Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

ráz. De ismeri már a classikus világot is és úgy a múltnak, mint a jelennek nagy világirodalmi alkotásait, korának irodalmi műveit, Írattak légyen azok bármi téren is, és ezek szolgáltatnak bő anyagot a felvilágosításra, az összehasonlítgatásra, az eszméltetésre és a régi eszméknek, a régi világnézletnek az újabbal való egybekötésére. Mai viszonyaink között is még mindég méltó feltűnést kelthetne egy oly nagy eruditióval irott munka, mely szerzőjének oly rendkívül széles körű ismereteiről tenne tanúságot, méltán fordult hát az akkori idők legjobbjainak figyelme egyszerre arra a szegény zsidó fiatal emberre, a ki ekkora munkái végezett s jó formán első zsengéül ilyen áldozatot mutatott be az irodalom oltárán. Kisebb körhöz szólott ugyan e mű által, de egy nagy ügynek állott vele szolgálatába : a zsidók magyarosítása ügyének. A Magyar Tudós Társaság mindjárt 1840. szept. 5-én levelező tagjául választja is meg. Az első kitüntetés a legelső tudományos forumtói ! Az első fénysugár, mely a mult homályát elűzni s egy fényesebb jővőt bevilágítani van hivatva 1 A Tudós Társaságban ((Nyelvészeti nyomozások)) czimű értekezéssel foglalja el székét még ugyanazon évben. A kitüntetés, az elismerés még inkább fokozták B. amugyis fáradhatlan tevékenységét. A következő évben (1841.) a németek számára megírja azóta már 5 kiadást ért Magyar grammatikáját s később egy kiitikai jegyzetekkel ellátott Magyar olvasókönyvet szerkesztett szintén németajkúak számára. Azután — mint B. A. irja róla — wtettsovár lelke minden hevességével hozzálátott egy magyar-zsidó rabbiképezde fölállításának megvalósításához. A mozgalom megindításakor legelőbb Széchenyivel közié tervét, ki e czélra 200 frttal nyitotta meg az aláírást. A nyilvánosság terén különösen a Kossuth Pesti Hírlapjában izgatott az ügy mellett ; de azonkívül imádságokat és röpiratokat részben maga irt, részben azok, kiket felbuzdított. Majd irásbelileg a pesti dúsgazdag zsidóközséghez fordult tervével s az, a tőle méltán várt ezrek helyett — 140 váltó forintot szavazott meg e czélra.» ((Légvárai összeomlottak, legszebb, legfőbb tervei, óhajtásai jégverembe estek s ő látni vélte, amint hirtelen nehéz, fojtó köd kerekedik, mely a zsidóság és ő közéje leereszkedve, örökre elválasztja őket egymástól. Az nap, melyen egy ((Protocolls-Extract» tudatta vele a hitközség szűkkeblű határozatát, szilárdul elhatározta végkép ott hagyni azt a felekezetet, mely akkori önzése és kasztszerű elzárkózása miatt az ő messzevágó nagyterveit, eszméit sehogy sem tudta és még kevésbé akarta nyomon követni.)) Ballagi kiment Tübingába. Ott egy évig theologiát hallgatott. Tanárai Ewald a nagy hebraista, Baur, a merész kritikus, Beck, Landerer stb. voltak. Miután előbb 1843. máj. 28-án Notzingen helységben kikeresztelkedett és protestánssá lett volna Tübingában a bölcsészettudori vizsgát fényes sikerrel tette le. Itt ismerkedett meg Székács Józseffel s a két nemes és nagy lélek itt kötött holtig tartó benső, szivélyes barátságot, mely az egyház legválságosabb időiben magának épen az egyháznak vált nagy hasznára. Később (1879-ben) az akadémiában Ballagi tartott elhunyt jó barátja felett emlékbeszédet, mikor ez mellőle elszóllittatott. Hivatottabb toll nem méltathatta volna Székács érdemeit s nem jellemezhette volna a «nagy pap» egyéniségét. Az emlékbeszéd minden sora a legnagyobb szeretetről tanúskodik; pedig a két egyéniség között talán sokkal több volt a különbözés, mint a rokon vonás. Már csak külsőleg is. Székács egy rendkívül szép ember, impozáns, magas alak, méltóságos megjelenés s minden árnyalatra gazdag hanganyagja van. Ballagi * kicsiny középtermet, élénk, mozgékony jelenség s/ mintha mindég izgatott volna, annyira ideges. Hangja a társalgásban elég kellemes, de szinte rikácsolóv.