Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

raistánkat s a mi legkedvesebb, legszeretetteljesebb kalauzunkat. Szeretett volna még elégtételt szolgáltatni Károlinak, a kit egy akadémiai értekezésében szigorú bírálat alá vett s a kinek fordításával szemben a Heltaiét sokkal magasabbra helyezte; de a kiről aztán mind nagyobb elismeréssel kezdett szólani s gyakran bámulta, hogy sok helyütt mintha divinatióval dolgozott volna Károli, bár a költői darabok fordítását mindvégig igen gyarlóknak találta. Kértük, biztattuk, hogy megváltozott véleményű kritikáját irja meg a Károli 30o-ados ünnepére; de már akkor nem érzett magában annyi energiát, hogy megírja ez apologiát. Már akkor elvesztette a régi mozgékonyságot s csak beszélgetés közben egy-egy kedvencz gondolatnál elevenedett fel s hittük azt, mintha még a régi volna, pedig már csak a kialvás előtt mutatkozó fel-fellobogások voltak lelkének emez emotioi. De ne előzzük meg a dolgokat. 1844-ben a szarvasi ág. h. ev. főiskola hívta meg tanárául, hol az universalis képzettségű ember egymás mellett, és egymásután minden lehető tantárgyat tanitott s néhány éven át igazgatója is volt az intézetnek. Itt működésében állított össze egy antologiát régebbi és ujabb magyar költők műveiből. ((Szarvason czélul tűzte maga elé a szarvasi tót nép megmagyarositását, a miért is a lánglelkű Vajda Péterrel szövetkezve, fölváltva tartották az első magyar szónoklatokat a szarvasi ev. templomban. Izgalmas természeténél fogva mindent, a mi tőle telt megtett amaz eszméi érdekében, melyeket ezentúl élte feladatául tekintett. A prot. unió s a magyar irodalom emelése: ezek lelkének imádottjai, melyeken amily hévvel s odaadással csüngött, oly indulatokat kívánt irántok ébreszteni a nagy közönségben is». (Ballagi Aladár). 1848-ban az akkori kultuszminiszter, br. Eötvös /'József pesti egyetemi tanárnak designálván őt, szarvasi tanárságáról leköszönt. De az események rohamos fejlődése őt is a táborba szólítja, a csendes tanári működés helyett a harezok zajába. Előbb a békésmegyei tábor tábori-hirnökeként, majd honvédkapitányi ranggal Görgey mellett táborkari fogalmozóként, utóbb mint hadelnöki titkár vett részt a szabadságharcban s legutóbb Aulich mellett tett hasonló minőségben szolgálatokat. A szabadságbarcz után Szarvasra internáltatott, de a tanári működéstől eltiltatott. Ekkor Kondoroson földet bérelt s e bérlet képezte első alapját későbbi vagyonának. 1851. aug, 22-én aztán Placskó esperes és Kubinyi Ágoston közbenjárására Geringer megengedte, hogy szarvasi tanárságát újból elfoglalhassa. Majd Kecskemétre hivatott meg a ref. theologia tanárául s mikor 1855-ben felállíttatott a budapesti ref. theol. akadémia ide hívta őt meg Török Pál s illetőleg a dunamelléki ref. egyházkerület a héber nyelv, az exegesis és a dogmatika tanítására. E hivatalát 1877-ig viselte, a mikor nyugalomba lépett; de nyugdijáról a dunamelléki ev. ref. tanári nyugdíjintézet javára, melynek megalapítása is az ő nevéhez fűződik, egyszersmindenkorra lemondott. 