, Haydn, Bach Sebestyén, Schumann, Gounod, kedvenczök Handel, s még Suliivan (a Mikadó szerzője) dallamai is szerepelnek. Összesen majdnem 700 dallam. A franczia énekeskönyv (Chants chrétiens, Paris) sorozatában ott vannak a régi dallamok : «air latin du neuviéme siecle», Claude Goudiniel, Guillaume Franc ; de Beethoven, Mozart, Handel, Bach, Viotti, Haydn szerzeményei gyakoriabbak. (Összesen 152 dallam.) A németeknek ugyan csak tartományi énekeskönyveik vannak, de panaszkodnak : «Wer hat die Wahl, der hat die Qual.w Nékik áll ugyanis a legtöbb dal rendelkezésükre; természetesen minden korból származót felhasználnak. A valdensisek énekeskönyve igen ügyes összeállítású. Nincs ugyan sok dallamuk, hanem azok remekek. Köztük van az «Erős vár», de a «Gott erhaltew is. Pedig irridenták is énekelik. A csehek uj énekeskönyve is ügyesen van szerkesztve. (Caspar.) Ezzel tehát annyit bebizonyítottam volna, hogy más nemzetbeli hitrokonaink nem ragaszkodtak kizárólag egy korszakból származó dallamokhoz, hanem minden korszak legszebb énekeit válogatták össze. De azt mi nem tudnók keresztülvinni. Hogy mást ne említsek : az olaszokat (kivétel nélkül róm. katholikusok voltak) hallottam énekelni a valdensis énekes -könyvből. Mind alsóbbrendű ember volt: és rögtönözve énekeltek. Ott néztem a hangjegyet és bámultam képességüket. Ezt nálunk dalárdák se tudnák. Franczia istenitiszteleten is voltam. Elmultával beszélni akartam a pappal, de a közönség is benmaradt: tanulták az énekeket a következő vasárnapra! A skót szabad egyház templomaiban majdnem általánosan hiányzik az orgona, harmónium; dallamaik nem könnyűek. Ügy segítnek tehát magukon, hogy a kathedra előtt levő téren az énekkart helyezik el, mely az illető egyház ifjú, férfi és női ragjaiból van alakítva. Ezek egy hozzáértővel előre betanulják négy hangra a szükséges dallamokat és így éneklik adandó alkalommal a gyülekezettel együtt. Különben a gyülekezet is meglehetősen tud énekelni, megtanulván a dallamokat többnyire már az iskolában, ! később meg a rendes templombajárás által. Ezt eg\iket sem lehetne nálunk keresztülvinni. És én főként mégsem ebből a szempontból vagyok ellene ezen dallamok egy részének. Nem azért, hogy nehéz lenne megtanulni őket, hanem azért, mivel ezen dallamok egy része szerintem nem igazi egyházias jellegű. Mi ád a zenének egyházias jelleget ? Ezt ép oly nehéz pontosan megmondani, mint a kenetesség lényegét. Azért megkísértem. Az egyházi zene íő tulajdonsága a méltóságos tempó (Sixtina kápolna mértéke 160 egész hangjegy 8 perez alatt, vagyis 3 mp. egy egész hangjegy = Málzel metronomján az «Adagio largo».) Az egyházi zene lehetőleg nélkülözi a chromatikus meneteket, a gyors futamokat. A czifrázatoktól tartózkodik. Szóval lassú, egyszerű, könnyű folyású. Csak az ilyen dallamot tudja megtanulni és előadni minden közönséges ember, Ilyen Palestrina stylusa. Ilyet adnak elő a sixtina kápolnában hangszer kiséret nélkül (a capella). Ez a legnemesebb zene. Ez kell nekünk. Látszólag tán ellenmondó terveket pendítek meg. Először azt mondom, hogy az ujabb zenemű remekekét vegyük tekintetbe, most meg azt állítom, miszerint azok nehezek is, tehát meg nem tanulhatók, meg nem is egyházias jellegűek, tehát meg sem engedhetők. Ez azonban, mint mar fennebb is jeleztem, csak bizonyos énekekre áll, míg a többi uj dallam könynyű is, egyházias jellegű is. Az angol, franczia és olasz énekeskönyvbe meg is jelöltem azokat, melyeket ilyeneknek tartok, de közlésük a tér hiánya és illetékességem kérdésessége által feleslegessé válik. —• Az illetékességre később térek át. II. A zeneművészetnek nincs vallásfelekezeti színezete ; pápista vagy kálvinista megkülönböztetés a zenére nézve nem létezik. E szempontból tehát a darabok válogatásánál a szerzőkre semmi tekintet se lehet. De van egy másik szempont: a nemzeti. Midőn én most azt az elvet állitám fel, hogy az ujabb zenemű remekeket is tekintetbe kell vennünk énekeskönyvünk szerkesztésénél, akkor már természetesen az ujabb magyar zene is bennfoglaltatik; de én ezt külön akarom hangsúlyozni. Mindegyik nemzet énekeskönyvében nagy szerepet juttatott saját zeneszerzőinek. De ha még ez volna is, kinek lenne inkább kötelessége saját nemzeti zenéjét felhasználni, mint a magyarnak ? Nékünk «barbaroknak» egyéb dicsőséget ugy se enged meg a külföld, mint a zenénket és tánezunkat! Nem magyar, de angol ember irta ezt: «The national music of Hungary is perbaps the most inspiring in the \vorld». Ily nyilatkozatot is olvastam : «We remember hearing one of Wellington's veterans teli us, after having heard somé Hungárián ladies singing and playing, that he now fuIly understood why a man could blow out his brains on account of a woman». Kell ennél eiismerőbb nyilatkozat? Játszottam zongorán magyar dallamokat angolok, francziák, németek, olaszok és csehek előtt, és mind elragadtatva beszélt amaz erőről, kellemről, ellenállhatatlan bájról, mely csakis a mi zenénk sajátja. És mi a magyar vallás templomaiban mégis franczia dallamokat (kevés kivétellel) énekelünk ! Igaz ugyan, hogy a magyar zene tudományosan még feldolgozva nincs (Ábrányi, Bartalus, Thewrewk Emil töredékei), hacsak Csáky miniszter ama pályázatára nem érkezett a magyar zene sajátságait tudományosan tárgyaló mű, melyet egy országgyűlési interpellatióra tett feleletében említett. De azt minden tudományos fejtegetés nélkül önkéntelenül érezzük, hogy a magyaros stilusu zenét könnyen tanuljuk. (Egygyel több ok a méltánylásra !) Nagyon természetes, hiszen a miénk ! Azt szeretném én tehát, hogy legyen magyaros zamatú dallamunk is. Jól értsük meg, nem a ((Cserebogarat)) akarom én a templomba bevinni. Bogisich prépostnak eredetileg igen honestus passiója volt, a melyet csak, utóbbi időben váltott fel elkeresztelési szaglászással. O ugyanis régi magyar egyházi énekeket adatott elő a budavári helyőrségi templomban. Igaz ugyan, hogy Kálmán Farkas bátyánk egy kicsit megtépászta a prépost úr bokros érdemeit a zenetörténet terén, de hát annyi mindenesetre tagadhatlanul igaz, hogy ezek az énekek egyháziak és magyarok. A zsoltárunk szövege nem tetszik: tudunk írni uj zamatút. Magyaros dallamokra van szükségünk. Azt hiszem, ha a múltban tudtunk magyar egyházi dallamokat irni, most is tudnánk! Ott a Hymnus, a Szózat, hogy mást ne említsek ! S