í , válik, ha benső tűztől hevítve felemeli és semmi modu- ' latiora nem képes. Lelkületükben pedig Székács nyugodt, megfontoló ; Ballagi az első benyomások embere, mindenért hirtelen lelkesülő s minden benyomás ott nyer kifejezést élénk arczan, merről a közvetlen hatást rögtön le lehet olvasni. Ha tetszik neki valami tekintete izgatottan keresi fel egy-eg}^ bizalmas emberét, integet neki fejével, kezével s a mozgékony kis alak mindenki figyelmét akaratlanul magára vonja. Székács megnő a szószéken s szava erejével uralkodik a gyülekezeten. Ballagi Íróasztala mellett nő meg s mintha az acél toll megacélozná erejét is az előbb minden benyomásra fogékony s meg az egymasnak el'entmondó nézeteket is helyeslő ember a tollal kezében merészszé válik s egyéni meggyőződését a legerőteljesebben fejezi ki ; nyűgöt e meggyőződésre semmiféle tekintet által nem enged vetni. Ő minden szavában egészen Ballagi. De összekötötte őket épen az, hogy mind a kettőnek erős individualitása volt. Az egyik ép oly erős egyéniség, mint szónok, mint a milyen a másik, mint iró ; Ballagi adja az eszméket, ő a gyakorlati kivitelre kevésbé — alkalmas. Székács bár maga is gazdag eszmékben, szívesen hallgatja meg barátját s aztán megfogja erős kézzel a dolog gyakorlati végét s rendkívül finom tapintattal, nagy politikai érzékkel, de folytonosan a czélra függesztett tekintettel keresztülviszi, megcsinálja. Ballagi annyi új alkotásnak szórja el eszmecsiráit, hogy a gondolatnál lassúbb menetű gyakorlat nem tudja ő: nyomon követni s csak egymásután, sokszor évtizedek időközével tudja megvalósítani a terveket. Székács pedig csak ahhoz fog hozzá, a miről már előre tudja, hogy megalkotható, ő nem ér rá évtizedekig elvárni tervei megvalósíthatásával. Ballagi se akarna ráérni egyénileg, a mit mutat az, hogy egy-egy eszméje mellett szakadatlanul agitál, de nem az ő hibája, ha untalan meg-megelőzi korát egy-egy gondolat felvetésével. Székács kitűnő administrator. Ballagi minden más inkább, csak az nem. Ha tollal lehetne administrálni pompás administrator lett volna Ballagi; de szervezésre, de kormányzásra nem való az első benyomások embere, a ki csak akkor nyeri vissza önmagának igazi énjét, ha tollat vesz kezébe. A két egyéniség mintegy kiegészíti egymást s kölcsönösen nagyrabecsülik egymás erőit. Innen a sírig tartott barátság bensősége. A közös munkára való egyesülés is hozzájárult ehhez. Székácscsal egyesülve elkészítették az egész Új-szövetség fordítását, de ebből csak mutatványok jelentek meg, ép úgy, mint abból a biblia fordításból, melyet 1874-ben egyedül ő magi kezdett meg a Magyarországi Protestáns Egylet megbízásából. A nagy mű egészen kész volt ; de az Egylet az előfizetők csekély száma miatt nem adhatta ki. Mikor jóval később 1886-ban az angol biblia terjesztő társaság felhívta a magyarországi exegetákat a Károli-biblia revideálására, Ballagi, mint a központi felülbíráló bizottság tagja, készséggel bocsátotta rendelkezésre a nagy gonddal ismételten átnézett kézirati munkát. A halál — fájdalom — korábban elszólította őt, semhogy megérhette volna a revideált biblia megjelenését, s mi, kik a munka mellett maradtunk sokszorosan érezni fogjuk, hogy itt is nélkülöznünk kell a mi legkitűnőbb heb-