Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

portosította azokban a nehéz időkben, a mikor — mint Ballagi A. írja — «a csuha és a Haudegen uralmának tetőpontján állott.» Arany, Tompa, Gyulai, Szász Károly, Jókai, Mentovics, Obernyik, Czékus, Haubner, Székács, Török, Karsay, Révész Imre stb., voltak munkatársai. E naptárt 1873-ig szerkesztette és tette a prot. családok nélkülözbetlen bizalmasává. Másik nagy vállalatához azonban még hívebb volt. Ezzel forrott össze lelke legjobban. Értjük az 1858-ban megindított Protestáns Egyházi és Iskolai Lap-oi. Nem azon csodálkozunk, hogy ezt a tömérdek nehézség : engedély kieszközlése és biztosíték letétele mellett is megalapította, hanem azon csudálkoznánk, ha egy oly eszmegazdag, tevékeny és közlékeny ember, mint Ballagi volt, nem teremtett volna magának egy orgánumot, melyen át szakadatlanul szólhasson a prot. közönséghez, melyben izgathasson eszméi mellett és vívhassa harczát a protestantismus érdekében. Megteremtve cz orgánumot kedvező és kedvezőtlen idők között fenntartja, mert mint maga mondja: «én nem vagyok az az ember, a ki a nehézségektől egykönnyen visszariadna)). Hányszor kobozták el a lapot azokban a veszedelmes időkben, mikor szabad szót ejteni bűn volt. Az 1860. évf. 10. számában önmaga hirdeti ki, mint egykor Eenelon, az öt kárhoztató ítéletet, mely szerint hivatalosan letiltatott, hogy a prot. kérdésről írjon vagy valamit akármi alakban közrebocsásson. Es e mellett mégis a patens-harczot páratlan erővel harczolja meg s e küzdelemben vitt szerepe óriási népszerűséget biztosit neki és lapjának. A lap a mint maga kimondotta «nem egy pártnak közlönye és nem egy theologiai nézet képviselője,)) mert «a magyar szaktudományi sajtó csak úgy és akkor tölti be igazán hivatását, csak úgy és akkor gyakorolhat életrevaló befolyást a közértelmiségre, ha magát el nem szigetelve, működését úgy intézi, hogy a szakába vágó, minden életnyilatkozatnak, tűnt legyen az fel akárhol, kifejezést és körülményeinkhez mért alakot iparkodik adni» — mondja egy újévi cikkében (1867.) A legnemesebb értelemben vett protestantismus szolgálatában áll. Sürgeti «a szabad gondolat méltóságát)) s úgy érzi, hogy «megadhatjuk a vallásos kegyeletnek a magáét, a nélkül, hogy felsőbb természetünk e királyi méltósága ellen csak a legkisebbet is vétenénk.)) Nem tűri az egyéni meggyőződések nivellirozását, mert az «a gonosztól van és csak ott lehet igazi, nem színlelt kegyesség, hol semmiféle kényszer a hívek vallási nyilatkozatát nem korlátolja.)) Tért nyit mindenféle véleménynek és felfogásnak, mert ((minden becsületes küzdelem és jószándékú vita az igazsághoz egy lépéssel közelebb visz» és mert «a protestáns ember minden hű törekvést, minden szellemi munkásságot tisztelni tartozik, legyenek bár annak eredményei nem olyanok, hogy hitét, meggyőződését kielégítsék; de a személyes meggyőződésnek, ha nézeteinkkel még annyira ellenkeznék is, tiszteletben tartását megszeghetetlen erkölcsi törvénynek nézi.» «Szabad egyház szabad államban» — mondja másutt — <(mind elejétől állandó jelszava volt a Protestáns Egyh. és Isk. Lapnak. A szabadság valamennyi eszméit az emberiség oly szent sajátjának tekintettük mindég, melyhez képest semmiféle érdek sem lehet annyira fontos, hogy annak a szabadság legkisebb részecskéje is föláldoztathassék.» A protestantismus megerősitéseért és az ultramontanismus ellen folytatandó harcz érdekében szükségesnek látja az uniót s ez lesz eszménye a melyért annyit küzd. Az eszmény mellett sokat foglalkozik a gyakorlati