24 éven keresztül hirdette az írások örökkévaló tanait és fejtegette a hit nagy igazságait. Mintha még most is hallanánk páratlan érdekes, lelkesítő, a tudomány mélységeiben és a legtisztább eszmék magasságaiban járó, gondolatokban s eszméltelésekben gazdag, szép előadásait. Hogyan nyert életet, elevenséget minden eszme és mily rengeteg anyagot adott, mekkora látkört tárt fel tanítványainak! Előadásainak ereje és értéke azonban nem abban állott, hogy kész positív tanokat vésett volna hallgatói lelkébe, hanem abban, hogy tájékozást nyújtott a tudomány végtelen birodalmában s aztán felkelteni igyekezett az öntevékenységet. A Nebo hegyére felvezetve onnét megmutatta az igéret földet s lelkesített, hogy most már abból ki-ki minél nagyobb részt igyekezzék magának önerején elfoglalni. Tanítványai kezébe adta a foglalás mikéntjének eszközeit is, de kész területet nem adott át nekik, mert nem akarta, hogy a mester szavára esküdve a fejlődés megakasztassék. Minden fi ital embernek s különösen minden protestáns ifjúnak egyegy hősnek kell lennie, ki lelkesedve induljon meg az örök igazság keresésének s igyekezzék az örök igaz birodalmában hódításokat tenni. Eötvös «Gondolataiban» egy helyütt azt mondja, hogy senkinek sem engedhető meg annyira a dicsérés, mint a nevelőnek; neki még az is megbocsátható, ha oly tulajdonságokat is dicsér tanítványában, a melyek abban tulajdonképen nincsenek is meg, de szeretné, ha meglennének. Ballagi ezek közé az emberszerető paedagogusok közé tartozott. Baksay Sándor írja róla, hogy az osztályban a növendékek fele genie volt Ballagi szemében, a másik fele legalább is kiváló tehetség. Ballaginik ez a magas véleménye ambitionálta tanítványait. Szerette őket teljes szivéből s a szeretet mindeneket hiszen és mindeneket elfedez ! És azért mégis mily sokan nem értették őt meg és mennyien félreértették! Temészetesen ! mert az átlagember igenis középszerű, a kiknek elkészítve kell jól meggyúrt kis adagú labdacsokban beadni egy-két gondolatot, a melyen aztán elrágódjanak egész életükön s a kik felettébb gyengék arra, hogy megkapván az igazság keresésének eszközeit maguk induljanak el ezekkel az~ élet útjaira. De azért többet ér egy oly tanárnak működése, minő Ballagi volt, mint száz más chablonszerű, pedáns és középszerű tanáré. Tanítványai közül később akárhány merőben ellenkező nézeteket kezdett vallani s hirdetni, mint a minőket Ballagitól hallott. Mindegy! Nem is az a tanár feladata, hogy mindenben a maga képére formálja növendékeit, líinem az, hogy kifejlődni engedje növendékei individualitását, sőt egyenesen ez egyéniség kifejlesztését tegye kötelességükké. S ebben volt Ballagi kiváló mester. Csak a közelmúlthoz képest is minő élet és elevenség mutatkozik ma már egyházi gyakorlati és irodalmi téren. Nagy része van ebben annak az örökösen tevékeny professornak, a ki szóval, tollal és tettel annyit izgatott, lelkesített, bátorított s a ki annyi fiatal lelket vont be a munkásság körébe. A vízbe dobott kő mind szélesebb köröket von s Ballagi egyházi életünk álló vizébe sok-sok követ dobott be! Tanári elfoglaltatása mellett azonban mindég jutott arra is ideje, hogy az irodalom terén is nagy tevékenységet fejtsen ki. 1850-ben Szarvason adta ki két kötetben Magyar Példabeszéd gyűjteményét, s ugyanott 18 51-ben «A legújabb magyar szavak gyűjteményét)) magyar-német és német-magyar részre osztva. 1856-ban már mint pesti tanár, Hébernyelvtanát bocsátja közre s egymásután jelennek meg különböző kiadású szótárai s öszszehasonlitó nyelvészeti tanulmányai. Szótárait 1867-ban a M. Tud. Akadémia, mely még 1858-ban őt rendes tagjául választotta meg, a Fekésházy jutalommal tüntette ki. Egyházi téren első nagyobb vállalata az 1855-ben megindított Protestáns Naptár volt, a mely körül az elhallgatot magyar irodalom legelső tekintélyeit cso-