kérdésekkel is. O veti fel elsőnek a domestica ügyét, a a papi özvegy-árva segélyző egyletek létesítését, a takarék magtárakat, a lelkészi fizetések minimumának megállapítását, az apró-cseprő egyházak affiliarióját, az j egyházkerületek és egyházmegyék helyesebb arrondisálását, a konvent szervezését, a belmissziói munka kifejlesztését («A belső misszió utján eszkö-dendő szellemi megújulástól várok minden jót)) irja a Tájékozásban.) stb. A Lapot és annak élén Billagit ujabb egyháztörténetünk Írójának mindenesetre a legelső helyre kell állítania; e Lap és Ballagi nélkül e történet ne n lesz megírható. Mikor aztán annyi heves küzdelem, félreértetés, vita után lassanként eszméi jó részt életbe is léptek, részben betöltve látván feladatát, részben pedig az egyház ujabb szellemi áramlatától tökéletesen idegennek érezvén már magát 1889-ben visszavonult a szerkesztéstől. Az 1888-iki évfolyam utolsó számában búcsúzott el olvasóitól s ajánlotta figyelmükbe az új szerkesztőt, egykori kedves tanítványát, kinek lapját a kiadó joggil együtt átadta. 1859. szept. i-én adatott ki a hírhedt «K. K. A. h. Patent». Az Evang. Wochen'blatt panegiriseket zeng dicsőítésére s a külföldi protestánsok, köztük egy Lechler és Schenkel is, épen a Wochenblattból nyert benyomásaik alapján élesen kárhoztatják, hogy a magyar protestánsok miért nem fogadják el ezt az üdvözítő pátenst és hogy a vallási dolgokat miért keverik össze a hozzájuk méltatlan politikával. Ballagi természetesen tudomást vesz e dolgokról s a külföld tájékoztatása végett névtelenül, mert másként nem tehette «von einem / ungarischen Protestant» aláírással két füzetben Hamburg-/ ban közrebocsátja: «Die Protestantenfrage in Ungan/ und die Polttik Oesierreichs» című röpiratát 186c legelején. El akarja oszlatni a külföld téves felfogását s egész multunk, szerzett jogaink feltárásával rámutat a pátens ellen indított mozgalom .jogosultságára s éles bírálat alá veszi Ausztriának ama merészségét, melylyel a külföld előtt azt meri állítani, hogy neki nálunk civilasatorius szerepe van s ő csak javunkra munkál. E két füzetes röpirat úgy mutatja fel Ballagit, mint a ki tökéletesen ismeri egyházunk történelmét, jogfejlődését, a ki kiváló egyházjogi érzékkel bír, kitűnő exegetája alap törvényeinknek és nyitott szemmel éles tekintettel látja Ausztria politikáját s annak rendkívüli gyengeségeit. A mű egyszersmind kitűnő korrajza az 50-es évek viszonyainak és hű kifejezése annak a hazafiúi, rendkívül elkeseredett hangulatnak, melyet a Bach-rendszer legjobbjainknal akkor támasztott. Nagy merészség és elszántság volt e mű közrebocsátása abban az időben, mikor a késmárki gyűlés emberei máivizsgálati fogságban voltak, sőt Zsedényi 4 hónapra, Pálkövy sárospataki tanár 2 hónapra és Máday heti kétszeri böjttel súlyosbított 4 hónapi börtönre voltak elitélve és Pest legelőkelőbb protestánsai vizsgálat alá vetve. Ballagi tudhatta előre, hogy Prottmann és Worafka gyanúját ki nem kerülheti s őt fogják első sorban a fulmináns röpirat szerzőjének tartani, mégis a leghatározottabban és a legnyiltabban mondja el meggyőződését. Mit akar Ausztria nélkülünk? Hiszen ((Magyarország Ausztria nélkül évszázadokon át nagy hatalmasság volt, mig Ausztria Magyarország nélkül csak chimaera, olyan nyél nélküli kés, a melynek a pengéje is hiányzik, üres czim» (II. f. 36. 1.) Minket akar Ausztria civílisálni? ! a mikor ott a legközönségesebb középszerűségek vezetik a kormányt s évek óta csak experimentálnak, a hol merőben hiányzik a mélyebb belátás! Érzékük sincs az